Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

38. fejezet

*Yoongi szemszöge*

Egy szemhunyásnyit sem aludtam egész éjszaka. Szörnyen nagy volt bennem a bűntudat amiatt, ami köztem és Hoseok között történt aznap. Hiszen tudtam, hogy Hoseok csak kimondta azt, amire vágyott, nekem nem volt kötelező teljesítenem. Én voltam az, aki addig biztatta, míg meg nem tette. Addig bíztattam, míg meg nem csókolt. Ha nem is azért, mert másra vágytam volna, igazándiból megcsaltam a párom. Egy undorító féregnek éreztem magam... Hiszen az voltam.

Éjszaka sokat néztem Jimint, amíg aludt. Gyönyörködtem vonásaiban, és egyre jobban szégyelltem magam. Megvédenem kellene őt, nem újra és újra megbántani. Hiszen tudom, hogy mennyire törékeny. Akkor mégis miért nem vigyázok rá igazán?

...

Taehyung még reggel elment, miután megreggeliztünk és még egy keveset beszélgettünk a konyhában. Azt mondta, mihamarabb el szeretne indulni, mert hazafelé menet be szeretne ugrani Hoseokhoz, hogy bocsánatot kérjen tőle, viszont nem mehet oda üres kézzel, ezért előbb be kell mennie egy boltba is, hogy vegyen valami apróságot.
Mosolyogva búcsúztunk el Taetől.

Jimin igazán boldog volt.

Majd Taehyung elment, ezzel ott hagyva minket kettesben. Jimint, akit megcsaltak, és engem, aki megcsalta őt. Jimint, aki akkor még boldog volt, és engem, a bűntudatos Yoongit, aki nem akart előtte egy ekkora dolgot eltitkolni. Úgy gondoltam, ebből nagyobb baj lehet, ha titokban tartom, mint hogyha őszinte vagyok vele.

-Jimin, valamit el kell mondanom – ültem le mellé a szobánkban az ágyra. A fiú kíváncsian nézett rám, és kissé talán ijedtnek láttam őt. – Igazából én... vagyis nem én... vagyis én... – kezdtem össze-vissza beszélni.
-Yoongi, mi a baj? – kérdezte sóhajtva Jimin.
Nehéz volt neki válaszolnom. Túlságosan szégyelltem magam.
-Tegnap csókolóztam Hoseokkal. A kocsiban, mikor hazavittem őt – mondtam ki, és felemeltem tekintetem a fiúra.
-Tessék? – kérdezte. Szomorú volt. Nem volt mérges, csak bánat csengett gyönyörű hangjában.

Jimin igazán szomorú volt.

-Sajnálom. Nem gondoltam át, csak Hoseok annyira maga alatt volt. Megkérdeztem, mit tehetnék érte, ő pedig azt mondta, csókoljam meg, mert az első csókját elvette tőle egy olyan ember, akit nem is szeret igazán. Ez volt az, ami annyira összetörte. Hoseok nagyon megfontolt ember, és bántja, hogy nem úgy veszítette el az első csókját, ahogy szerette volna, hanem egy szinte idegen srác vette el azt tőle. Szerettem volna, ha életében legalább egyszer megtapasztalja azt, amire már 15 éves kora óta vágyik – hadartam, majd sóhajtottam. – Tudom, hogy undorító tőlem, amit tettem és nem ilyen egyszerű ezt megbocsátani, de... nem voltam képes előtted ezt eltitkolni.

A következő pillanatban a fiú hirtelen felzokogott, mire én ijedten kaptam felé a tekintetem.
-Szeretnék... egyedül lenni, oké? – kérdezte, de alig lehetett érteni zokogásától, amit mond.
-Ugye ezért nem fogunk szakítani? – ijedtem meg azonnal, de ő csak megrázta a fejét. Ez kicsit azért megnyugtatott.

Sóhajtva álltam fel az ágyról, és léptem ki a szobánk ajtaján, majd egyszerűen csak lecsúsztam az ajtó mellett a fal tövébe, és hallgattam Jimin zokogását.

Mindent elbasztam... megint.

Hirtelen a csengő hangját hallottam, mire csodálkozva lépdeltem le a lépcsőn és nyitottam ajtót. Akit viszont ott találtam, igazán meglepett. Az előző háztulajdonos állt az ajtóban, és mosolyogva nézett rám.
-Szép napot Mr. Kim! Miben segíthetek? – kérdeztem tőle, mikor felocsúdtam döbbenetemből.
-Szervusz Yoongi! Erre jártam, és gondoltam, benézek, hogy nem öltétek-e már meg egymást – mosolyodott el még szélesebben, és végre én is halvány mosolyt erőltettem ajkaimra.
-Jöjjön be nyugodtan! – álltam félre az ajtóból, a férfi pedig belépett a házba. – Üljön le a nappaliban, szólok Jiminnek. Nem biztos, hogy lejön, mert sikerült eléggé megbántanom őt, de egy próbát megér – préseltem össze ajkaimat kínosan.
-Ezek szerint még mindig nem vagytok jóban? – nevette el magát a férfi, mire én ismételten elmosolyodtam.
-Ez így nem teljesen igaz, viszont ami most történt, eléggé megbántotta őt – mondtam, majd felsiettem a lépcsőkön, egyenesen a hálószobánkba.