Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

24. fejezet

Egészen estig Taehyungnál voltam, hogy Jiminnel maradhassak. Úgy tűnt, a fiú már egész jól van, a láza is lejjebb ment, 38 fok alá, viszont délután, miután evett, ismételten kijött belőle minden, majd elaludt.

Megvártam, míg felébred, de addigra este hat elmúlt, és mivel röpke 3 óra hossza Daeguból Szöulba vezetni, nem is maradtam tovább.

Másnap nem mentem vissza Daeguba. Értelmetlen lett volna minden nap több óra hosszán át utazni. Persze Jimin szörnyen hiányzott, de úgyis pihennie kellett, így legalább nem velem foglalkozott. Pontosabban nem velem foglalkozott, annak a két óra hosszának a kivételével, amikor videóhívásban beszélgettünk.

Éjjel 11 körül járt már az idő, amikor szakadni kezdett az eső. Ez eléggé elvette az életkedvem, de mivel úgyis otthon voltam, nem igazán érdekelt. Úgy gondoltam, úgyis éjszaka van már, miért foglalkoznék az esővel.

Egyszer csak csengettek, mire én értetlenül néztem meg a telefonomon az időt: 23:32.
Sóhajtva mentem le a lépcsőn, és nyitottam ajtót, de abban a pillanatban teljesen le is fagytam.
Hoseok állt ott. Ruhái teljesen átáztak, vizes haja homlokához tapadt... Sírt.

-Úristen, jól vagy? Mi történt? Bántott valaki? Miért vagy kint az esőben? Miért vagy itt éjszaka? – bombáztam kérdéseimmel, de ő nem válaszolt, csak nyakamba vetette magát, hogy karjaim közt zokoghasson.
-Utálom magam – zokogta.
-Miért? Mi történt? – kérdeztem, miközben kissé eltoltam magamtól, hogy láthassam arcát.
-Amióta megismertelek, tetszel nekem, Yoongi – vallotta be, szemeimbe nézve, körülöttem pedig megfordult a világ (igen, adrika03 , benne hagytam ezt a mondatot a végén 😂). Elkerekedett szemekkel néztem Hoseokra, aki ismét zokogni kezdett. A szívem dobogását fülemben hallottam, és fogalmam sem volt, hogyan kezelhetném a helyzetet. – Nem mertem elmondani, mert... tudtam, hogy esélyem sem lenne nálad, főleg fiúként, de 15 éves koromtól kezdve kicsit depressziósnak érzem magam emiatt. Először az, hogy miattad rájöttem a szexualitásomra, majd amikor végighallgattam, mennyire gyűlölöd a biszexuális embereket, és soha többé nem jársz LMBTQ taggal. Egyszerűen rettegtem attól, hogy ha elmondom, mit érzek, tönkremegy a barátságunk – mesélte.
-Miért mondod ezt most el nekem? – kérdeztem, továbbra is teljesen sokkos állapotban.
-Úgy éreztem, hogy már jól vagyok. Nagyon régen sírtam miattad utoljára, Yoongi, és azt hittem, mostmár teljesen rendben vagyok lelkileg. Én őszintén örülök, hogy összejöttél Jiminnel, mert már tényleg csak az érdekel, hogy te boldog legyél, de most hirtelen rosszul lettem lelkileg. Már olyan gondolatom is volt, hogy nem kellene élnem. Nagyon megijedtem ettől az érzéstől, és mostmár muszáj volt elmondanom neked mindent – magyarázta, könnyeit törölgetve, de azok helyére újabb és újabb könnyek kerültek. – Talán... az lenne a legjobb, ha nem lennénk többé barátok – tette hozzá.
-Dehogyis, ez hülyeség! – mondtam azonnal. – Ettől még nem kell megszakítanunk a barátságunkat. És tudod, mennyire hálás vagyok neked? Annak ellenére, hogy milyen nehéz lehetett neked ez az egész, sokat segítettél nekem Jiminnel kapcsolatban – mosolyodtam el kissé.
-Hálás vagy? Nekem? – nézett rám csodálkozva, mire én bólintottam.
-Na, gyere ide! – öleltem meg őt ismét, ő pedig arcát vállamba temette.

-Hogy tudtál egy olyan magának való pöcsbe beleszeretni, mint amilyen én voltam? – nevettem fel kissé.
-Fogalmam sincs – nevetett fel ő is. – Itt maradhatok ma éjszakára? – kérdezte.
-Persze, maradj nyugodtan – bólintottam, majd elengedtem a fiút. – Maradj itt, keresek valami ruhát, ami nem kicsi rád – mosolyodtam el, és felsiettem a lépcsőn.

Gyorsan előkutattam a szekrényemből egy pólót és egy melegítő nadrágot, amik nagyok voltak rám, majd visszamentem az előszobába.
-Ezeket vedd fel, utána gyere a nappaliba, beszélgessünk egy kicsit! – mosolyogtam rá, és ott hagytam az előszobában, hogy nyugodtan át tudjon öltözni.

——————————————————————————

Fhuh, szóvaal... bajban vagyok a következő résszel 🥲 Próbálok vele haladni, de fogalmam sincs, hogyan kezdjem el, ezért pedig bocsánat:(
Ahogy meglesz, publikálom.

2021.01.21. 11:50