Remény - Filter nélkül

21. fejezet - Háborúk, hősök, ballagás

- Reflexteszt! - ordította Miki, miközben Bálint felé hajította a kerámiatálat. 
- Baszd meg, Miki! - kiáltotta Bálint, amikor összetört előtte a tálka. Az osztály a külső padsorokba húzódott, mindenki menekült a repülő kaják, teniszlabdák, kerámiák és egyebek elől. Bálint válaszképp a korábban a szerkényből megszerzett kalapácsot dobta röhögve Miki felé. Szentséges jó ég! Pár centivel a fejem felett  ment el a kalapács. Én már itt sem vagyok! Kirohantam a teremből, mert rettegtem, hogy eltalálnak valamivel, volt már példa olyanra is. Ezen a napon ráadásul nem is a rettegett Ágota volt az ügyeletes, aki általában feszt ott koslat a mi termünk előtt. Kiültem termünk előtt lévő ablakpárkányba. Bence jelent meg a lépcső alján egy másik sráccal. 
- Rebi? - nézett rám furcsán, ahogy felért. Mindig az osztályteremben töltöm a szüneteket. - Hogyhogy itt?
- Odabent kitört a harmadik világháború, és elmenekültem - mosolyogtam erőltetetten, majd eszembe jutott valami más. - Tablókép?
- Oh, jó is, hogy mondod, hozom! 
Messengeren adtam le a rendelésem, amit már nagyon vártam. Mikor visszatért, a kezembe adta a kicsike képet.
- Tessék.
- Köszi. 
Ezzel visszament a termükbe, ahol háború helyett boldog békeidő honolt. 

***

   A negyedik óra utáni szünetben az osztály egy része nem ment le szünetben, kiélvezve, hogy most nem Ágota az ügyeletes. Az osztály bolondja, Miki kitalálta, hogy valamit csinál szünetben, ami leköti. A kalapács már unalmasnak bizonyult, most a projektort vette célba. Egy műanyag pohárral kezdte dobálni. Persze hű bajtársa, Bálint is segítségére volt. Miki felállt az első pad tetejére, teljes erejéből hozzávágta a poharat a projektorhoz, ami alapból sem állt biztos lábakon. A bekapcsolt projektor leszakadt, Miki pedig elkapta. Ott állt a pad tetején, és összevissza mozgatta.
- Diszkó van! - üvöltötte. 
Megjelentek a bések, egymást taposva nyomultak be a rettegett osztály termébe. Becsengettek. 
- Mi van itt?! - kérdezte idegesen a föcitanár, Kati néni, ahogy meglátta a másik osztályt a mi termünk előtt állni. És akkor belépett. Meglátta a padon álló Miklóst, amint a projektort tartja. - Oké, mindenki maradjon ott, ahol van! Szólok az igazgatónak! - ezzel elviharzott, a béseket pedig a termükbe parancsolta.
Pár percen belül meg is érkezett az igazgatónő.
- Te jó isten! Miki, hogy történt ez az egész?
- Jaj, igazgató asszony! - vette elő legártatlanabb ábrázatát Miklós. - Hát az egész úgy volt, hogy ennek a projektornak már régóta nem jó a tartókábele, és most megadta magát! Leszakadt, én meg amint ezt megláttam, felugrottam erre a padra, és elkaptam! És azóta itt tartom.
- Úristen, Miki! Micsoda hősies tett ez! - kezdte hálabeszédét az igazgatónő. - Nagyon szépen köszönöm a suli nevében, hogy megmentetted! Most így nem kell újat venni az iskolának! Nagyon hálásak vagyunk, köszi szépen! - arcán teljes őszinteség tükröződött, ettől csak még viccesebbé vált a szituáció. 
Az egész osztály nevetését visszatartva, pókerarccal ült a helyén. Csak mi tudtunk arról, hogy mi az igazság. Láttam, ahogy Bálint szinte kettészakad a leghátsó padban a monológ hallatán. 

***

Az idő egyre csak telt, mi meg elballagtunk. 
Bencével lebeszéltem, hogy ballagás után szánjon rám pár percet, mert beszélni akarok vele, de félénkségem gátakat szabott vágyaimnak. 
Az összes közeli hozzátartozóm eljött erre a különleges eseményre, melynek végeztével elmentünk étterembe. Anya szerint ez így hagyomány, még márciusban leszervezte az egyik étteremmel. A család többi tagja a ballagási ünnepség után el is indult, ám rám még várt egy évzáró is, apa meg ottmaradt velem. Miután lement a bizonyítványosztás, elsőként rohantam ki a teremből a sok csokorral a kezemben. Minél hamarabb az aulába akartam jutni, hogy végre hazavigyem Tibi bá ajándékait. Ott volt két óriási kép, a faliújságra függesztve, és csak rám várt. Egy férfi őszinte érdeklődéssel tanulmányozta a pitypangos fotómat, amikor odaléptem, és egyszerűen lekaptam a két képet. A pasas értetlenül meredt rám, biztos azt gondoltam, lopom az iskola értékeit. 

***

Ezzel ki is tört a nyár. Messengeren megkérdeztem Bencét, hogy szeretne-e tablóképet, mire igent mondott. 
Beki: Jó, akkor... hogyan jut el?
Bence: Keddenként és péntekenként megyek be Szegedre, mert edzésem van ugye.
Beki: Majd előtte megbeszéljük.
Bence: Oké. 

Olyan más chat-en. Nem értem én ezt. 
Akarok vele lenni, mert jó, de félek a találkozástól.