Egy Pohár Bor

KÁVÉ CUKOR NÉLKÜL

Amúgy még élek!
A gatyámon díszelgő barna folt bizonyítja, ugyebár. De ez megszokott tizenöt fölött, mert ugye tizenkét esztendősen már gyereket csinált. Meg amúgy szar is volt az élete, meg utcán is volt (addig a tíz percig, amíg a boltba elment kenyérért, mert anyu szólt).
Szóval én már amúgy remetének számítok, de legalább nem vagyok aggastyán.
Ilyenkor szokták azt mondani, hogy nagy a pofám; igazából lemértem és átlagos.
Annak idején (pár éve) örültem, ha belekortyolhattam apám sörébe –mondjuk nem ízlett akkor még –, de már túl sok lett a keményítő és az adalék.
Mindegy tőlem mérgezzék csak magukat, a gondolkodás módjuk etalonjával. Legalább tudom, hogy még egy galamb is jobb a kenyér keresésben.
Néha fáj látni, hogy miképp merül az emberi múlt a tudatlan feledésbe.
Lehet kicsit keserű, sőt undorító lettem végül, de hát tudjátok ez csak olyan, mint a kávé cukor nélkül.
De ha kérdeznéd: Amúgy még élek!