What Makes You Beautiful /H.S. Fanfiction/ BEFEJEZETT

23. Chapter

Nagyon boldog volt Harry. Erre a percre várt már az óta, amióta ezzel a csodálatos lánnyal találkozott. Szerette, mindennél jobban és az egy nagy fájdalom volt számára, hogy elhagyta. Nagy hiba volt! Megbánta, de most ismét boldog, mert mellette van. A rajongókkal elzárt úton sikerült átvergődniük, majd gyorsan beültek mind a ketten a saját autójukba és elindultak haza. Amint a ház elé értek, leparkoltak és kézen fogva besétáltak az ajtón. Harry levette magáról a cipőjét és a nappaliba sétált, míg Lexie követte őt. Leültek a kanapéra, majd egymásra néztek.-Nem tudom szavakba önteni, hogy mit is jelentesz nekem! – ejtette ki a szavakat majd érzékien a lány szájára tapadt. -Én sem... - suttogta két csók között. Lassan Lexie Harry fölé feküdt. Vágyakozóan göndör tincsei között járt az ujja, miközben a fiú követte a lány példáját. A telefon vészes rezgése többször is közbe zavart, de nem törődtek vele, folytatták mintha semmi sem történt volna. Harry apró csókokkal halmozta el Lex arcát, majd haladt lefele, de egy kéz az ajkait újra visszavezette a kezdőpontra. Ezek után a kezével kezdett újra vándorolni. Óvatosan a lány hátát simogatta, majd lassacskán a cipzárt húzta le, de a melltartó pántnál elakadt a keze. – Harold! – suttogta Lexie. -Tudom életem! – és már kapcsolta is volna ki, de abban a pillanatban egy csókot kapott ajkaira és a lány felállt. -Harold! – tartotta maga előtt kezeit Lex, hogy a ruha le ne essen róla. -Ebből nem lesz jó... - sóhajtott – Ne haragudj! -Szívem én nem haragszom, de szerintem ezt nem most kellene. A fiúk már vagy milliószor kerestek minket vagy félórán keresztül. – mondta Lexie. Harry azonnal a mellette pihenő készülékért nyúlt és megtekintette azokat a nem fogadott hívásokat. -Jó lesz készülődni. – mosolygott a lányra, aki csak egy bólintással fellibbent az emeletre. Harry is úgy döntött, hogy felsiet a szobájába és átöltözik, de mikor benyitott a lány rajzai voltak szétszórva a földön, melyeken ő maga szerepelt. Soha nem hitte volna, hogy ekkor hiányt és szomorúságot okozott a lány életében. Leült az ágyra, kezébe vett pár rajzot és nézegetni kezdte, de egy festményen megakadt a szeme. Még olyan részletesen megalkotott képet, festményt soha nem látott. -Ebben a lányban egy tehetség veszett el, melyet nem tud a felszínre hozni csak akkor, ha valami bántja. – suttogta maga előtt a szavakat. -Harry! – hallotta meg szerelme csilingelő hangját, aki abban a percben lépet ki a szobájából – Harry, ha feljössz, akkor ne menj be a... - és Lexie elakadt, mikor benyitott abba a szobába, ahova most Harold-nak nem kellett volna bemennie. A lány meg sem bírt szólalni, azonnal kirohant, de Harry azonnal utána sietett és még sikerült elkapnia, mielőtt rácsapta volna az ajtót. Magához rántotta, majd szorosan ölelte. Tudatni akarta vele, hogy szereti, és nem akarja elveszíteni. -Miért rohantál ki olyan gyorsan? – tette fel a kérdést. -Nem akartam, hogy lásd azokat a rajzokat... - éppen hallhatóan suttogta Lexie. -De hisz csodálatosak! -De nem akartam megmutatni, hogy szenvedtem, erősnek akartam mutatni magam, de mint mindig, soha nem sikerül. – bújt szorosan Harry-hez. -Kicsim