Ott vagyok. Egymagam.
A borfolt a fehér szőnyegen.
Az átvirasztott éjszaka, amit hátra hagyott a józan ész. Azt hiszem még itt maradok, aztán egyszer majd észre vesznek. Utálni fognak. Tudom.
Én vagyok az ok, de ő okozott.
Bódultan más az íze a csókomnak, s ketten egymásnak esve ízlelgettük a másikat.
Könnybe lábadt szeme; elvesztett valakit, de én pótolom a hiányt. Én
vagyok az üveg bor, ami ott hever a matracon. Üresen. Némán.
Mellettem ő és az a valaki, akinek hiányát pótoltam. Azt hittem pótoltam,
De én csak a borfolt vagyok ajkain, aminek mámora hozzá vezette a legvégén.
Itt vagyok. Egymagam.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Egy Pohár Bor
ПоэзияEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
