Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

1. fejezet

*Yoongi szemszöge*

Én csak házat akartam venni. Venni akartam egy kibaszott házat, nem járni valakivel!
Jaj, istenem, inkább kezdjük az elején.

☆☆☆

Befordultam autómmal a szöuli utcába, majd leparkoltam az egyemeletes ház előtt. Leállítottam az autóm, majd kiszálltam, és már mentem is a kapuhoz. A csengő felé nyújtottam a kezem, de velem egyszerre egy másik kéz is meg akarta nyomni a gombot. Oldalra néztem, és egy velem egy magas, rózsaszínre festett hajú fiú állt mellettem.
-Oh, látom, megérkeztetek! – hallottam meg egy hangot, mire odakaptam a fejem. A ház tulajdonosa lépdelt felém... pontosabban felénk.

Értetlenül néztem a tulajdonos férfire, miközben mutatóujjammal a másik fiú felé mutattam, utána magamra. Teljesen bele voltam zavarodva a helyzetbe.
A férfi felnevetett, majd kinyitotta a kaput, de mi továbbra is csak álltunk, és néztünk, mint hal a szatyorban.
-Mindketten érdeklődtetek a ház iránt, így arra gondoltam, egyszerre vezetlek körbe benneteket. Beszéljétek meg utána, hogy melyikőtök veszi meg, vagy esetleg vehetitek közösen is, elég nagy ez a ház két embernek – magyarázta a tulajdonos. – Na, gyertek be! – állt félre, én pedig magam elé engedtem a rózsaszín hajút, majd én is bementem a kapun.

-Mint látjátok, egészen nagy az udvar. Ott egy kerti kiülő, kellemes ott olvasni nyáron, illetve van egy hintaágy is. Balról a kert, a feleségem virágai még mindig  itt vannak – mutatta meg az udvart, majd bementünk a fehér házba. – Ez ugye az előszoba, jobb kéz felől lehet felmenni a padlásra (Megmentő, haha – í.m). Ha beljebb megyünk, itt egy kisebb folyosó – mutatta tovább. – Első ajtó bal kéz felől egy kisebb szoba, második ajtó a földszinti fürdőszoba, jobb kéz felől pedig, mint látjátok, a konyha van. – A férfi belökte a szoba és a fürdőszoba ajtaját. – Ezt a szobát nem használtuk, így nem olyan szép, mint a ház többi része, de csak a falon van egy-két kisebb hiba. - Benéztem a fürdőszobába. Fehér csempe fogadott, egy wc, egy mosdókagyló és egy zuhanyzó. Egy egyszerű fürdőszoba volt, mégis szépen meg volt csinálva.
-Ha itt egyenesen megyünk, a nappaliba érünk. Mielőtt kérdeznétek, a kanapé és a szekrénysor itt marad, automatikusan a következő háztulajdonosé lesz – haladt tovább a férfi.

Beléptünk a nappaliba. Egész nagy volt, falai barackvirág színűek voltak. Balról egy púderrózsaszín szekrénysor volt, jobbról a bejárat mellett pedig egy fehér kanapé. Velünk szemben egy talajtól majdhogy nem plafonig érő ablak volt. A csillár nem volt túl cifra, mégis nagyon hangulatosan festett azokkal a kristályszerű égőkkel.

-Rendben, akkor menjünk fel! – indult kifelé a férfi, mi pedig továbbra is követtük őt. – Itt, a lépcső alatt van a raktárhelyiség – mutatott egy ajtóra, de ennek nem szentelt túl sok figyelmet, már el is indultunk felfelé a világosbarna, fényesre festett falépcsőn.

-Bal oldalt szintén a padlásra lehet feljutni - folytatta, amint felértünk az emeletre. - A hosszabb folyosórészen a bal ajtó egy nagyobb fürdőszoba, mint a lenti, itt van kád is – nyitott be az ajtón. – A másik ajtó pedig egy nagy hálószoba, itt is megvannak a fő bútorok – lépett be a szobába, mire mi is beléptünk oda. Középen egy nagy franciaágy helyezkedett el, mindkét oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel. Jobbról és balról fehér szekrények voltak, két kisebb szekrény – egyik fiókos, másik ajtóval nyitható – és egy nagyobb gardrób mindkét oldalon. A falak itt világos cián színűek voltak.

