9. fejezet - Szeretlek, Miss Kotnyeles!

19 2 0
                                    

   Eközben a játékban...

   Hű, valami nem stimmel. Az egyik ember, akit letiltottam, újrakezdte a játékot, a profilja pedig teljesen megváltozott. Ennek a végére kell járnom. De ne, vitatkoztam magammal, minek? Persze, ahogy mindig, most is nyert a kíváncsiság és a bizonyítási vágy, hogy igen, én egy kemény, bátor csajszi vagyok a neten. Ha már a valóságban félénk, rút kiskacsa sorssal áldott meg az ég. Vettem a bátorságot, ráírtam a játékosra, pusztán kíváncsiságból.

Szia! Van kedved dumálni? Meg, unalmas egyedül tenyészteni a pacikat.
Várom válaszod,
Beki

Nem sokkal később jött a válasz.

Szia! Persze, dumálhatunk. Igazából egy ismerősömtől kaptam meg a fiókot, tenyészthetünk együtt is, tetszik az ötlet.
Ádám

   Beszélgetni kezdtünk. Megismertük egymást, és a lótenyésztéssel kapcsolatban is elkezdtünk megbeszéléseket tartani. Hamar összebarátkoztunk, megtudtam, hogy fiú. Még egy fiú...  Teljesen más volt a stílusa, mint amit Levitől megszokhattam, de tetszett. Dórával együtt elfelejtették velem a a Hanna után érzett hiányt, segítettek lelkileg talpra állni, puszta jelenlétükkel.

   Napi szinten csevegtünk a játék felületén, és amikor egyszer Ádám nem írt, teljesen eluralkodott rajtam a félelem. Nem csak az emlékek miatt, a barátság bennem szerelemmé alakult az idők során. 
Beki: Vajon mit gondolhat rólam a srác?
Dóra: Ráírjak?
Beki: Megtennéd?
Dóra: Meg én!
Beki: Köszönöm! 
Megtudtuk, hogy a Ádám is megkedvelt, szimpatikusnak talál. Na, de akkor ez most részéről mi? 

  December közepét írtunk, a téli szünet előtt utolsó nap volt az iskolában, ám én otthon töltöttem arc- és homloküreg-, valamint mandulagyulladás miatt. Az volt az a pont, amikor már idegileg nem lehetett bírni. Folyton szívecskéket küldött, finoman bókolt. 
Beki: Mihez kezdenél, ha eltűnnék?
Ádám: Nagyon kiakadnék.
Beki: Miért?
Ádám: Megkedveltelek.
Beki: Van valami, amit már el akartam mondani, csak féltem... és most is.
Ádám: Mit? Mondd nyugodtan, nem sértődök meg.
Beki: Szeretlek. Úgy.
Ádám: Tényleg? Amúgy én is téged, csak nem mertem elmondani. Féltem, hogy te nem.
Na jó. Ez most komoly?  Akkor most... együtt vagyunk?  Karácsonyra pasi. Nem rossz, nem rossz.
Kiderült, hogy elméletben igen, ezért úgy döntöttünk, egyszerűbb Messengeren folytatni a beszélgetést. 

Remény - Filter nélkülWhere stories live. Discover now