What Makes You Beautiful /H.S. Fanfiction/ BEFEJEZETT

13. Chapter

Harold szóra nyitotta volna ajkait, de Emma a választ meg sem várva rohant fel nővére után. Tudta, hogy most nem itt van rá szüksége, hanem az emeleten, hiszen csak Lexie-re pillantott, de máris tudta, segítenie kell neki. azzal a lendülettel felrohant az emeletre és a folyosó végén lévő ajtóhoz lépkedett. Lassan felemelte kezét és kopogtatni kezdett rajta. Válasz nem jött így megismételte... - Lexie! Én vagyok! – mondta két sóhajtás között. Abban a pillanatban zajokat hallott bentről, ami egyre csak hangosabb lett, csak annyit jelentett, hogy közeledik felé. A zár hangosan kattant mely jelezte bemehet. Az ajtót kitárva lépett be rajta és az erkélyajtóban álló lányra pillantott. Karjai összefonva maga előtt és meredten tekintett a távolba. Szemei kisírtak, vörösek. Mellélépkedett és szorosan megölelte. Ott álltak perceken keresztül, míg a csendet ismét Emm hangja törte meg. – Mond el, hogy miért vagy megint szomorú. Talán bántott? – kérdezte, amire csak fejrázás volt a válasz – Akkor? Segíteni szeretnék... -Tudod, minden embernek van olyan emlék az életében, amiről szeretne megfeledkezni, csak annyi a baj, hogy a körülötted lévők kíváncsiak. Kérdésekkel halmoznak el és minden egy kérdés egy sebet szakít fel benned. – könnyei ismét útnak indultak, de felsóhajtva folytatta – És én akármennyire is szeretném kerülni, mindig megtalálnak! - Biztos csak védeni akar, vagy ezzel segíteni, elfelejteni. – simogatta meg nővére kezét, aki ismét visszagondolt a Harry-vel töltött időre – Talán csak boldoggá akar tenni. - Vajon számíthatok neki? – nézegette telefonját miközben néha-néha elmosolyodott. - Én ebben teljesen biztos vagyok! – ült szembe Lexie-vel – Látni lehet, hogy mennyire igyekszik! Szeretné, hogy boldogan mosolyogj minden nap és, hogy kicsit jobban megismerjen. – mondta Emma. A nagyobbik Müller lány csak mosolyogva állt fel az ágyról és indult el szekrénye felé. Elővett néhány ruhát majd gyorsan átöltözve sietett a tükör elé egy zsebkendő társaságával. Eltüntette az elfolyt sminket majd újabb adaggal a vörösséget szemei körül is. Immár mosolyogva fordult vissza húgához, aki szintén mosollyal jelezte boldogságát. Kézen ragadta nővérét és lerángatta a földszintre, ahol csend uralkodott így a vidámságukkal egy kis életet vittek a srácok hangulatába is. Ahogy a nappaliba beléptek egyből 5 darab szempár figyelte őket. Leültek a többiek közé és egymásra néztek a lányok majd hangos nevetésben törtek ki. Senki nem értette, hogy mi ez a jókedv, de mindenki örült, hiszen az a lány boldogan nevet közöttük, akiért most harcolnak! - Mi van veletek srácok? – nevette el magát Lex – Olyanok vagytok, mintha gyászolnátok itt síri csöndben. - Gondolkodtunk. – mondta Zayn, aki felállt és közelebb sétált a göndör hajú fiúhoz és megveregette vállát. A többiek felé nézett és szintén felálltak és a bejárati ajtó felé igyekeztek. -Este látjuk egymást! – jelentette ki mosolyogva Louis és azzal a lendülettel mindenki eltűnt a házból, kivéve Harry-t. - Mi lesz este? – értetlenkedett Lexie, miközben a mellette ülő Harold-ra emelte tekintetét. A fiú felé fordult és mosolygott. - Szórakozni megyünk! Egy közeli vidámparkba. – a lány arcára azonnal hatalmas mosoly ült ki, hiszen imádja a vidámparkokat, és lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy mindent elfelejtsen örökre... *** - Emma! Készen vagy már? Csak rád várunk! – kiáltott fel az emeletre Harry, majd a mellette álló gyönyörű lányra pillantott, aki csak mosolygott. Végre úgy érezte, hogy elérte célját azzal, hogy boldognak látja azt a lányt, akiért küzd foggal, körömmel, de gondolatait megzavarta a rohanó kislány, aki annyira sietett, hogy majdnem a lépcsőről is leesett. - Indulhatunk? – kérdezte vidáman Lexie mire mindenkinek a válasza csak egy bólintás volt. A két Müller lány szorosan egymásba kapaszkodva indultak el a kocsi felé, miközben Harry szorosan a nyomukban haladt. Amint a kocsiba beültek mindannyian a motor beindult és száguldani kezdtek a helyszín felé. Út csöndesen telt, hiszen csak a rádiót lehetett hallani, de mégsem tartott órákig, hiszen pár