Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

28. fejezet

*Yoongi szemszöge*

Nem sokkal azelőtt, hogy hazaértünk volna, Jimin felébredt, és utána nem is aludt el hajnali egyig. Egészen addig valami thai sorozatot néztünk, amit ő már olyan régóta meg akart nézni, illetve pizzával hizlaltuk magunkat... Bár nem mintha Jimint hizlalni lehetne.

Másnap reggel magamhoz képest korán keltem. Ugyanúgy feküdtünk az ágyon, ahogy éjszaka elaludtunk: én Jimint öleltem át, aki a mellkasomhoz bújva szuszogott. Az alvó fiú látványán elmosolyodtam. Annyira édes... És én annyira szerelmes vagyok belé.

Óvatos puszit adtam rózsaszín tincsei közé és felkeltem mellőle az ágyból, remélve, hogy nem ébresztem fel. Hála istennek ez így is lett, szóval elmentem a fürdőbe, hogy elkészülődjek, majd lementem a konyhába, azzal a céllal, hogy reggelit csináljak annak a gyönyörű hercegnek, aki az ágyamban alszik.

Végül egyszerű rántottát készítettem, kávét főztem és elővettem a szekrényből egy csomag kekszet, hogy abból is a tálcára pakoljak néhányat, amin az ágyba terveztem vinni neki a reggelit.

Amikor mindennel elkészültem, fel is mentem a tálcával a kezemben a szobánkba. Szerencsére Jimin még mindig aludt, így az a feladat is rám hárult, hogy óvatosan felébresszem őt.

Letettem a tálcát az éjjeliszekrényre és leültem a fiú mellé az ágyra, majd közelebb hajolva hozzá, egy puszit adtam arcára.
-Életem, hoztam neked reggelit – mondtam halkan a fülébe, mire ő megdörzsölte szemeit, és a hátára fordult, ahogy pedig elvette kezeit szemei elől, kissé nyitogatni kezdte azokat – mármint a szemeit, nem a kezeit.
-Mennyi az idő? – nézett rám fáradtan.
-Fél tíz – mosolyogtam rá, ő pedig kissé csodálkozva pislogott rám. Meg is értem, magához képest sokáig aludt. – Na, kelj fel! Csináltam neked reggelit – nyúltam a tálcáért, majd miután ő felült az ágyban, kezébe adtam azt.
-Azta! Ezt most csináltad? – nézett a kezében tartott tálcára.
-Nem, egy héttel ezelőtt, csak most volt kedvem odaadni – mondtam ironikusan, mire ő kissé felnevetett, majd odahajolva hozzám, egy apró csókot adott ajkaimra.
-Köszönöm! – mondta mosolyogva, és enni kezdett.

-Te ettél? – nézett rám újra, én pedig csak megráztam a fejem.
-Nem szokásom reggelizni – mondtam.
-Ugye tudod, hogy ez nem egészséges? – kezdett azonnal aggódni, én viszont csak mosolyogva közelebb csúsztam hozzá, és fél karommal átölelve derekát, egy puszit adtam arcára.
-Tudom, de hozzászoktam ehhez, és egyáltalán nincs is szüksége rá a szervezetemnek. Csak akkor eszek, ha nem tudom, hogy mikor lesz időm ebédelni – magyaráztam, és óvatos csókokkal kezdtem belepni arcát, illetve nyakát.
-Hyung, így nem tudok enni – sóhajtott fel, mire én egy utolsó csókot hintettem állvonalára, és mögé ülve vállára helyeztem az állam.

-Szeretlek~ - mondtam neki, miközben a másik kezemmel is átkaroltam a derekát.
-Te tudsz ilyen bújós is lenni? – nevetett fel kissé.
-Igen, mert szeretlek – ismételtem, és fejem vállába fúrtam.
-Én is szeretlek – mondta, miközben fejét fejemnek döntötte, és fél kezét egyik karomra helyezte, amivel éppen átöleltem őt. – Régen éreztem már ilyen erős szerelmet... Sőt, szerintem még soha nem is voltam ennyire szerelmes – mondta.
-Én nem is voltam még szerelmes – szólaltam meg én is, miközben fejem ismét felemeltem és vállára helyeztem. – Azokba nem voltam szerelmes, akikkel eddig jártam, csak vonzódtam hozzájuk. Semmi érzelem nem volt a kapcsolataimban, azt sem tudtam, milyen szerelmesnek lenni. Azt hiszem... jobban vonzódom a férfiakhoz, mint a nőkhöz. Vagy Jiminszexuális vagyok, nem tudom – nevettem fel, mire Jimin is elnevette magát.
-Remélhetőleg az utóbbi, és akkor biztos nem csalsz meg soha – mosolygott.
-Ha így lenne, és nagyon meg akarnálak csalni, tudnék keresni egy másik Jimin nevű embert, ne aggódj – mondtam neki gonosz mosollyal ajkaimon.
-Akkor mondjuk azt, hogy Park-Jimin-szexuális vagy. Akkor már kevesebb eséllyel tudsz megcsalni – fokozta, mire én elnevettem magam.
-Soha nem csalnálak meg. Tudom, milyen szar érzés. Plusz nem is akarok szakítani veled, lehetőleg soha – vettem komolyabbra a figurát.

-Nagyon szeretlek, ugye tudod? – nézett rám Jimin olyan tipikus szerelmes pillantással, ahogy a filmekben is szoktak nézni az emberek a szerelmükre. Ezen ismét elmosolyodtam.
-Persze, hogy tudom – vágtam rá, ő pedig elnevette magát.
-Nem csalódtam benned – mondta nevetve, én pedig széles mosollyal arcomon adtam egy újabb csókot arcára.

——————————————————————————

Hunyunyunyunyunyunyu! :3 (Új köszönés, csak úgy random 😂)
Most megint napokig nem publikáltam... pontosabban nem írtam, hehe^^'
Viszont kész van már a következő rész is, így azt is hozom ma vagy holnap^^

2021.02.02. 10:45