Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

14. fejezet

Másnap ismét korán keltem reggel, hiszen dolgoznom kellett, és nem hagyhattam ki két napot, ha következő hétre szabadságot szeretnék kivenni.

Mielőtt elindultam volna, még halkan benyitottam Jimin szobájába, hogy ha esetleg ébren van, el tudjak köszönni tőle, de a fiú még aludt, így csak mosolyogva szemügyre vettem őt, és becsuktam az ajtót, hogy véletlenül se ébresszem fel.

Lesiettem a lépcsőn, és táskámat, illetve cipőimet magamra kapva kiléptem a házból. Beültem az autómba, hogy elinduljak, de eszembe jutott valami, így telefonomat elővéve gyorsan megnyitottam az üzeneteimet, és Jimin profilját, hogy legalább egy üzenetet hagyjak már neki így reggel. Sejtettem, hogy aznap sokáig bent leszek pakolni, illetve minden egyéb munkát is rám sóznak, hiszen előző nap nem voltam dolgozni, a főnök pedig nem a kedvességéről volt híres, biztos voltam benne, hogy túlóráztatni fog... és abban is biztos voltam, hogy nem kapok ezért plusz pénzt.

Eltettem a telefonom, és elindultam. A bolt, ahol nyári munkán voltam, nem volt túl messze, a reggeli forgalomban is oda lehetett érni 7-8 perc alatt.
Ahogy odaértem, ki is szálltam az autómból, és siettem befelé, nehogy a kedves főnököm a szememre hányja, hogy az utolsó pillanatban érkeztem... annak ellenére, hogy háromnegyed nyolc sem volt még.

Beléptem az ajtón, és szinte beleütköztem Hoseokba, aki éppen előttem szeretett volna elmenni.
-Csodálatosan szép, madárdalos jó reggelt, Yoongi! – köszönt nekem a saját idióta stílusában, mire én csak mosolyogva megforgattam a szemeimet.
-Neked is kibaszott szar szerda reggelt, Hoseok! – válaszoltam, ezen pedig ő elnevette magát.
-Jobban vagy már? – kérdezte, pimasz mosollyal szája sarkában, utalva arra, hogy tegnap elméletileg „nem éreztem jól magam".
-Sajnos igen – morogtam, körbenézve, hogy nem hall-e minket senki. Erre ő ismét kissé felnevetett. – Beszélnem kellene a főnökkel. Nem tudod, hol van?
-Hogyhogy beszélned kell vele? – csodálkozott Hoseok.
-Jövőhétre szabadságot akarok kivenni – mondtam, tekintetemmel folyamatosan azt figyelve, hogy vajon ott van-e valahol a főnökünk.
-Ááá, mindent értek – mosolyodott el perverzen, mire én megforgattam a szemeimet. – Egyébként a raktárban láttam legutóbb, mikor nemrég jött egy kamion élelmiszerekkel, és elkezdtünk pakolni, akik már hamarabb itt voltunk. – Erre én bólintottam, és elindultam a raktár felé, Hoseokkal az oldalamon.

Hoseok lehúzta a beléptető kártyáját, majd mindketten beléptünk a raktárba. Azonnal meg is hallottam a főnök hangját, és hamarosan meg is láttam őt.
-Elnézést! – mentem oda hozzá azonnal, mire ő felém fordult, így szemben találtam magam beképzelt, önelégült arcával. – Ha van rá lehetőség, szeretnék jövőhétre szabadságot kivenni.
-Nincs rá lehetőség – vágta rá azonnal.
-Tessék? – pislogtam értetlenül.
-Tegnap nem jöttél be dolgozni, mert elméletileg nem érezted jól magad. Ezt nekem semmi okom elhinni, és nem kötelességem elengedni téged szabadságra, ha én így látom jónak – magyarázta meg, nekem pedig nagyon tartanom kellett magam, hogy ne húzzak be neki. – Miért akarsz ennyire elmenni szabadságra?
-Mert szeretnék pihenni is valamennyit, amíg nem folytatódik az oktatás – mondtam egyszerűen, mire ő pökhendi horkantást hallatott.

-Oké, egyetlen lehetőséged van elmenni szabadságra. Kapsz egy ajánlatot – kezdte. Ekkor már nem volt senki a raktárban rajtunk és Hoseokon kívül. – Tudom, ki a lakótársad.
-Tessék? – ráncoltam a szemöldököm értetlenül.
-Az unokaöcsém osztálytársa volt középiskolában. Azt is tudom, hogy buzi – húzta mosolyra ajkait, mire én ökölbe szorítottam a kezeimet, hogy visszafogjam magam, és ne üssem meg őt.
-Honnan tudja egyáltalán, hogy ki a lakótársam? – kérdeztem idegesen.
-Múltkor láttalak titeket, amikor költöztetek – válaszolta, továbbra is vigyorogva. – Szóval az lenne az ajánlatom, hogy ha szervezel nekem ezzel a fiúval egy éjszakát, elmehetsz szabadságra, neki pedig adok 30000 wont (kb. 10000ft - í.m.). Mindenki jól jár – mondta ki az „ajánlatát".
-Már hogyan járna mindenki jól? Jimin még szinte gyerek. Lehet valaki meleg, de attól még nem fog lefeküdni Önnel. Egyébként is... hány éves maga? 32! Miért vágyik egy 18 évesre? - akadtam ki teljesen.
-Mert az a fiú gyönyörű és szexi. Régen voltam már együtt egy éjszakát bárkivel is – mondta. – De miért vagy ennyire kibukva? Csak nem jártok? – vonta fel az egyik szemöldökét.
-Nem járunk, de nem akarom, hogy rosszul érezze magát. Maga nem ismeri őt, nem tudja, hogy milyen érzékeny. Ő nem egy kurva, akit úgy dughatnak meg idegenek, ahogy akarják. Sőt, ő nem is olyan, hogy egyéjszakás kalandokra vágyjon. És ha maga egy ujjal is hozzá mer érni, azt nem fogja megúszni, erről gondoskodom – mondtam neki fenyegető hangon.
-Mégis hogyan tudnál gondoskodni arról, hogy ne ússzam meg ezt a dolgot? – horkant fel.
-Úgy, hogy az egészet felvettem hangfelvételre – szólalt meg mögöttem Hoseok, mire mindketten elkerekedett szemekkel néztünk rá.
-Azonnal töröld ki, te kis szemét! – sziszegte a főnök, mire Hoseok elmosolyodott.
-Miért tenném ezt? Felmondok. Innentől kezdve nem fenyegethet ilyenekkel. Csak nyári diákmunkán vagyunk, egész egyszerűen leléphetünk erről a helyről – mondta Hoseok, és rám nézett. – Yoongi?
-Igen, én is felmondok. Maga pedig bassza meg saját magát! – vetettem még oda a férfinek, majd Hoseokkal együtt kimentem a raktárból.

———————————————————————————

Ahh, béna 😂 Mindegy, mostmár benne hagyom ezt és a következő 2-3 fejezetet is... hehe

2021.01.13. 23:44