What Makes You Beautiful /H.S. Fanfiction/ BEFEJEZETT

03. Chapter

Lexie kicsit kellemetlennek érezte a helyzetet, nem tartotta helyesnek, amit az előbb tett. Vőlegénye van és hű akar maradni hozzá, de így képtelenség. Harry vonzó tekintete csak csábítja az embereket, főleg azokat, akik könnyen befolyásolhatóak. Órák hosszat el tudta volna bámulni azokat a smaragdzöld szemeket, de próbálta tartani magát. A sok beszélgetések, hülyülések sem tudták elterelni a figyelmét, gondolatait, egyre csak Harry járt a fejében. Az egyik pillanatban még bent ült és nevetett a másikban, pedig már az ajtó túloldalán engedte szabadjára gondolatait. „Nem lesz ez így jól... Nem szabadna nekem itt lennem!" – fogalma sem volt, csak ahogy az esze gondolta egyenesen a hátsókijárat felé indult meg. A kilincset lenyomva nyitotta ki maga előtt majd csukta miután kilépett azon. A lépcsőre ülve húzta fel lábait majd kezével átölelve temetkezett ismét gondolkozásba. Egy bizonyos telefon megcsörrent. Lexie megijedt, után rájött, hogy csak az ő telefonja szól. Kedvese neve villogott a kijelzőn, melyen csak elmosolyodott majd egy nagy levegőt véve felvette. - Szia életem! – köszönt a telefonba Mark – Remélem, hogy remekül érzitek magatokat. - Szia drágám! Igen, csodásan érezzük magunkat. – mondja vidáman a lány, de az arckifejezése nem ezt mutatja. Jó, hogy ezt a vőlegénye, Mark nem látja. - El kell mennem egy fontos munka miatt így csak éjszakába nyúlóan érek haza. - Ó jaj. Remélem, hogy azért nem dolgozod magad agyon, csak rosszat teszel ezzel magadnak. – aggodalmaskodik a lány, de a férfi csak válaszképpen elneveti magát – Ezt halálosan komolyan mondtam ám! - Tudom szívem, de nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. - nyugtatja – Legyen szép estéd! Szeretlek! - Én is szeretlek! – és ezzel a mondattal el is búcsúztak egymástól. Lexie visszacsúsztatta zsebébe a telefont és az előbbi helyzetébe ült vissza helyére. Nem sokkal ezek után az ajtó kicsapódott és egy ideges férfi jött ki rajta. Telefonált, de haragos arckifejezése és picit felemelkedő hangja egyből a rávezetett arra, hogy dühös. A lány nem akarta végighallgatni, ahogyan ott veszekedik a saját telefonjával az a bizonyos valaki, de amikor a férfi megfordult meglepődött reakcióval és legyökerezett lábbakkal figyelte tovább. Maga Harry Styles volt az, de így még senki sem látta.. Ahogyan lecsapta a telefont és a lányra pillantott kínosnak találta a helyzetet. Nem akarta ezt az oldalát megmutatni senkinek, de figyelmetlensége és mérge elvette az eszét. - Minden rendben? – tett fel kérdését Lexie, hátha ezzel nem lesz kínosabb a szituáció.. - Most már igen. – mondta – És ne haragudj. Nem akartam rád ijeszteni, de sok hülye létezik ezen a világon, akik megtalálnak és felcseszik az agyam. - Megértelek, hiszen már nem nagyon tudod élni a nyugodt életed. – próbálja kerülni Harry tekintetét, de ez nem sok sikerrel megy. - Miért érzem, hogy nehezen viselsz el? – kérdi kíváncsian – Vagy talán valami baj van? - Nyugodj meg, semmi baj nincsen az égvilágon, de rosszul látod a helyzetet. – kezdi el jobban kifejteni a szituációt, hiszen nem akar neki hazudni, de a teljes igazságot sem akarja elárulni. Mindent próbál részletesebben elmondani neki, de ebből már hosszabb beszélgetés szövődik. Minden titkot és igazságot megtudnak egymásról, de óvatosan közelednek egymáshoz, hiszen mégis csak idegenek, senki sem ismeri a másikat. „Furcsa, hogy ilyen módon próbálja elnyerni a barátságomat, de ez egy jó pont. Imádok társalogni és ráadásul még remekül érzem magam a társaságában... Csak egy dolog van amit szeretnék betartani... Nem akarok beleszeretni!" – gondolta végig Lexie, melyben van igazság is. Ő egy könnyen befolyásolható lány és az érzelmei sem mindig megbízhatóak, főleg nem akkor, ha egy olyan kedves ember próbál közelébe férkőzni, mint Harry. Később már és a csillagokat bámulva tekintettek maguk elé. Sokat megtudta egymásról és még azt is, hogy egyidősek, ugyan az a horoszkópjuk... Sok közös volt bennük és a lány abban a pillanatban beleszeretett a mellette ülő fiúba... Amit megígért magának, most megszegte. - Az ott egy jegygyűrű? – tette fel halkan a kérdést Harold. Lexie felfigyelt erre csak a mondatot nem értette. - Tessék? - Az ujjadon, az egy jegygyűrű? – ismételte meg a kérdést. Abban a pillanatban jutott a lánynak eszébe, hogy miért is szegte meg az ígéretét. Ilyenkor átkozza az érzelmeit, de félretéve mindezeket válaszolt a kérdésre. - Igen. – egyszerű szócska, de mégis olyan nehéz volt ezt kimondani. Rosszul esett a lány számára, de Harry-nek is. Talán abban reménykedett, hogy megkaphatja a lányt? De ebben a pillanatban köpni-nyelni nem tudott, mégis valamit sikerült kipréselnie a száján. - Gratulálok! – a lány csak mosolygott, de ezt a beszélgetést a srácok zavarták meg, hogy ideje indulni. Mindenki összeszedte magát, elbúcsúztak egymástól és útra keltek. A lányok egész hazafele úton meg sem szólaltak, hiszen olyan fáradtak voltak, hogy elaludtak a kocsiban egymás kezét fogva. Aranyosak voltak és ezen a pillanaton Lexie is mosolygott, még meg is örökítette őket, de gondolatai csak a Harry-vel folytatott beszélgetésen járt. „Nehéz lesz nekem ezt mind elfelejtenem!" – mondta ki hangosan, de végigjárt fejében, hogy mégsem, hisz öt csodálatos férfit ismert meg ezen a napon és remekül szórakozott a koncerten és a srácok társaságában is. A kocsi lassan megállt, hiszen hazaérkeztek és mivel már eléggé késő volt így Kate náluk aludt. A lányokat lassan felkeltette majd felsegítette őket az emeletre, ágyba fektette és betakargatta őket. A villanyt lekapcsolva indult meg a szobájába, ahol az ágy üresen állt. Ezek szerint Mark még nem tért haza. Besétált a fürdőbe, ruhát levette és a zuhany alá állva gondolta át a mai napot. A csodás és a kínos pillanatokat egyaránt. Később ágyba feküdt és álomra hajtotta fejét. "Másnap reggel" Álmosan ébredt Lexie hiszen egész éjjel csak a tegnap esti beszélgetés járt a fejében. Már akkor tudta, de most jobban biztos volt a helyzetben, beleszeretett Harry-be...