Remény - Filter nélkül

13. fejezet - 13, DJ

  Pénteken az első óra után morogva vonultunk kifelé Zoéval és Bogival az udvarra. Géza bának, a töritanárnak dolga volt, ezért Ágota lett ideiglenesen az ügyeletes, és mindenkit kizavart. Éppen a büfé előtt sétáltunk felettébb lassan, amikor a folyosó túloldaláról Bence rohant, és állt meg előttem.
- Szia! – köszönt lihegve.
Látszott, hogy valamit szeretne. A lányok értetlenül néztek rám.
- Menjetek nyugodtan, majd megyek én is.
- Hát, oké, akkor kint tali – mondta Bogi, majd Zoéhoz fordult. – Gyere, menjünk! Mondd csak, neked kész van a föci házi? Ide tudod adni? Lusta voltam megcsinálni.
- Volt házi föciből?!
- Úristen, Zoécska! Na, mindegy, majd elkérjük Rebitől.
Nevetve néztem utánuk. Sosem változnak. Én meg nem is leszek itt föcin, felszerelést sem hoztam, az már a hatodik óra. Majd a srácra néztem, aki még mindig előttem állt, igaz, a lihegést abbahagyta.
- Szia! Bocsi. Szóval, mit szerettél volna?
- Ugye te a sulival jössz az Adyba, ahol a verseny lesz?
- Nem, negyedik óra után hazamegyek, onnan meg időre az Adyba.
- Oh, értem – mondta szomorúan, a csalódottság látszott lerótt róla. – És Diáék?
- Ők se, úgy tudom, együtt mennek.
- Akkor úgy tűnik, egyedül megyek Gyuris Gábor bával meg az ötödikesekkel – csend követte válaszát, ezért kapcsolt. – Na, de mindegy, én lépek is. Majd ott találkozunk!
- Igen, majd ott akkor. Szia!
- A varázserejű szőlőcukrot el ne felejtsd! – szólt oda már egy fokkal vidámabban.
- Nem fogom – nevettem.
- Akkor... szia.
- Szia!
   A lányok után eredtem, de addigra megszólalt a csengő, így rohantam fel a termünkhöz, ami a „rettegett osztály" termeként híresült el a tanárok körében.
 
   Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a terem a tizenhármas számmal büszkélkedhet, ami némi magyarázatot ad arra, miért történt annyi szerencsétlenség itt. Elsők közt érkeztem, a teremben a szokásos idill várt: Zsanett a leghátsó padban live-olt, Bálint és Miki pedig beüzemelték a hátsó szekrényben lévő magnót, és dj-ztek, max hangerőn bömbölt a Rádió 1. Biztos megint a zongora alá bújtak, amikor Ágota ideért... mi a csajokkal a mosdóba menekültünk, de rajtakapott. Egyszer a fiúkat is elkapta rádióbömböltetés közben.
- Mit csináltok?! Kedves nyolcadik „a" osztály, az ott Ildikó néni magnója, ne nyúljatok hozzá. Kettő, szerintetek azért megy a sulirádió, hogy magnóról hallgassátok a zenéket?! – ordította magából teljesen kikelve akkor Ágota.
A fiúk meg se mertek mukkanni, de a legbelső gondolatok bizonyára ekképp hangozhatott:
- Ágota, baszki, az a barom DJ Pisti, meg DJ Bea olyan szar számokat tesz be, hogy inkább hallgatom a friss gyilkossági híreket.
   Hát igen, a fiúk már csak ilyenek, ezért találták ki, hogy innentől kezdve lesz egy speciálisan erre kinevezett személy, aki az ügyeletes tanárokat figyeli, hogy mikor közelednek a terem felé. Különböző kódneveket találtak ki. Ha jön valaki, akkor jelez az illető, vagy bárki, aki észreveszi, és valami hátul lévő ember kirántja a magnót a konnektorból. Így elkerülhető a szaktanári, az üvöltözés, és mi pedig rádiózhatunk kedvünkre. Mindenki jól jár. 

   Leültem a helyemre, tudva, hogy még ezt az angolt kell kibírnom, ráadásul az ofővel, és utána mehetek haza, aztán meg a Bolyaira.
A terembe nem sokkal később Zoéék is megérkeztek.
- Beki, ide tudod adni a föci házidat légyszi? – kérdezte idegesen Zoé.
- Nem leszek föcin, cuccot se hoztam.
- Nem leszel föcin? Miért?
- Zoé, versenyem lesz, tudod. Bolyai.
- Ja, tényleg. Elfelejtettem, bocsi. Akkor majd elkérem Diától.
- Dia is versenyen lesz. Csapattársak vagyunk.
- Miii? Akkor kitől kérem el a házit?
- Volt házi föciből? – kezdték a fiúk is – Beki, elkérhetem...? Tudod, hülye Kira senkinek sem adja oda.
- Szerintem amúgy, ahogy emlékszem, nem is adott Kati néni házit – pörgettem végig a fejemben a szerdai órát.
- Tuti? – faggatott tovább a padtársam.
- Tuti. Már emlékszem, nem kaptunk.
- De biztos?
- Biztos. Ezer százalék.
- Ahj, nem igaz! Az a szemét Bogi, már megint átvert! – dühöngött Zoé, majd a Zsanett mellett ülő Bogira pillantott, aki felettébb jól szórakozott a helyzeten.
- Emberek, nem volt föciből házi – üvöltötte Miklós, az osztály bolondja. – Mehet tovább, DJ Miki!