Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

15. fejezet

*Jimin szemszöge*

Háromnegyed nyolckor keltem, addigra Yoongi már pont elment otthonról. Ahogy megnéztem a telefonomon az időt, láttam, hogy Yoongitól üzenetem érkezett, így érdeklődve nyitottam meg azt.

Üzenetén azonnal elmosolyodtam. Évek óta először már a második reggelem indult boldogan.

Letettem a telefonom az éjjeliszekrényemre, és felkeltem az ágyból, majd a ruhásszekrényemhez léptem, és kerestem valami ruhát. Mivel úgy voltam vele, hogy egész nap otthon leszek, egy egyszerű fekete melegítőt vettem elő fehér pólóval, és kimentem a fürdőbe, hogy felöltözzek.

Levettem a felsőmet, és a tükör elé álltam. Ahogy ránéztem a tükörképemre, elmosolyodtam. Az előző reggel nyomait még mindig a testemen viseltem. A nyakam továbbra is olyan lila volt, hogy az messziről látszott.

Felöltöztem, fogat mostam, és kicsit rendbe szedtem a hajam, majd lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami reggelit.

Éppen még csak a vajat kentem a kenyérre, amikor csengettek. Csodálkozva pislogtam párat, majd átmentem az előszobába, és kinyitottam az ajtót.
Egy férfi állt előttem. Fogalmam sem volt, ki az és mit akar, de nálam egy fejjel magasabb volt, és ránézésre is látszott, hogy legalább 10 évvel idősebb nálam.
-Umm... segíthetek valamiben? – kérdeztem, mire ő kissé elmosolyodott.
-Te vagy Min Yoongi lakótársa? – kérdezte.
-I-igen, de Yoongi most nincs itthon – válaszoltam csodálkozva.
-Nem Yoongival szeretnék most beszélni, téged kerestelek. Gyere velem, Yoongi kérte, hogy vigyelek el valahová! – mondta.
-Elnézést, de... azt sem tudom, hogy ki maga – mondtam ijedten, mire ő ismét elmosolyodott.
-Kim Jaeyoung vagyok, Yoongi munkatársa – mosolygott rám. Egész helyes volt, és kedvesnek tűnt, így elhittem neki, amit mond. Bár ne lettem volna ilyen naiv...
-Rendben, pillanat, csak hozom a telefonom – bólintottam, majd visszarohantam a szobámba a telefonomért.

Néhány perc múlva már a kocsijában ültem... Egy idegen férfi kocsijában.
Elővettem a telefonom, és megnyitottam Yoongi üzeneteit, hogy írjak neki ezzel kapcsolatban, mert bár a férfi szimpatikus volt, bennem volt az, hogy idegen, és nem is mondott el semmit azzal kapcsolatban, hogy pontosan hová visz és miért.

Ahogy megkaptam válaszát, nagyot nyeltem, de próbáltam leplezni ezt, hiszen a férfi teljesen látott engem a tükörből.

Próbáltam leplezni, hogy szörnyen meg vagyok ijedve. Csak remélni tudtam, hogy a hatalmas stressz ellenére kívülről higgadtnak tűnök.

Folyamatosan agyaltam, hogy mit tehetnék, majd eszembe jutott, hogy tudok helymeghatározást küldeni Yoonginak. Gyorsan bekapcsoltam a funkciót, majd elküldtem neki a jelenlegi helyzetemet, és eltettem a telefonom, hogy ne tűnjön fel semmi sem ennek a Jae... izének.

A férfi hirtelen lefordult egy kisutcába. Eléggé kihaltnak tűnt, ez pedig nem igazán nyugtatott meg engem.

Leparkolt az út szélén, és azonnal be is zárta az összes ajtót egy gombbal. Figyeltem a mozdulatot, így tudtam, melyik gombot nyomta meg. Gondoltam, még jól jöhet, ha ezt tudom.

A következő pillanatban kicsatolta az övét, és elkezdett hátramászni hozzám.
-Mi... Mit akar tőlem? – dadogtam ijedten.
-Semmi mást nem akarok, csak téged, gyönyörűség – mondta perverzen, és az én övem is kicsatolta, majd csókolgatni kezdte nyakamat.

———————————————————————————

Hehe.... ehhehe 😇

2021.01.14. 13:00