Sírógörcs keringet. Ideges vagyok megint. Fáradt. Alig aludtam. Túl sok üzenet, felselgesen. Látom, hogy mindenki milyen vidám. Legalábbis a képeken. Mások fája miért szép? Az enyém miért ilyen? Mások élete miért szebb az enyém miért ilyen? A szeretet ünnepe, és én egyébként szeretek mindenkit csak magamat nem.
Kaptam ajándékot, de adni nem tudtam. Milyen ember az ilyen?
Savam van ismét és ki van száradva a torkom. Túl sok nekem ez. A karácsony jó, ha van kivel jónak lenni. Ha van miből jónak lenni.
A karácsony jó. A karácsony szép. Legalábbis remélem, hogy mindenkinek az. Örülök, ha legalább anyám arcán mosolyt látok, mert eljátszom, hogy örülök. Aztán a hamis öröm igazi lesz mert ő boldog. Amikor öcsémmel karöltve ügyködünk a csúnya fán. Ő szépnek látja, de miért?
Tényleg ilyennek kellene lennie?
Gyerekként más volt, akkor vártam.
Hiányzik az az érzés. Gyerek akarok lenni, vagy legalább egy gyereket, akinek boldoggá tehetném a karácsonyát.
Vajon örülne neki?
Halász lé, nem a kedvencem, de megeszem. Minden van csak épp hangulatom nincs.
Szóval most már ilyan lesz mindig? Valami hiányzik... Valami ami én vagyok.
ESTÁS LEYENDO
Egy Pohár Bor
PoesíaEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
