Remény - Filter nélkül

3. fejezet - Új világ

   Amint hazaértem, kipakoltam a kistáskámból, a megmaradt szőlőcukrot és a papírokat egyszerűen az asztalra dobtam. Leültem a géphez, pusztán azért, hogy kicsit pihenjek, vadásszak valami játékot, ami teljesen kikapcsol a verseny után.
  A játékok közt keresgéltem, de egyik sem vonzott igazán: nem szerettem a számítógépes játékokat, semmi értelmét nem láttam azoknak, amikor valaki rákattint egyre, játszik tíz teljes percet, majd beikszeli a böngészőt, mert megunta, és másnap kezdheti elölről az egészet.
   Már éppen hagytam volna a francba a keresést, amikor is, hirtelen eszembe jutott az egyik alsós osztálytársam, és a Howrse, amivel régebben ő is játszott. Annyi rémlett, hogy valami lovas játék, a pacikat pedig  kiskoromtól kezdve imádtam, úgyhogy elkezdtem bepötyögni a nevet a keresőbe. Pár perccel később már a regisztráláson is túl voltam, és egy fura majomalak ugrott fel. Azt hittem, ez egy lótenyésztős játék, nem pedig majomnevelde. 
 Majom úr segített a beilleszkedésben, elmagyarázta, mit hogyan kell csinálni, ez kicsit megkönnyítette a dolgom, és már nem is tűnt idegennek a játék felülete. Az oktatóprogram után nem is volt kérdés, hogy én itt maradok. Tetszett, hogy ezen a helyen lehetnek lovaim, noha még csak pixelpacik is azok. Lovak, amik ugyan mégsem igaziak, de a gyönyörű grafika segített abban, hogy élethűek legyenek.
Akkor még nem sejtettem, hogy ez a lépésem az egész életemre hatással lesz.

***

   Ahogy az idő telt, egyre többet játszottam, lekötött a játék, és a lovak iránti szeretetem sem kellett takargatnom senki előtt: itt mindenki lóbolond.
Egy novemberi napon éppen az árverések felé tévedtem, ahol mindenki szabadon licitálhat lovakra, hogy aztán a legtöbb pénzt felajánló játékos megkapja azt a hőn áhított paripát.
Megláttam egy fekete hannoverit, és elhatároztam, hogy nekem ez kell. Licitáltam, de közben tanultam, így pont lemaradtam a paciról. A fenébe, ezt nem hiszem, el, csak egy pillanatra mentem el, egy hegyezőért, erre máris lekéstem? Jé, itt lehet beszélgetni is! Ki az új tulaj? Írok neki, hátha nem ragaszkodik annyira hozzá. Félve kezdtem el pötyögni a billentyűzeten a betűket, legalább háromszor átolvastam, hogy biztos minden stimmel, és kellőképpen hivatalos legyen a stílusa.

Szia! Bocsánatot kérek a zavarásért, az árverésen most vettél egy lovat, éppen tanultam, és lemaradtam róla. Nem adnád el nekem, ha nagyon szépen megkérlek? Nagyon szép paci.
Várom válaszod!
Rebeka

Teljesen ledöbbentem, amikor két perccel később már jött is a válasz.

Szia!
Persze, odaadom! : )
Hanna

Újra sokkot kaptam.
Nocsak, micsoda rendes emberek vannak itt. Milyen közvetlen velem ez a lány, pedig még csak nem is ismer. Életében nem is látott, biztosan azért... a rút kiskacsával nem szeretnek barátkozni, elfelejtetted, Beki?  Felajánlottam neki, hogy beszélgessünk, mert kedvessége lenyűgözött már az első pillanatban. Belement a beszélgetés ötletébe, így elkezdtünk csevegni. Kezdetben nehezen ment részemről a kommunikáció, de Hanna lazasága nyitásra kényszerített. Ő könnyedén írt nekem a családjáról, az életéről, sőt, még arról a kényes - számomra tabunak számító fiú témáról is. Nyitottsága eredményesnek bizonyult, pár nap után kezdtem feloldódni én is. Nagyon jóba lettünk, legjobb barátokká kovácsolódtunk napok alatt, attól kezdve pedig nem fordult elő sosem, hogy ne írtunk volna egymásnak. Mérhetetlen boldogsággal töltött el, hogy életemben először megtapasztalhattam, milyen, ha van egy igazi barátnője az embernek, akivel bármikor bármiről tud társalogni. 

A suliban továbbra is zárkózott voltam, egyedül egy lány volt, Zoé, akivel kialakult valamiféle baráti viszony köztünk.

 Teljesen hatalmába kerített a játék, több emberrel kezdtem levelezni - ám a legjobb barátnő mindig előnyben részesül. Többek közt, egy Laura és egy Dóra nevű lányt is ebben az időszakban ismertem meg. Csak teltek a napok, minden tökéletesnek tűnt. De persze hosszútávon semmi sem lehet tökéletes.