What Makes You Beautiful /H.S. Fanfiction/ BEFEJEZETT

18. Chapter

Csend volt, nagyon nagy csend. Elhagyatott a hely, ahol most Harry járt, de ő ezt nem bánta. Most van ideje végiggondolni, hogyan is mondja el a lánynak, hogy szereti... Álljon elé és vallja be? Lepje meg valamivel és utána? Vagy hagyja a fenébe és majd elmondja, ha itt van az ideje. Mindegyik ötlet jónak tűnt, de mi lesz, ha nem most teszi meg, akkor valaki elveszi tőle a kincset, mivan ha Lexie már rég másé lesz mire ő szerelmet vall...
Órákon keresztül csaksétálgathatott, lassan tette meg a lépéseket, míg ezeken agyalt, de akárhogyanis szeretett volna kilyukadni a helyes megoldásnál semmit nem találtalkalmasnak vagy éppen a bátorságához illőt. Végiggondolta, hogy az a rengetegszerelmes film most mit segíthet neki, de akármennyit is nézett végig, abbanolyan egyszerűnek tűntek ezek a pillanatok, a valóságban csak most tapasztaltameg, hogy mennyire is nehéz ez. Már szinte filmcímeket sorolt fel, hátha valamiötlet eszébe jut, de egyik sem volt olyan jó, mint kellene, még belegondolvasem. Nem lát a lány fejébe ezért még elképzelni is nehéz neki a pillanatot.
Nem törte a fejét,feladta a gondolkodást így visszasétált a kocsijához és úgy gondolta, hogylesz, ami lesz. A pillanatra bízza és történjék bármi, ő a lányt őszintén fogjaszeretni örökké. Ahogy kocsijához ért a rajongók és a média. Most ebben apercben nem hiányoztak neki, de mit is kellett volna tennie. Mivel sietettezért intett egyet és gyorsan beült kocsijába majd elhajtott, de pillanatokalatt már az utcába kanyarodott és a háza előtt egy számára ismeretlen kocsitszúrt ki tekintetével. Rögtön arra gondolt, hogy Mark betört a házába és éppenLexiet bántja. Pár házzal arrébb leparkolt és rohant is a bejárat felé, de az ablakelőtt elhaladva valami furcsát látott. Közelebb osont észrevétlenül majdbetekintett azon. Egy ismeretlen alakot tekintett meg, akit még életében nemlátott, de még Mark-ra sem hasonlított. Azonnal megnyugodott majd továbbfigyelte az eseményeket. Pár másodperc múlva a lány, Lexie omlott az ismeretlenférfi karjaiba, aki óvóan ölelte magához azt a törékeny alakot. Abban apillanatban Harry reményei szertefoszlottak, a szíve darabokra tört. Látta,hogy már soha nem lehet az övé a lány, hisz mást szeret. Elvette tőle valakimás és ez nagyon fájt neki. Egy könnycsepp utat tört magának, amely végigfolyta fiú tökéletes arcán, majd szomorúan visszasétált járműjéhez és abba beülvemegtörölte könnyekkel teli szemét és meg sem állt édesanyja házáig. Tudta, hogymár későre jár, de nem volt ereje végignézni, hogy a lány előtte töri mégjobban darabokra a szívét. Túl sok volt neki ez is, de épp elég annyihoz, hogyösszeomoljon. Soha nem számított erre, de még bele, sem mert gondolni, még isbekövetkezett.
Pár órás utazás utánleparkolt anyja, Anne háza előtt, az otthona előtt, majd gondosan bezárva akocsit a bejárati ajtó elé lépett és bekopogott. Hallotta, bentről a lépteket,de amint kinyílt az ajtó, már nem bírta visszatartani könnyeit, így hátszabadjára engedte őket. Anne meglepődve tekintett fiára, de azonnal tudta,hogy valami nincs rendjén. Csupán az anyai ösztön ezt súgalta.
-Harry... Mi történt? –fogta meg fia kezét majd óvatosan behúzta a lakásba. Becsukva az ajtót magukután a konyhába vezette és ott az asztalhoz ültek majd Anne Harry kezétmegfogva figyelte tovább.
-Darabokra hullt aszívem... - csak ennyit tudott kinyögni. Nem tudta teljes egészében kifejteni,hogy miért is, ezért úgy döntött, hogy felmegy régi szobájába és elgondolkozika dolgokon. Így is tett. Cipőjét levéve felsietett az emeletre és belépettszobájába. Az ajtót magára zárta, az ablakot kinyitotta és a párkányra ülvetekintett fel az égre. Ezernyi fénylő csillagocska csillogott, de a legszebbenmégis a fold ragyogott. Visszagondolt a gyerekkorára, hogy mennyit is üldögéltott és töprengett a dolgokon... A szép idők... Egész éjjel az eget bámulta, nemtudott aludni....
Másnap reggel kicsitálmosan lesétált a konyhába, hogy édesanyja isteni reggeliét elfogyassza, demire az asztalhoz ült az étvágya is úgy ment el. Csendesen ült és ürestekintettel bámult maga elé. Anne látta, hogy Harry valami miatt szenved ésszeretne róla tudni, hátha lehet segíteni rajta...
-Harry! Mi történttegnap? – tette fel a kérdést melyre nem jött azonnal válasz, de még percekkelkésőbb sem - Tudni szeretnék róla, hátha tudok neked segíteni. Ugyan is tegnapcsak ennyit tudtál nekem mondani: „Darabokra hullt a szívem..."
-Oka van annak, hogyezt mondtam és annak is, hogy ide jöttem. – kezdett bele – Tudod, az egyikkoncertünkön meglátogatott bennünket egy kislány, Emma, aki magával hoztanővérét is, akivel sikerült beszélgetnem és azonnal egy hullámhosszon voltunk.Ő Lexie. Elmesélte a múltját, ami rettenetes, de én annyira megbíztam benne,hogy felajánlottam, hogy lakjon nálam a húgával. Először nem is fogadta el, demikor a barátja megcsalta és bántalmazta azonnal magamhoz költöztettem őket, deez idáig még semmi... - és bővebben elmesélte Anne-nek, hogy milyen ember volt alány barátja és azt is, hogy mit is érez iránta amit szinte órákon keresztülmesélhett, de mikor az órára pillantott, rögtön felpattant, elköszöntédesanyjától és sietett próbára.

