Egy kicsit fúj a szél. Egy kicsit reszketsz. Egy kicsit már érzed, hogy ez ellen semmit sem tehetsz.
Egy kicsit játszol, miközben simogatja arcod. Ez olyan, mint mikor meghalsz és az utolsó suttogás még ott pereg benned. Én csak egy dolgot kérek, de csak ha lehet.
Élvezd egy kicsit, hogy én itt vagyok, meg amúgy te is itt vagy; a nyári nap alatt fúj minket a szél, de nem egymásnak. Tőlem téged messze el, s engem is tőled távol (talán ezért van, hogy már nem látlak). Utolsó sírás nélküli percemben, csak arra kérlek fogd meg az emlékem és ha lehet soha se engedd el.
YOU ARE READING
Egy Pohár Bor
PoetryEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
