Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

39. fejezet

*Taehyung szemszöge*

Ahogy terveztem, miután vettem egy bonbont és egy szál vörös rózsát, Hoseok háza felé vettem az irányt.

Mély levegőt vettem, és megnyomtam a csengőt, majd körülbelül fél perc múlva ki is tárult előttem a ház ajtaja.
Hoseok csodálkozva nézett rám, mire én csak elmosolyodtam. Szemei ki voltak sírva, és igazából ezen egyáltalán nem lepődtem meg.
Remegő kézzel nyújtottam felé a rózsát és a bonbont, amit ő kissé tétovázva, de el is vett tőlem.
-Csak bocsánatot szeretnék kérni – szólaltam meg elsőként. – Nagyon sajnálom, amiért ilyen elviselhetetlen voltam. Igazából soha nem tudtam komolyan venni semmit, bevallom, eléggé gyerekes tudok lenni bizonyos helyzetekben. Nagyon haragszol rám? – kérdeztem tőle félve, mire ő felemelte rám könnyes szemeit.
-Nem haragszom, csak... nem így akartam elveszíteni az első csókom. Sajnálom, hogy kiakadtam – csóválta a fejét mosolyogva.

-Aludtál valamennyit éjszaka? – kezdtem érte aggódni azonnal, hiszen a fiú hamar belopta magát a szívembe, nem akartam, hogy a kialvatlanság miatt esetleg valami baja essen.
-Egy keveset – mondta.

Csend telepedett ránk, és már éppen azon voltam, hogy elköszönök Hoseoktól és elindulok hazafelé, amikor a fiú hirtelen átölelt engem. Karjait nyakam köré fonta, arcát pedig nyakhajlatomba fúrta.
Először nem mertem őt visszaölelni, de végül lassan, félénken kezeimet derekára csúsztattam.

Percekig álltunk így, egymást ölelve, mire a fiú elhúzódott tőlem.
-Nem jössz be? – kérdezte mosolyogva, én pedig csodálkozva pislogtam rá.
-D-De – mondtam zavartan, majd bementem a házba.

Hoseok elindult jobbra, és mivel magával vitte a rózsát, gondoltam, biztos beleteszi egy vázába. Nem akartam csak úgy random mászkálni a házában, így utána mentem.
Ahogy sejtettem, levett egy vázát az egyik polcról és megtöltötte vízzel, majd belerakta a rózsát és letette az étkezőasztalra. Mosolyogva hajolt hozzá közelebb, és lehunyt szemekkel megszagolta a virágot, majd ismét rám nézett.
-Köszönöm a rózsát – mondta, továbbra is mosolyogva, mire én is elmosolyodtam. Szerettem látni a mosolyát. Megnyugtatott, hogy boldog, emellett gyönyörű volt a mosolya. – És azt is, hogy eljöttél. Sokat jelent ez nekem, akkor is, ha egy apróságnak tűnik - mondta, és tartott egy kis szünetet, amíg ismét a rózsát vette alaposan szemügyre. Tudtam, hogy azelőtt még soha nem kapott ilyen jellegű ajándékot. - Menjünk át a nappaliba! – indult el kifelé a konyhából, én pedig követtem őt.

A háza kisebb volt, mint az enyém vagy Yoongiéké, de szép és rendezett volt minden. És végülis minek lett volna nagyobb a háza? Hiszen egyedül élt. Meg egyébként is, nem kell nagy ház ahhoz, hogy le akarjak vele feküdni... Mármint, hogy jófej és kedves ember legyen.

☆☆☆

Egész nap Hoseoknál voltam. Rengeteget beszélgettünk, viccelődtünk, és sok mindent megtudtam róla, többek között azt is, hogy pontosan hogyan jött rá a szexualitására és miket élt át az elmúlt évek alatt.
Mikor már nem tudtuk, miről beszélhetnénk - ugyanis akkor már délután négy óra elmúlt, és addig folyamatosan beszélgettünk -, úgy döntöttünk, nézünk valami filmet, és közben betegre esszük magunkat mindenféle egészségtelen nassolni valóval.

Ahogy ment a film, körülbelül egy óra hossza után Hoseok hozzám bújt. Nem ismertem régóta, de annyira kiismertem már, hogy tudtam, ez azt jelenti, sikerült a bizalmába férkőznöm, és innen már nem sok választ el minket egy kapcsolat kezdetétől. Viszont azt is tudtam, hogy nem szabad túl hamar megkérni őt, hogy legyen a párom, mert azzal csak elrontanék mindent. Szépen, lassanként kell elérnem, hogy igazán megkedveljen engem.

Óvatosan csúsztattam kezem derekára, így jelezve, hogy örülök a közelségének és nyugodtan bújjon hozzám, ha úgy érzi jól magát. Éreztem, hogy nyugodt. Tudtam, hogy boldog.

Majd egy idő után, mikor már egész régóta úgy ültünk a kanapén, összebújva, egyszer csak azt vettem észre, hogy a fiú feje kissé előre billen. Ebből tudtam, hogy elaludt. Ezzel csupán egy gond volt: nem akartam ott hagyni, miközben alszik, de a nyakán sem akartam maradni éjszakára. Mégis, abban a helyzetben úgy éreztem, a második opció a legjobb döntés.
Óvatosan, úgy, hogy fel ne ébresszem, lefektettem őt az ölembe, úgy csodáltam gyönyörű arcát, és alig vártam, hogy elkezdődjön köztünk valami. Aznap pedig kezdetét vette életem eddigi legnagyobb türelem játéka...

———————————————————

Felteszem magamnak a kérdést: miért szeretek Hoseokból bottomot csinálni? 😂
Esküszöm, az összes ff ötletemben, ami nem Hopemin, Hoseok a bottom, és NeM ÉrTeM MaGaM, MiÉRt 😂😂😂😂

Gondolkoztam, és mivel utálom, ha valaki nem fejt ki mindent részletesen a sztoriban, úgy döntöttem, írok még a befejező rész elég egy Vhope fejezetet. Ha valaki mégis szereti maga kigondolni a részleteket... az ne olvassa el a következőt és kész 😂😂

2021.03.21. 21:29