Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

30. fejezet

*Yoongi szemszöge*

Mind a ketten letusoltunk és éppen akkor szálltunk ki a zuhanyzóból, amikor ismételten csengettek.
-Ki a faszom akar ennyire találkozni velünk ma? – morogtam, majd gyorsan magamra kaptam a ruháimat és lesiettem az előszobába.

Ahogy leértem, ismét csengetett az illető, én pedig kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Jövök már! – morogtam, és kinyitottam az ajtót, viszont azonnal meg is torpantam. – Jó napot! Miben segíthetek? – vettem sokkal tisztelettudóbbra a figurát, ugyanis egy számomra ismeretlen nő állt az ajtóban.
-Itt lakik Park Jimin? – kérdezte a nő, mindenféle köszönés nélkül.
-Igen – bólintottam.
-Az édesanyja vagyok – mondta, nekem pedig az agyamban azonnal rengeteg gondolat kezdett kavarogni. Eszembe jutott minden, amit Jimin mesélt az anyjáról, és kérdések tömkelege fogalmazódott meg bennem arról, hogy mégis mit keres a nő a házunk ajtajában állva, és emlegeti a fiát, aki miatta volt depressziós. – Szeretnék beszélni vele, hiszen már közel egy hónapja nem láttam őt – mosolyodott el. Kedvesnek akart tűnni, de egyértelműen Jiminnek hittem, nem pedig neki, és ő mindent elmondott a nőről, ami számomra lényeges volt.
-Jöjjön be nyugodtan! Szólok Jiminnek, szerintem fent van az emeleten – engedtem be a nőt mosolyogva, játszva, hogy nincs róla borzasztó benyomásom.

Elvezettem őt a nappaliba, ahol helyet foglalt a kanapén, majd felmentem az emeletre. A fürdőszoba ajtaja már nyitva volt, így, gondoltam, Jimin valamelyik hálószobában lehet.

Benyitottam a közös hálónkba, és ott találtam a fiút. Az ágyon ülve nézett valamit a telefonján.
-Nem fogsz örülni – készítettem fel, mire ő értetlenül pislogott rám. – Anyukád van itt.
-Mi? – kerekedtek el azonnal a szemei, és fel is állt az ágyról, hogy lemenjen a nappaliba, de megfogtam a karját.
-Várj! – szóltam rá azonnal. – Tiszta lila a nyakad.
-Basszus – kezdett el pánikolni.
-Előbb-utóbb úgyis megtudja, hogy van valami köztünk. Mondjuk el neki! – biztattam.
-De... Te nem ismered az anyámat, Yoongi – gyűltek könnyek a szemeibe.
-Ezt már úgysem tudjuk elrejteni előle – mosolyogtam rá halványan. – Minden rendben lesz – mondtam, és egy puszit adtam homlokára, majd kiléptem az ajtón, nyomomban a fiúval.

Beléptünk a nappaliba, mire Mrs. Park azonnal fel is emelte ránk a tekintetét, Jimin pedig apró kezét az én kezembe csúsztatta, és lassan, tekintetét szigorúan a földre szegezve lépett ki a hátam mögül.

A nő szemei fokozatosan kerekedtek el, ahogy meglátta fiát, majd tekintete ingázni kezdett köztünk és a kezeink közt.
-Mit műveltél a fiammal? – nézett rám Mrs. Park teljesen elhűlve.
-Nem műveltem vele semmit – mosolyodtam el nagyon halványan.
-Ő nem csinált semmi rosszat - kelt a védelmemre azonnal Jimin. Anya, én... én szeretem Yoongit – nézett az anyjára kissé kétségbeesetten. Erre Mrs. Park azonnal felpattant a kanapéról, és felénk lépett, majd megemelte a kezét, mire Jimin ijedten bújt vissza a hátam mögé.
-Ugye nem bántani akarta? – váltottam át kissé fenyegetőre a hangom. – Jimin nem érdemli meg, hogy bántsák. Nem tett semmi rosszat. Egyébként is már 18 éves, teljesen normális, amiket tesz – magyaráztam.
-Normális? – nevetett fel keserűen a nő. – Jimin soha nem volt normális. Vagyis... normális volt, míg meg nem ismerte azt a Jungkook nevű srácot. Az a fiú ferdítette el a gondolkodását.
-Jiminnek senki nem ferdítette el a gondolkodását. Egyértelmű, hogy így született, és ezzel sincs semmi baj. 2021 van, nem tudom, egyesek miért nem képesek még mindig elfogadni, hogy vannak, akik nem olyanok, mint az átlag – mondtam egy szuszra.
-Az nem érdekel, hogy mások milyenek. A négy fal között mindenki azt szeret, akit akar. Viszont nem fogom elfogadni, hogy a fiam lányként viselkedjen – kiabálta Mrs. Park.
-Azok a férfiak, akik nőként viselkednek és azok szeretnének lenni, illetve azok a férfiak, akik férfiként szeretnek élni, de a férfiakat szeretik, teljesen mások. Én például mind a két nemhez vonzódom, ilyen is van. Illene utána olvasnia a dolgoknak – mondtam én is sokkal ingerültebben.

Pedig legalább nekem nyugodtnak kellett volna maradnom. Akkor a következő pillanatban Jimin talán nem ájult volna a karjaimba. Akkor talán végre eltölthettünk volna egy napot úgy, hogy semmi rossz nem történik. Egy napig lehettünk volna egy egyszerű szerelmespár... Legalább csak egy napig.

——————————————————————————

Sziasztook! Tudom, nagyon régen volt utoljára rész, amit sajnálok, de se időm, sem pedig kedvem nem volt a napokban írni:(
Viszont most megírtam a következő fejezetet is, és azt egyelőre nem publikálom, jó lesz vésztartaléknak, ha megint nem írnék napokig, hehe :3

Eredetileg nem így képzeltem el ezt a fejezetet, de nem szerettem volna túlzottan erőszakosra írni Mrs. Parkot, így inkább lightosabban írtam meg ezt a részt. Nekem annyira nem tetszik, de remélem, elfogadható 🥲

2021.02.10. 23:25