What Makes You Beautiful /H.S. Fanfiction/ BEFEJEZETT

22. Chapter

Ott állt legyökerezett lábakkal, de mégis picit elfordítva fejét tovább figyelte az éppen leparkoló autót. Ahogy leállt a motor, szíve mintha kihagyott volna egy ütemet majd egyre hevesebben vert, valami azt sugallta, hogy az a személy egy igen fontos ember. Ott állt és várt, várt, de semmi, egy moccanás sem történt. A jármű még mindig ugyan ott állt, de aki benne tartózkodott nem szállt ki. Habozott, hogy most odamenjen e vagy sem. A gondolatmenetet megint valaki megzavarta. -Mr. Styles, percek múlva kezdés. – jelent meg ismét az ajtó mögül a férfi. -Azonnal megyek. – és azonnal fordult is az ajtó irányába. Tett egy apró lépést a férfi után mikor a kocsi ajtajának nyílását hallotta. Rögtön visszakapta tekintetét és várta, hogy ki lehet az a titokzatos személy, aki ennyire bátortalan. Ekkor az ajtó kinyílt és kecses mozdulattal egy nő szállt ki, a ruhájából ítélve. A jármű felvillant jelezve, hogy bezáródott és a nő elindult Harry felé. A fiú nem tudta, hogy ki az, de ahogy egyre csak közeledett felismerte... "Amikor megpillantottam azt a fekete autót, már ezerrel dobogott a szívem. Valahogy éreztem, hogy Ő fog benne ülni és Ő fog felém sétálni..." - gondolta Harry. Amint a biztonsági őrök megállították a lány felmutatta a jegyét, miután a kapu nyitódott és ő tovább hajthatott, egyre csak közeledett, szíve hevesebben dobogott és megpillantotta a hátsó ajtót, de volt ott valaki. Egy göndör hajú fiú, aki nagyon ismerős volt számára, viszont lehet, hogy csak összekeveri valakivel. Leparkolt majd leállította a motort, de nem volt mersze kiszállni. Valahogy úgy érezte, hogy megbánja, de nem is. abban a pillanatban minden átjárt a fejében és nem tudott dönteni. Szomorúan, de egyben dühösen fejét nekitámasztotta a kormánynak és gondolkozott. -Miért vagyok én ilyen bizonytalan, vagy csupán csak gyáva... – mondta – de hisz nem nekem kellene ilyenek lennem, hisz nem én vagyok azért a hibás, hogy Harry egy szó nélkül lelépett és rám hagyta azt az óriási házat. – egy határozott mozdulattal magához kapta cuccait és kiszállt. Hirtelen elkapta az-az érzés, hogy figyelik, és ahogy odapillantott bizony igaz volt. Jól érezte, hisz az ajtóban álló fiú csak őt bámulta. Egy percre el is tűnt Lexie arcáról az a bíztató mosoly, mert elszállt minden bátorsága, de visszagondolt az előbbi mondataira és bezárva az autót indult el az ajtó felé. A földet figyelve tekintetével, mert valahogy úgy érezte, hogy nem kellene felnéznie, de a szíve teljesen mást sugallt és arra hallgatott. Feltekintett a fiúra és megdöbbent a látványtól... "Mikor kiszálltam a kocsiból már éreztem, hogy most van itt az a pillanat, ami, aki miatt 1 hónapja szenvedtem. Még nem tudom, hogy dühös legyek e rá vagy csak omoljak a karjaiba, de mindkettőt megérdemli!..." - gondolta Lexie. ~***~ "MOST VAN ITT AZ ESÉLY, HOGY MINDENT TISZTÁZZAK VELE ÉS ELMONDJAM NEKI AZ IAGAZAT!" - és ez a mondat volt az, melyre egyszerre, együtt gondoltak. Lexie megállt és Harry csodálatosan csillogó smaragdzöld szemeibe tekintett miközben a fiú is szintén a lány gyönyörű kék szemeibe véste figyelmét. Azonnal elvarázsolták egymást, majd egyszerre indultak el egymás felé. Harry lerohant a lépcsőn Lexie pedig lassan lépkedett közelebb. Egymás karjaiba omoltak, a lány zokogott, míg a fiú csak szorosan ölelte és ezt az egy szócskát suttogta: „Sajnálom!". Ahogy sikerült elhúzódni egymástól Lexie ösztönösen arcon vágta Harryt, aki tudta, hogy ezt most nagyon