perc elteltével már a célba jártak. Leparkoltak a többiekhez, akik már izgatottan várakoztak az utolsó emberekre vártak persze nem egymagukba. Niall-t kivéve mindenki hozta barátnőjét, hogy összeismerkedjenek a lányokkal és, hogy a csapat remekül érezhesse magát. Amint köszöntötték egymást és rövid bemutatkozáson estek túl mindannyian elindultak a park bejárata felé, persze közben elmaradhatatlan volt a viccelődés. Nagyokat nevettek együtt és a két lány egyre jobban érezte magát ebben a vidám társaságban, de ezek még akkor történtek, mielőtt beléptek volna a park kapuin. Ahogy beljebb lépegettek szemük elé tárultak a hatalmas gépezetek, melyekről sikongatás esetleg nevetés hallatszott már a távolból. Mindenki elindult a saját kis útján, hiszen mindent ki akartak próbálni. Óriáskerék, hullámvasút, dodzsem, célbadobós játékok, szellemvasút –tól elkezdve minden volt és elmaradhatatlan volt a kipróbálásuk. Már előre látták, hogy csodás este elé néznek. „Ezt vajon csak azért szervezte, hogy engem felvidítson? Talán tényleg fontos vagyok neki? Ilyen fontos?" – a gondolatok Lexie fejében nem akartak megszűnni, de próbált nem figyelni rájuk. Most csak jól akart szórakozni és nem a vacak kis kérdéseken rágódni, amik a fejében szűnni nem akarnak. – „Végre úgy érzem, hogy valaki számára fontos vagyok é számít neki, hogy mit érzek. Most vagyok teljesen felszabadult. Végre úgy tölthetem el ezt az estét, hogy sebkendők nélkül kell az ágyba feküdnöm. Tényleg boldognak érzem magam és ezt Harry-nek köszönhetem!" *** Már mindenki hullafáradtnak érezte magát így késő estére. Egymásba kapaszkodva kullogtak a kijárat felé és onnan szétváltak útjaik. Mindenki külön utakon indult el hazafele, míg Lexie Harry-be karolva és Emm kezét fogva indultak el a kocsihoz. Harold megnyomva a kulcson a gombot, melynek hatására villogással jelzett a jármű. A lány beszálltak a helyükre percekkel később a fiú is majd övét becsatolva helyezte a kulcsot a helyére. Elfordítva azt a motor hangos morgása hallatszott majd rányomva a pedálra indultak el haza. Harry háza előtt leparkolva szálltak ki a kocsiból minden cuccukkal és siettek be a házba. Amint beléptek az ajtón Emma magukra hagyva sietett fel szobájába és Lex is követte volna példáját, de a fiú elkapta karját így visszatartva őt. Maga felé fordította a lányt és édesen mosolyogva irányította a hátsókert irányába. Ami odakint várt rá, nagyon meglepődött és egyben boldog is volt. - Honnét tudt... - Tudod, van egy kislány, aki mindent tud rólad. – kacsintott majd a kanapé felé indultak. Leültek és egy gombnyomásra elindult a film, mely nem meglepő, hogy Lexie kedvence volt. A pléddel betakarózva ültek szorosan egymás mellett, miközben a lány fejét Harry vállára hajtotta. Nem is lehetne leírni sem, hogy a fiú ebben a helyzetben mennyire boldognak érezte magát és egyre jobban tisztázódott benne, hogy igen is nagyon kedveli ezt a lányt. - Köszönöm ezt a csodás estét. Rég nem szórakoztam ilyen jól! – mosolyodott el a film végére Lexie és egy puszit nyomva Harold arcára állt fel mellőle. - Ez volt a cél! – követte a lány példáját és elindultak befele. - Hálás vagyok mindenért! – egy hosszabb ölelés és egy puszi után Lex eltűnt miközben a boldogságtól repdeső Harry-t otthagyta, de észhez térve gyorsan összepakolt odakint majd szobájába sietett. Eközben a lány szintén felsietett az emeletre, de mielőtt aludni tért volna bepillantott kishúga szobájába. Édesen aludt egy szorosan magához ölelt képpel és egy mellette heverő dobozzal, melyben régi képek helyezkedtek el. Mosolyogva lépett közelebb a kislányhoz és gondosan betakarta, de azonnal kiszúrta, hogy milyen képet is szorongat. Egy családi fotó, mely nem sokkal a baleset előtt készült, de rengeteget talált még a földön. A szüleivel készült képek a nyaralásról vagy az első napról az iskolában. Ezek mind szép pillanatok voltak, de sajnos nem hozható vissza és csak képeken maradt meg emlékként. Egy könnycsepp csordult ki szeméből egy képek és húga láttán. Egy puszit nyomva gyönyörű arcára majd megtörölve arcát indult a szobájába. átöltözve ágyba bújt és takaróját szorosan magához ölelte és mély álomba merült...