*** Reggel fáradtan kelt fel a lány hisz nem voltkellemes éjszakája. Igaz, hogy a fiú szobájában aludt, de mégis benne volt az afélelem, ami mindig. Folyton csak arra tudott koncentrálni, hogy mi lesz, haegyszer Mark rátöri az ajtót és Harry nincs ott, hogy segítsen rajta... Álmábólis ezek a pillanatok ébresztették fel.
Lassan ült fel az ágyon és tekintett körbe.Orrát a bódítóan finom férfias illat csapta meg, mely azonnal eszébe jutattaHarry-t így ismét a tegnapi napra visszagondolva aggódni kezdett. Nem ért haza,nem jelzett, ki tudja, hogy merre jár..." – eme gondolatok cikáztak fejében, deigyekezett ezeket elhesegetni így jobbnak látta, ha lesétál a konyhába, hogyigyon egy forró teát. Meztelen lábait puha és meleg papucsába bújtatta majdlassú csoszogással indult el az ajtó felé. Ahogy kiért a szobából lesietettaföldszintre, hátha talál valakit otthon, de rajta kívűl nem volt ott senki.Csalódottan, de besétált a konyhába egyenesen a szekrényig majd a kannátelővéve a csap alá tartotta, hogy vizet engedhessen bele és a gáztűzhelyretette, hogy megmelegedjen a víz. Eközben Emma sétált be a konyhába.
-Jó reggelt. – mondta vidáman a kislány.
-Neked is... Harry nem jött haza? – tette fel akérdést melyben az a név szerepelt, amelyet ha kiejt a száján a szíve szakadmeg, hogy nem láthatja...
-Nem találkoztam vele, de ma Louis eljönértünk, hogy bevigyen minket a próbára.. meg hátha ott lesz Harry is. –mosolygott Emm.
-Értem...
-Úgyhogy csipked magad, mert mindjárt itt van!– adta ki a parancsot Emma.

*** Leparkolt volna amegszokott helyére mikor megpillantotta, hogy Lexie épp a bejáraton sétál be.Nem akart ma is szenvedni és ezzel is csak a fiúknak rosszat tenni ezért inkábbújra beindította a motort és elhajtott volna, ha barátja, Louis nem állítjameg.
-Hé, haver! Hovamész? – rohant közelebb Lou.
-Haza. Nem érzem túljól magam. – hazudott.
-De hisz ma próba vanés amúgy is Lexie is itt van és szeretne veled találkozni, de hova a fenébetűntél tegnap? – mondta, de Harry nem óhajtott válaszolni csak gondolkodásután.
-Figyelj Loui. Nemnagyon tudok én most Lexievel beszélni, sőt, még látni is nehéz számomra.Tudod, hogy szeretem, de tegnap láttam egy másik férfival és nagyon ölelgettékegymást. Nekem ez csak egy kín lenne, de ne mond el neki, hogy itt jártam. –mondta.
-Ígérem. – és eígéret után elhajtott egyenesen haza...