benned egy igazi művész veszett el, de akkor ezt miért nem mutatod meg a világnak? – próbálta egy kicsit bíztatni, hátha sikerül elérni, hogy legyen egy kicsivel több önbizalma. -Mert féltem, de úgy érzem, hogy az én tehetségemet a világ soha nem fogja megtudni. -Ezt majd később megbeszéljük, de most menj, és öltözz, aztán menjünk, mert a többiek már várnak bennünket. – nyomot, egy csókot a lány homlokára, aki egy mosollyal az arcán bevonult a szobájába készülődni. Harry visszasétált a szobájába és azt a festményt óvatosan összehajtva a zsebébe sűlyesztette. Lesétált a földszintre és egy pohár vizet töltött, lassan szájához emelte és apránként szürcsölni kezdte, de közben megjelent Lexie, aki útra készen volt. Haja már nem simult a vállára, hanem egy laza kontyba kötötte fel. Ruháját a fiú nem látta teljesen, hisz a lány magára vett még egy kardigánt, mely éppen olyan hosszú volt, hogy csak a színét tudta meg. -Bár nem látom a ruhád, csodálatos vagy! – nyomott egy csókot Lexie telt ajkaira, aki csak elvörösödve mosolygott tovább szerelmére. Lex belekarolt barátjába és úgy hagyták el a házat. Harry, úriemberként nyitotta ki a kocsinak az ajtaját és segítette be a lányt majd gondosan becsukta és csatlakozott. A kulcsot beillesztette a helyére és elfordítva azt megszólalt a motor búgó hangja. Lassan kitolatott és elindult a szórakozó helyre. -Harry, ne haragudj rám azért, mert rajzok tömege halmozza el a szobád és ráadásul nem mondtam igazat. – tette kezét a fiú kézfejére, aki egy pillanatra odapillantott – Bár mindenkinek hazudtam. Azt mondtam, hogy minden rendben van, hogy nem zavar, ha nem vagy mellettem, de ebben az 1 hónapban rájöttem, hogy komolyan mit is jelentesz nekem. Végig szenvedtem az egyedüllétet és ekkor jöttem rá mindenre. – fejezte be a mondatot. -Tudod.. – sóhajtott – Én sokkal nagyobb hibát követtem el, amit nem szabadott volna. Szó nélkül eltűntem és csak neked nem válaszoltam, de kellett egy kis idő, hogy elgondolkozhassak mindenen, hogy tényleg akarom e vagy hagylak elmenni. Végül Gemma ébresztett rá arra, hogy ha igazán szeretlek, harcoljak érted, és megtettem... - mosolygott a lányra miután leparkolt a szórakozóhelyen – Azt szeretném, ha örökké mellettem lennél, mert nélküled nem kerek az életem. -Nekem sem! – adott választ Lexie, majd lassan közeledni kezdtek egymáshoz. Ajkaik mézédesen forrtak össze, de megint a telefon éles hangja zavarta meg őket. Azonnal kiszálltak és besiettek a bejárati ajtón, persze testőrökkel, hisz a média már mindenhol jelen volt. Nehezen, de bejutottak, ahogy beléptek a lányok máris elrabolták Lexiet míg Harry csatlakozott a srácokhoz. -Hol a fenében jártatok? – tette fel először kérdését Zayn. -Vagy ezerszer kerestünk benneteket, de senki sem válaszolt. – folytatta Liam. -Csak nem...??? – és végül vigyorogva Louis fejezte be. Harry tiltakozva emelte fel kezét, hogy nem tett semmit. -Nem történt semmi. Csak elbeszélgettük az időt, de, ha már itt tartunk mutatnom, kell valamit. – és nyúlt bele a zsebébe, hogy előhúzza a rajzott, de megjelentek a lányok így ezt elhalasztotta. A hölgyek sorban, de Lex érkezett utoljára immár a kardigán nélkül. Harold megpillanthatta szerelmét, aki elragadóan csodálatosan nézett ki.