Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

36. fejezet

Végigfolyattam a szinte forró vizet a testemen, és lehunytam a szemeimet.

Szeretnék közelebb kerülni Taehyunghoz, de ez nem megy, ha rögtön ennyire rámenős. Persze tudom, hogy csak viccből csinálja, de ettől függetlenül idegesítő.

Hirtelen csupán annyit hallottam, hogy valaki elhúzza a zuhanyzó tolóajtaját, mire ijedten kaptam oda a tekintetem, miközben testem próbáltam takargatni.
-Mégis mi a szart csinálsz? – rivalltam rá Taehyungra, aki ezen csak elvigyorodott.
-Mondtam, hogy szeretek másokkal együtt fürdeni – emlékeztetett, és tusfürdőt tett a tenyerébe. – Fordulj meg! – mondta, én pedig még néhány pillanatig pislogtam rá, majd teljesítettem a kérését.

Néhány pillanat múlva megéreztem tenyereit hátamon, ahogy a tusfürdőt dörzsöli a bőrömbe.
Mintha azt hinné, nem veszem észre, hogy direkt csinálja, ujjait lassan végighúzta oldalamon.
-Taehyung, ne csináld már! – szóltam rá. – Ismétlem: alig ismerlek – hangsúlyoztam ki az utolsó két szót.
-Tudod, hogy csak viccből csinálom – mosolyodott el ismét.
-Engem ne tegyél a vicceid tárgyává! – mondtam neki nyugodt hangon, mégis teljesen komolyan.
-Oké, befejezem. Esküszöm. Csak még egyetlen pillanatot fogjunk fel úgy, hogy a vicc kedvéért fel akarlak húzni – mondta, mire én sóhajtva bólintottam.
Ő pedig megcsókolt.

*Yoongi szemszöge*

-Szerinted lesz köztük valami? – nézett rám Jimin a félhomályban, ami a szobánkban uralkodott.
-Mégis mi a szart csinálsz? – hallottam Hoseok kiabálását a fürdőszoba felől.
-Biztos vagyok benne – mosolyodtam el, mire Jimin is elmosolyodott.
-Taehyungnak bejön Hoseok, ez egyértelmű. Viszont ő nem olyan aranyos és csendes valójában, mint amilyennek tűnik. Képes nagyon irritáló lenni. Szeret kikezdeni másokat a vicc kedvéért, ez pedig általában nem is vicces, csak neki – mondta a fiú.
-Igen, azt észrevettem – nevettem fel kissé. – Viszont Hoseok is felfigyelt Taehyungra, és ha neki valaki tetszik, az lehet bármilyen idegesítő, lehetnek bármilyen szörnyű tulajdonságai és lehet vele borzasztóan szemét, kitartóan szeretni fogja, ameddig csak lehet. Szeretnék neki segíteni, Jimin – sóhajtottam, mire a fiú elmosolyodott.
-Már szinte elképzelni sem tudom, hogy te valaha is szemét voltál, pedig nemrég még miattad zokogtam át a fél napom – mondta, én pedig kisimítottam pár hajtincset arcából.
-Hm... Más már réges rég utálna engem – mosolyodtam el kissé. – Emlékszel, mikor azt mondtad, hogy te bizony nem fogsz velem lakni? Ahhoz képest... – vigyorogtam.
-És te emlékszel, mikor nem akartál hozzám közelebb kerülni? Ahhoz képest... – mosolygott ő is.
-Ahhoz képest most téged szeretlek a világon a legjobban – suttogtam, és már éppen megcsókoltam volna, amikor...

-Yoongi, én nem fogok ezzel a szeméttel egy szobában aludni – nyitotta ki az ajtót hevesen Hoseok, mire én és Jimin értetlenül ültünk fel az ágyban.
-Miért? Nem csináltam semmi rosszat – hallottam Taehyung hangját is valahonnan a folyosóról.
-Ötezerszer elmondtam, hogy alig ismerlek, Taehyung és hagyj békén. Erre te mit csináltál? Megcsókoltál, pedig kurvára nem kaptál rá engedélyt – kiabálta neki Hoseok.