megérdemelte. -Remélem, hogy tudod miért kaptad ezt! – folyt végig a lány arcán ismét egy könnycsepp miközben tekintetét egy pillanatra sem vette le az előtt álló személyről. -Tudom... - sóhajtott fel - és nagyon sajnálom. akkor egy óriási hibát követtem el, mert egyedül hagytalak pont akkor, amikor a legnagyobb szükséged lett volna egy olyan társra, aki segít neked. Eljutott a tudatomig és akárcsak te, úgy én is végigszenvedtem azt a kerek 1 hónapot. – Lexie meglepődötten tekintett Harryre, aki most összeszedte bátorságát és bevallja azt, amit már régóta kellett volna – Hiányoztál és ez akármennyire is hangzik, furcsán komolyan beszélek... -Tényleg? – lepődött meg a lány. -Igen! Nem volt bátorságom bevallani és most jutottam el arra, pontra, amikor már teljesen kicsúszik a kezem közül minden... vagyis elveszítelek! – közelebb lépett és megfogta Lexie kezét – Az életemet is feláldoznám érted csak, hogy szeress, de, hogy a lényegre térjek, elmondom neked, hogy én olyat érzek irántad, amit még senki másért nem. Lexie Müller, én szerelmes vagyok beléd! – ejtette ki a száján. A lány megszólalni nem tudott a döbbenettől, de... -Harold Edward Styles! – kezdett bele – Ezekkel a mondatokkal nagyon meghatottál, de hogy én se húzzam az időt én is bevallok neked valamit. Nekem sem volt mersze bevallani így inkább csak magamban szenvedtem, de az még rosszabb volt mikor magamra hagytál és nem válaszoltál semmire. Az nagyon is fájt, de az összes hülyeségedet elnézem neked, mert Szeretlek! – így, hogy minden kiderült csak mosolyogni tudtak egymásra és minden rosszat elfelejtve borultak egymás karjaiba. Tekintetüket mélyen belefúrták a másikéba, arcuk pár centire volt a másikétól, de ez a távolság egyre jobban és jobban szűnt meg hisz pár másodperc után már egymás ajkaira tapadtak. Csak rájuk kellett pillantani és már lehetett látni, hogy fülig szerelmesek egymásba. Sajnos ezt a pillanatot is megzavarták, mert már Louis nyitott ki mérgesen az ajtón, de már meg is bánta, hogy dühösen kirontott. A gerlepár azonnal az ajtó felé vezette tekintetét, ahol csak a mosolygó Loui állt. Vették az adást. -Gondolom tetszik a ruha. – mosolyodott el Harry. -Igen, és valahogy sejtettem, hogy te küldted! Csodálatosan néz ki. – tekintett a ruhára majd vissza a fiúra. -Csodásan is áll ez a zöld ruha ezen a csodásan szép, gyönyörű hölgyön. – nyomott egy puszit a homlokára és kézen fogva besétáltak az öltözőbe majd onnét a helyükre. Kényelmesen elhelyezkedtek és kezdetét vette a show. -Most már boldog vagy? – súgta oda a lánynak Harry. -Most már igen! - ennyire boldog még egyikőjük sem volt. A díjátadó alatt végig fogták egymás kezét, csak kétszer engedték el, amikor éppen a díjat kellett átvenniük, és amikor éppen énekeltek, de egy pillanatra sem vették le a tekintetüket egymásról. Ahogy a műsornak vége lett a vörös szőnyegen végigvonulva indultak a fotósokhoz. Liam, Louis és Zayn megragadták barátnőjük kezét, de mivel már Harrynek is van barátnője ezért ő is megragadta Lexie kezét. A fotósok csak döbbenten, de folyamatosan kattogtatták a gépeket, de egy bátor ember feltette a többi helyet is a kérdést. -Mr. Styles, ki ez a gyönyörű hölgy az oldalán? – kérdezte az egyik fotós. -Ez a csodálatos hölgy itt az én barátnőm! – jelentette ki, amire mindenkinek leesett az álla, vagyis csak a bandatagok közül, kivéve Louist. Senki sem tudta, hogy mi történt odakint, de még a díjátadón sem. Azt hitték, hogy csak kibékültek. Amint mindenkinek elmeséltek mindent indultak is egy fergeteges partyra!