Csak egy ember mondta eddig, hogy szeret. Bár ő azt is, hogy én vagyok a világ leghelyesebb sráca.
Már rájöttem, hogy anyám sokszor hauzodott bele a pofámba. Igazából örülök neki, mert így átlátok másokon (igaz csak ha üvegből készültek, vagy jégszobrok).
Egy bácsit hallottam siránkozni délben: "Viszked a lábnyomom".
Nem tudom mire gondolt, mert nyomtalanul eltűnt. Mintha nem is létezett volna ezelőtt.
Nem maradt más csak a füstölgő cigaretta, amit nem én szívtam el.
Mert a tüdőm már nem bírja az ilyes fajta bódító szert.
Köszönöm, de nem kérek; én soha nem módosítom a tudatom. Így is többször vagyok a tudáson kívül, mint belül.
Bár már csak tekert cigi sodrásaként maradtam az asztalon, mint a gumi kacsa, mi olajban áztatva lebeg a vízen legfelül.
VOUS LISEZ
Egy Pohár Bor
PoésieEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
