Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

9. fejezet

*Yoongi szemszöge*

Visszaérve a szobámba, azonnal az ágyamra vetettem magam, és két kezemmel megdörzsöltem az arcom.
Fogalmam sem volt, miért csókoltam meg Jimint. Egyszerűen csak annyira vonzóak az ajkai, és olyan szép, amikor mosolyog...
Meg voltam róla győződve, hogy csupán annyira rég volt már kapcsolatom, hogy emiatt a szebb emberek kissé elkezdenek vonzani. Persze ez valójában hülyeség, de mással nem igazán tudtam magam nyugtatni.

Kopogást hallottam az ajtómon, mire odakaptam a tekintetem. Jimin nyitott be félénken, majd belépett a szobámba, és becsukta maga mögött az ajtót. Olyan stresszben volt, mintha tiltott helyen járna, ezen pedig kénytelen voltam kissé elmosolyodni.
-Szóval... arra gondoltam, hogy mivel te egyszer már rendeltél sushit nekem is, ezért most rendelhetnék én valami kaját, és nézhetnénk valami filmet. Vagy igazából mindegy, holnap úgyis dolgozol, nem hiszem, hogy filmet akarnál nézni velem, csinálj azt, amit csak akarsz... - tette hozzá gyorsan, mire én kissé nevetve ültem fel az ágyban.
-Nincs semmi fontos, amit csinálnom kéne így este, szóval nézhetünk filmet – mondtam. – Miért vagy ennyire zavarban? – nevettem fel, mivel a fiú arca pirosas színben pompázott, és folyamatosan tördelte az ujjait.
-Nem tudom – mosolyodott el, és lesütötte a tekintetét.

-Na, a kaja témára visszatérve: már tudod, mit rendelsz, vagy adjak ötletet? – kérdeztem.
-Umm... igazából nem tudom. Mit ennél szívesen? – kérdezte, miközben leült velem szemben az ágyamra.
-Hm... valami csirkés dolgot mondjuk? – kérdeztem vissza.

Kis ideig keresgélt a telefonján, majd felém tartotta a készüléket.
-Ez? – kérdezte.
-Nem túl drága? – húztam el a szám.
-Te az árával ne foglalkozz! – szólt rám azonnal. Erre kissé kelletlenül, de bólintottam. – Oké, akkor két perc, és meg is lesz rendelve – bólintott ő is, és újra a telefonját kezdte nyomkodni.

Kissé elidőztem a tekintetem a fiún. Először az arcát fürkésztem, és el kellett ismernem magamban végre azt, amit már akkor észrevettem, mikor először megláttam őt: ez a fiú gyönyörű.
Lassan elkezdtem lefelé vezetni pillantásom rajta. Apró kezei mindig mosolyt csaltak arcomra, és ez akkor sem volt másképp.

Ahogy végignéztem a fiún, furcsa érzés kerített hatalmába: most én akarom megölelni őt.
Közelebb csúsztam hozzá, mire ő értetlenül emelte rám pillantását, miközben letette maga mellé a telefonját. Én erre a pillanatra vártam. Karjaimat óvatosan dereka köré fontam, állam pedig vállára helyeztem. Ő karjait azonnal nyakam köré fonta, így viszonozva ölelésem.
-Valami baj van? – kérdezte halkan, mire én megráztam a fejem.
-Csak meg akartalak ölelni – mondtam, és biztos voltam benne, hogy ezen elmosolyodott.
-Van olyan, amikor te meg akarsz ölelni valakit? – kérdezte szórakozottan.
-Igen, képzeld... - morogtam. – Én is ember vagyok. Méghozzá van egy lakótársam, aki állandóan meg akar ölelni. Csodálkozol, hogy már nekem is szükségem van erre? – nevettem fel kissé, mire ő is elnevette magát.
-Uram isten, milyen zavaros volt ez a nap... - sóhajtott a fiú néhány másodperc csend után.
-Nekem mondod? – morogtam. – És ez még csak hétfő... HÉTFŐ! – mondtam hangosabban, mire ő újra elnevette magát.
-De legalább több hétfő már nem lesz ezen a héten – mondta bölcsen, és végülis igaza volt.

