Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

17. fejezet

Míg hazafelé mentünk, folyamatosan agyaltam. Fogalmam sem volt, mit tehetnék azok után, hogy Jimin bevallotta nekem az érzéseit. Persze erre sokan azt mondanák, hogy itt az alkalom, valljam be én is, hogy mit érzek iránta, viszont ez közel sem volt ilyen egyszerű. Azok után, hogy a barátnőm megcsalt az ex-barátnőmmel, eléggé elítéltem a bi- és pánszexuális embereket. Éppen ezért próbáltam eleinte nem észrevenni, hogy én is érzek valamit a fiú iránt, hiszen ha ezt elfogadom és belenyugszok, az egyet jelent azzal, hogy én is bi- vagy pánszexuális vagyok.

Odaértünk Hoseok háza elé, így a fiú elköszönt tőlünk, majd kiszállt a kocsiból.
-H-Hoseok! – szólt utána Jimin, és ő is kipattant az autóból, mire én értetlenül néztem rá. – Megölelhetlek? – nézett a fiúra Jimin, ezen pedig én azonnal elmosolyodtam, míg Hoseok csak értetlenül pislogott párat.
-Engem? – csodálkozott továbbra is Hoseok.
-Ha te és Yoongi hyung nem lennétek, az a férfi megerőszakolt volna engem. Yoongit bármikor megölelhetem, de veled még nem is találkoztam, és szeretnélek megölelni. De persze ha neked ez fura, akkor nem muszáj, tudom, hogy elég idegesítő, hogy állandóan meg akarok ölelni mindenkit – tette hozzá gyorsan, és tudtam, hogy zavarban van. Ezen halkan elnevettem magam.
-N-Nem, dehogy idegesítő, csak meglepődtem. Tudom, hogy mennyire szeretsz másokat megölelni, de nem gondoltam volna, hogy engem is meg fogsz majd – mosolyodott el Hoseok, Jimin pedig odalépett hozzá, és átölelte őt.

Mikor elhúzódtak egymástól, Jimin visszasietett a kocsihoz, és beszállt mellém az anyósülésre.
-Mehetünk? – néztem a piros arcú fiúra, mire ő bólintott, majd tovább indultunk Szöul utcáin.

☆☆☆

Ahogy hazaértünk, Jimin bement a konyhába enni, ugyanis aznap reggel elmondása szerint erre még nem volt ideje, én pedig bementem a fürdőszobába.

A tükör elé állva csak néztem a tükörképemet, és folyamatosan agyaltam. Nem tudtam, mit mondhatnék Jiminnek. Nem tudtam, mi lenne a helyes cselekedet: bevallani neki az érzéseimet vagy eltitkolni előle. Végül, ahogy agyaltam, eszembe jutott valami. Gyűlöltem magamat azért, amit tenni készültem, de túlságosan is magamra összpontosítottam, és arra, hogy nem lehetek együtt egy fiúval, mert akkor undorító vagyok.

Sóhajtva mentem ki a fürdőszobából, és mentem át a konyhába, ahol Jimin éppen a konyhapultnál állt, és vizet ivott. Egy pillanatra megtorpantam, ugyanis ahogy megláttam őt, elbizonytalanodtam, de végül úgy éreztem, ennek véget kell vetnem, így odaléptem mellé, és felé fordultam.

-Jimin, ugye tudod, hogy beszélnünk kell? – néztem rá, mire ő is felém fordult és kelletlenül bólintott.
-Arról van szó, amit mondtam a kocsiban, ugye? – kérdezte, én pedig szintén csak bólintottam.
-Igaz, amit mondtál? Tényleg ezt érzed? – kérdeztem tőle. A fiú kis ideig csak fejét lehajtva állt, majd ismét bólintott. – Az a baj, hogy nem viszonozhatom az érzéseidet – mondtam ridegen, mire ő azonnal felkapta a tekintetét.
-Miért? – kérdezte kétségbeesetten, miközben könnyek gyűltek azokba a gyönyörű szemeibe.
-Mert nem szeretem a srácokat – vontam meg a vállam egyszerűen, és amolyan „most ezt komolyan kérded? Nem egyértelmű?" pillantással néztem rá.
-De... lefeküdtél velem, hyung – emlékeztetett, és az első könnycseppek végigfolytak arcán. A szívem szakadt meg érte, de ha már elkezdtem eltaszítani magamtól, be akartam ezt fejezni. A döntésemet pedig eléggé véglegesnek gondoltam.
-Az nem jelent semmit. A szexhez nem feltétlen kellenek érzelmek – mondtam ki egyszerűen, pedig egyáltalán nem így gondoltam.

A fiú teljesen lesokkolódva nézett rám, és arcán folyamatosan folytak a könnyek.
-Sajnálom – hajtotta le a fejét végül. – Nem is kellett volna összeköltöznöm veled, hiszen már az első pillanattól, ahogy megláttalak, tudtam, hogy beléd fogok szeretni, mégis valahogy úgy éreztem, hogy szeretnék a közeledben lenni. Nem teljesen értelek egyébként, hyung, hiszen nem csak azért feküdtél le velem, mert ki kellett valakinek elégítenie. Tudom, hogy felizgultál, mikor az öledben ültem, mivel éreztem. És azt is tudom, hogy attól is felizgultál, amikor rád estem egy szál alsónadrágban – magyarázta sírva. De nem zokogott, csupán a könnyei hulltak úgy, akár a nyári zápor.

-Jimin, nekem tetszik egy lány – rögtönöztem, mire ő újra felnézett rám.
-Tessék? – kérdezte halkan.
-Tetszik nekem egy lány – ismételtem, ő pedig megpróbálta visszanyelni a zokogását, de ez nem sikerült neki, az szinte azonnal ki is tört belőle.

-Szerintem... az a legjobb, ha elköltözök – mondta ki, nekem pedig hirtelen hatalmasat dobbant a szívem. Az a tipikus érzés, amikor meghalljátok azt, amitől a legjobban féltetek. – Felhívom Taehyungot, néhány óra múlva már itt sem leszek, és akkor elfelejthetjük egymást örökre. Taenél leszek egy kis ideig, amíg vissza nem fizeted azt a pénzt, amit belefizettem a házba, utána végre elkezdek úgy élni, mint egy felnőtt – mondta el a terveit, majd ki is ment a konyhából.

Ahogy eltűnt a látóteremből, hirtelen felfogtam, hogy mit is tettem. Jimin megváltoztatott engem, és évek óta először szerettem valakit őszintén. Sőt, egész életem során, azt hiszem, csak őt szerettem igaz szerelemből. Én barom pedig elrontottam mindent, mert nem mertem magamnak sem igazán bevallani, hogy őszintén szeretem őt, amíg ki nem sétált az életemből aznap reggel.

———————————————————————————

Jaj, istenem, de szerethet engem mindenki :3

2021.01.16. 11:20