-Oké, elég! – szóltam rájuk. – Először is: Mit mondtam nektek? Azt, hogy bekussoltok és hagytok minket aludni. Másodszor: úgy belökted ezt a kibaszott ajtót, mintha otthon lennél. Tudod, kéne legalább kopogni vagy valami. Harmadszor: Taehyung, ne csesztesd Hoseokot, mert faltörő kosként foglak használni. Negyedszer: legközelebb csókolj vissza! Most viszont menjetek aludni, mert hajnali kibaszott négy van, és szeretnék aludni, amivel szerintem nem vagyok egyedül – magyaráztam idegesen. Mire befejeztem, már Taehyung is az ajtóban állt, így egyszerre három szempár vizslatott engem meglepetten.
-Oké... – szólalt meg elsőként Jimin. – A harmadik ponttal egyetértek... Vagyis, minddel egyetértek, de a harmadik pontot meg is tudom erősíteni: Taehyung, tényleg ne csesztesd Hoseokot! És igen, lehet, hogy logikus lenne végre aludnunk is valamennyit, mert Taenek holnap haza kell vezetnie Daeguba, és nem fogom zombiként elengedni – mondta, egy pár... sok fokkal nyugodtabban, mint én.
-Ez korrekt, de... miért kéne visszacsókolnom? Alig ismerem Taet – nézett rám értetlenül Hoseok.
-Mert segíteni akarok neked. Szerinted miért raktalak titeket egy szobába? Szeretném, ha végre sikerülne elfelejtened mindent, és tovább lépni, de tudom, hogy ez nem fog menni anélkül, hogy melletted lenne valaki. Valaki, aki nem én vagyok, és tud neked segíteni a szerelmével – mondtam, az előbbihez képest talán túlzottan lágyan. Szerettem volna, ha Hoseok megérti, mit szeretnék. Ha megérti, hogy szeretnék neki segíteni.
-De nekem ez így nem megy – mondta Hoseok, és tudtam, hogy sír.

-Hoseok, szereted Yoongit, igazam van? – kérdezte tőle Jimin, mire én kissé ijedten kaptam rá a tekintetem, Hoseok pedig lehajtott fejjel bólogatott párat. Mostmár hallható is volt a sírása.

Jimin felállt az ágyról, és Hoseok elé állt, mire a fiú azonnal arca elé kapta egyik karját, és hátrébb lépett egyet.
-Kérlek, ne utálj! – zokogta.
-Dehogy utállak. Csak nem értem, miért nem mondtad el – mondta Jimin lágyan, és Hoseok karjához nyúlva elvette azt szemei elől. A fiú viszont nem mondott semmit, folyamatosan csak sírt. Eljött neki az a pont, hogy tényleg csak ki akarta adni magából azt a rengeteg fájdalmat, amit öt éven keresztül rejtegetett. Ez elkezdődött az előző héten, majd ismét benne ragadt a lelkében, amíg Jimin is meg nem tudta a valóságot.

-Hazavigyelek? – kérdeztem Hoseoktól. Nem akartam, hogy egyedül legyen, de láttam rajta, hogy most nem igazán kívánja a társaságot.
Kérdésemre csak bólogatott párat. – Átöltözök, addig te is készülj el! – álltam fel az ágyból, és készülődni kezdtem, hogy az éjszaka közepén hazavigyem a zokogó legjobb barátomat, akit direkt részben azért akartam, hogy nálunk aludjon, hogy ne éjszaka kelljen hazamennie...

—————————————————————————

Jaj, sziasztok 😂
Ma jutott eszembe, hogy ezt a részt már napokkal ezelőtt megírtam, csak elfelejtettem kitenni 😂 Ma megírtam a következőt is, szerintem azt is kiteszem most, mielőtt elfelejtem 😂😂

2021.03.13. 23:13