-Akkor nézünk valami filmet? – váltottam témát, miközben elhúzódtam tőle. Erre ő csak bólintott, majd felálltunk az ágyról, és lementünk a nappaliba.

☆☆☆

Már megvacsoráztunk, és a filmből is kevesebb, mint negyed óra volt hátra. Egész jó film volt... legalábbis a múltkori vígjátéknál ezerszer jobb volt, az biztos.

Éppen nagyon bele voltam merülve egy jelenet nézésébe, amikor Jimin feje a vállamon landolt. Felé fordítottam a fejem, és rá kellett jönnöm, hogy a fiú elaludt. Hirtelen tört rám a pánikszerű érzés (✨gay panicnek✨ hívják, Suga – í.m). A szívem hevesen kezdett verni, és levegőt is elfelejtettem venni (az én nevem pedig Petőfi, haha – í.m.), ahogy megláttam arcát. Olyan volt, akár egy kisgyerek. Telt ajkai kissé elnyíltak egymástól, és a vállamon való fekvéstől arca kissé összenyomódott, amitől ducinak tűnt. Úristen, most mégis mi a szart csináljak?

Kikapcsoltam a tv-t, de még néhány percig agyaltam. Végül úgy döntöttem, nem ülhetek itt reggelig, szóval hosszan kifújtam a levegőt, és Jimin alá nyúltam fél karommal, másikkal pedig a hátánál fogtam meg őt. Ettől el akart dőlni a másik oldalra, miközben nyöszörgött egy kicsit.
-Csak beviszlek a szobádba, aludhatsz nyugodtan (funfact: először azt írtam, hogy „a szobámba" 😂 – í.m.) – mondtam neki halkan, majd felemeltem, ő pedig ösztönösen dőlt mellkasomnak. Apró kezeit is mellkasomra helyezte, és egyik kezével erősen megmarkolta (nem azt, tee – í.m.) a pólómat.

Felvittem őt az emeletre, majd be a szobájába, ahol óvatosan lefektettem az ágyra, ő pedig automatikusan elengedte a pólómat.

Már éppen mentem volna ki a szobájából, amikor eszembe jutott, hogy farmernadrágban nem lehet túl kényelmesen aludni, szóval visszamentem az ágya mellé.

Kis ideig csak néztem őt. Részben azért, mert továbbra is gyönyörű volt, de legfőképpen azért, mert fogalmam sem volt, hogy hogyan öltöztessem át anélkül, hogy le kéne vennem a ruháit. Végül - miután rájöttem, hogy ez nem lehetséges - sóhajtva leültem mellé az ágyra, és kigomboltam a nadrágját. Erre ő azonnal mocorogni és nyafogni kezdett.
-Nyugi, csak át akarlak öltöztetni, hogy ne kelljen farmerben aludnod – mondtam neki, és a sliccét is lehúztam, majd elkezdtem lehámozni róla a nadrágot.

-Az alsónadrágod inkább nem veszem le, ha nem baj – motyogtam, mikor már nem volt rajta a farmer.
-Hyung – nyöszörögte halkan. – Nem kell másik nadrág, meleg van. Menj aludni! – mondta fáradt, rekedtes hangon, mire én kissé elmosolyodtam.
-Rendben. A pólód maradhat? – kérdeztem, mire ő bólogatott egy párat.

Csend borult a szobára, és tudtam, hogy Jimin visszaaludt. Még egy kis ideig néztem őt az ágya szélén ülve, majd kisimítottam egy tincset az arcából.
-Tudod, van valami, ami kurvára megijeszt engem – kezdtem halkan, és mivel nem ébresztettem fel őt ezzel, folytattam. – Bár eleinte utáltalak, de... azt hiszem, vonzódok hozzád. Nem tudom, mikor történt, és hogyan, de... tetszel nekem, Jimin – mondtam ki, de igazából ezt csak jólesett elmondani, hiszen tudtam, hogy ő egy szavamat sem hallotta.
Közelebb hajoltam hozzá, és suttogva szólaltam meg újra.
-Jó éjszakát! – mondtam, majd egy puszit adtam arcára, és kimentem a szobájából.

———————————————————————————

Alakulnak a dolgok, hehe :3

2021.01.06. 10:20