Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

25. fejezet

-Szóval... beszéljük át lassabban! – néztem Hoseokra, ahogy leült mellém a kanapéra, mire ő bólintott. – Pontosan hogyan jöttél rá, hogy meleg vagy? – tettem fel neki az első kérdést.
-Ahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, úgy éreztem, hogy meg akarlak csókolni. Utána, ahogy idősebbek lettünk, más gondolataim is voltak, de azokat hagyjuk – tette hozzá halkan.
-Inkább nem akarom tudni a részleteket – morogtam, mire ő elmosolyodott.

-Azt hiszem, hogy még mindig nem vagyok jól, de nem akarok ismét depressziós lenni – mondta szomorúan.
-Ismét? – pislogtam csodálkozva.
-Igen – nézett rám értetlenül. – Mondtam, hogy nagyon sokat sírtam régebben. Meg azok a mély gondolataim is, amik voltak... Egyértelmű, hogy depresszió volt.
-Istenem, hogy lehettem annyira egy magának való szemét, hogy nem vettem észre, hogy nem vagy jól? – dörzsöltem meg az arcom két kezemmel. – És nem csak nálad, Jiminnél sem. Ott vannak a hegek a karján, ha kicsit is figyelek rá, észreveszem, hogy valami nem oké.
-Milyen hegek? - kérdezte Hoseok a szemöldökét ráncolva.
-Az anyja miatt depressziós volt, és barátai sem voltak Taehyungon kívül, akinél most is van ebben a pár napban. Volt egy srác, valami Choguk vagy mi volt a neve, akivel együtt volt 15 éves korában. Ő sokat segített Jiminnek, de aztán letartóztatták drog árusításáért. Miután ez történt, Jimin nagyon belesüllyedt a depresszióba. Ennyi a lényeg – meséltem el röviden, majd felnéztem Hoseokra. A fiú szó szerint tátott szájjal nézett rám.
-Hány éves volt az a srác? – kérdezte végül.
-Egyidős Jiminnel – mondtam, mire Hoseoknak elkerekedtek a szemei.
-15 évesen elkapták dílerkedésért? Durva... - mondta.

-Na, térjünk vissza rád – váltottam vissza az eredeti témánkra. – Ugyanazt érzed már 5 éve? – pillantottam rá ismét.
-Nem teljesen. Néha volt olyan érzésem, hogy már nem érzek irántad semmit, de ez minden alkalommal megváltozott. Egyszerűen bármire gondolhattam, bármennyire utálhattalak azokért a szavaidért, amiket néha végighallgattam, bármennyire elegem lehetett belőled, akkor is szerettelek. Nem tudom, hogyan lehetne ezt az érzést elnyomni magamban. Barátod van, szereted őt, ő is téged, és én nagyon örülök ennek, de akkor sem tudnak megváltozni az érzéseim. Egy szerencsétlennek érzem magam – temette tenyereibe arcát.
-Nem vagy szerencsétlen. Sőt, ez előnyös is. Nagyon kitartóan tudsz szeretni valakit, mégsem a saját érdekeidet nézed, hanem annak a személynek szeretnél jót, akit szeretsz. Ilyen az őszinte szeretet. Egyszer találni fogsz egy srácot, aki nagyon fog szeretni téged ezért. És az esküvődre hívj meg, kérlek! – mondtam, ő pedig utolsó mondatomra kissé felnevetett.
-Mindenképpen. De te is hívj meg engem az esküvődre! – nézett rám mosolyogva.
-Ez természetes – bólintottam, szintén mosolyogva, majd kitártam a karjaimat, jelezve, hogy meg szeretném ölelni őt. Hoseok vette a lapot, azonnal kihasználva a helyzetet, karjaim közé bújt.

-Kérlek, ne mondd el Jiminnek, hogy mit érzek irántad! – szólalt meg ismét. – Nem szeretném, hogy megutáljon engem.
-Nem hiszem, hogy megutálna, de ha nem szeretnéd, nem mondom el neki, megígérem – mondtam.
-Nézünk valami filmet? – húzódott el tőlem, hogy ránézhessen az arcomra.
-Ez valami homo szokás, hogy állandóan filmet akartok nézni? – morogtam, mire ő felnevetett.
-Lehet – bólintott, és ledőlt a kanapé karfájára, várva, hogy elindítsak valami filmet.

———————————————————————————

I'm sorry everyone!:(
5 napja nem volt rész, pedig általában 2 naponta publikálni szoktam, viszont most időm és ötletem sem volt ehhez a fejezethez. Ma elhatároztam, hogy oké, nekiállok és lesz, ami lesz. Remélem, elfogadható, és nem túl unalmas:/

Holnap szerintem hozom a következő részt, az már jobb lesz ennél... Remélhetőleg 😂

2021.01.26. 22:02