-Ha innen is kimegyünk, még jobbról is van egy ajtó. Azt a szobát mi egyáltalán nem használtuk, teljesen üres, így ha ketten veszitek meg a házat, aludhattok két külön szobában. Van valami kérdésetek? – fordult felénk végre, befejezve a körbevezetést.
-Nekem nincs kérdésem – válaszoltam. – A részletekről még úgyis beszélünk.
-Nekem sincs kérdésem – szólalt meg végre a rózsaszín hajú fiú is. Ezek után egymásra néztünk. Akkor hallottuk először egymás hangját.
-Akkor beszéljétek meg, hogy hogyan veszitek meg a házat, és egyelőre nem vezetek körbe mást, amíg nem születik meg a döntésetek ezzel kapcsolatban. – Erre mindketten bólintottunk, majd a férfi lekísért minket a földszintre.

-Basszus – szisszent fel a rózsaszín hajú, amikor kiléptünk az ajtón... a szakadó esőbe. – Az előbb még sütött a nap.
Nem foglalkozva a fiúval, sietve elindultam az esőben, de meg kellett állnom, mert valaki megfogta a csuklómat.
Visszafordultam, és a rózsaszín hajúval találtam szembe magam.
-Nem viszel haza? Gyalog jöttem, és tizenöt percre lakom innen – nézett rám kérlelő tekintettel.
Az esőcseppek folyamatosan áztattak minket. Éreztem, hogy a pólóm kezd átázni.
-Miért vinnélek haza? Nem is ismerlek – vágtam rá. A következő pillanatban egy hatalmas villám csapott le a közelben, mire a fiú összerezzent, és szorított egyet csuklómon.
-Ezért – mondta.
Ki akartam húzni kezem a szorításából, de nem engedett.
-Kérlek! Nagyon félek viharban hazasétálni – kérlelt továbbra is, és egy könnycsepp gördült le arcán.
Sóhajtva megforgattam szemeimet, majd morogva szólaltam meg:
- Gyere!

Kimentünk a kapun, és gyorsan beültünk az autómba.
-Olyan vagy, mint egy lány – morogtam, miközben bedugtam az autóba az indítókulcsot.
-Nem vagyok olyan, mint egy lány. Én egy felnőtt férfi vagyok – háborodott fel azonnal, mire én gonosz mosollyal néztem rá.
-Hány éves vagy? 18? – kérdeztem. Erre ő azonnal elvörösödött, és leszegte a fejét.
-Igen – mondta halkan.
-Miért akarsz 18 évesen házat venni, ha úgyis 15 percnyire laksz innen? – kérdeztem, és beindítottam az autót.
-Mert nem akarok a szüleimnél élni egész életemben. Most megyek egyetemre, apukám pedig felajánlott egy összeget, hogy mennyiért vehetek házat, szóval... - magyarázta, de közbevágtam.
-Áá, szóval gazdag szülők kicsi fia, aki már szeretné élni a felnőtt életet – bólintottam mosolyogva.
-Oké, én kurvára nem fogok veled élni – dőlt hátra mérgesen az ülésen, miután legalább három másodpercig csak tátott szájjal bámult rám.
-Akkor keress másik házat apukád pénzéből, mert én ide fogok költözni – jelentettem ki.
-A francokat! Majd aki előbb megveszi, azé lesz a ház – mondta.

-Na, mondd a címed, és hazaviszlek, aztán remélhetőleg soha többé nem kell elviselnünk egymást – szólaltam meg, ő pedig elmondta a lakcímét, és néma csendben indultunk útnak.

———————————————————————————

Sziasztook! Tudom, teljesen másik ff-et ígértem, meg a Silentet is teljesen töröltem, de... most ehhez jött ihlet, szóval elkezdtem 😂
Remélem, azért ez is tetszik nektek 🥲

Nekem ez a rész elég ehh-nek hat, mivel eléggé unalmas volt ez a házbemutató, viszont muszáj volt valamit írnom, nem ugorhattam át az egész háznézést :')

Mostmár nem lesznek ilyen részek, csak ugye be kellett ezt valahogy vezetnem, nem vághatok rögtön a közepébe 🥲

2020.12.28. 1:19

—————————————————————————

Na, új cím, új borító, és a negyedik fejezet is új lesz 😂

És igen, most újra kiteszem az összes részt... ne kérdezzétek, miért szedtem le az egészet, mivel az első 3 fejezetben semmi sem változik, de... mindegy 😂😂

2021.01.04. 23:08