Tegnap még ettem az almát,
Ma meg már meg vagyok sütve; körbe kerítenek éhező vademberek.
Köztük a legnagyobb a felelősség, két pofára eszik belőlem.
Ott van még az alvatlanság és az a tény, hogy felnőttem; vézna még, de azért ő is tépdes.
Mellette a másik, átlag súlyban van. Se nem kövér se nem cingár,
szerény kis asztali körben csak számláknak hívják.
Meg ott van a szórakozás, jaj de rég találkoztam vele.
Látom egyre inkább be van esve a szeme.
Nem fér oda az asztalhoz.
Én meg csak a hús vagyok, rajtam osztoznak. De hagyom, mert mást nem tehetek.
Figyelem más asztalát is, ahogy lakmároznak a szemetek.
Ott vaskosabb már a számla, a kölcsön, és dagadnak a gyerekek.
YOU ARE READING
Egy Pohár Bor
PoetryEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
