20. fejezet - Vallomások

20 1 0
                                    

   A fotózás után kellőképp kifáradtam, és ez kiborított, mert igazából semmit sem csináltam, csak vigyorogtam a kamerába. Pihenésképp a játék nevét írtam be a keresőbe. Ohó, levél! A postafiókomra kattintottam. Levi. A gondolatra pedig elmosolyogtam. 

Szia! Láttuk, hogy mostanában nem sokat voltál fent, mi történt? Ugye nem akarsz elmenni?
Meli

Rögtön elkezdtem a billentyűzeten pötyögni a betűket.

Beki: Sziasztok! Nem, csak eléggé elfoglalt voltam mostanában, ma speciel tablófotózásom volt. Miért akadna ki a bátyád? 
Meli: Ja, értem, már megijedtem. Hát, mert szeret téged. 

Szeret. Én is szeretem őt. A legjobb fiú barátom. Úgy örülök, hogy január óta megint beszélünk!

Beki: Oh, bocs. ; ) 
Meli: Pszt. Nem mondtam semmit. Szerintem, ha Magyarországon élnénk, már felkeresett volna.

Újra és újra visszaolvastam Meli sorait, de az agyamban még nem jutott el teljesen a jelentése. Szeret. De szerintem félreértem Meli szavait.

Beki: Úgy szeret? 
Meli: Hogy érted?
Beki: Nem is tudom... 
Meli: Tetszik neked? Összejönnél vele? 

Úristen! Tényleg úgy szeret! 

Beki: Kedvelem. De a távkapcsolatot nem bírom.
Meli: És ha elköltöznénk?

Sokkot kaptam. Nekem amúgy is itt a Bence.

Levi: Akarlak, Beka... Cica. De tudom, hülyeség.

Akar engem.

Beki: Ki mondta, hogy hülyeség? 
Levi: Messze vagy... 
Beki: Tudom...
Levi: Komoly párt keresek. Rád gondoltam, de messze vagy... egyikünk sem bírja a távkapcsolatot. Meg nem is szeretsz viszont...

Ismerem magam. Tudom nagyon jól, hogy ha valaki, akkor ő olyannak szeret, amilyen vagyok, és ha valakit, akkor őt nagyon tudnám szeretni. De nekem most itt a Bence, aki folyamatosan köszön nekem, meg néha beszélgetünk is. 

Beki: Tudnálak szeretni. Régen én is szerettelek. Úgy. Bárcsak közelebb laknál!
Levi: Tényleg? Ha nem lenne több ezer kilométer köztünk, már tuti felszedtelek volna. ; P
Beki: Tényleg... haha! Az a baj amúgy, hogy sok esetben a távoli pasik jönnek be.
Levi: Azért kell neked a távolság, mert nincs önbizalmad.
Beki: Mire gondolsz?
Levi: Egyszerűen csak nem hiszel abban, hogy elég jó vagy, és hogy igenis, lehetne kapcsolatod egy városon belül is. Ezért szükséged van távra, hogy a fiú ne lásson minden nap, adott esetben soha, így annyira nem szégyelled magad. 

Istenem, milyen jól látja!

Remény - Filter nélkülOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz