What Makes You Beautiful /H.S. Fanfiction/ BEFEJEZETT

09. Chapter

Csodás látvány tárult Harry szeme elé, hiszen, egy gyönyörű nő állt neki háttal. Így, hogy jobban megismerte, talán megkedvelte, lehet, hogy szorosabban is vonzódik hozzá, de még mindig zavarta valami. A lány folyton szomorú. „Valamit vajon rosszul csinálok? Talán visszatérnek a régi emlékei?" – gondolkodott immár az ajtó előtt üldögélve, miközben a hátát nekitámasztotta annak. Nem akarta így látni a lányt, hiszen, ha vidám és mosolyog, akkor megbabonázza az embert, pont, mint amikor először találkoztak. Talán akkor fogta meg igazán Harold-ot. - Gyere már te szerelmes! – kiáltott fel Louis a földszintről. A fiú e szavak hallatán pír jelent meg arcán és, elmosolyodott, így megmutatta csodás gödröcskéit. Remélte, hogy ezt a lány nem hallotta, de nem időzött tovább, lesétált a többiekhez. Mindenki útra készen volt, de mégsem indulhattak el Harry nélkül. Ahogy megjelent az emlegetett személy mindenki felpattant helyéről és elindult a kijárat felé. Hogy hova is készültek a srácok? Ma szabadnapjuk van, így együtt, de pihenéssel töltik az időt, de ahhoz be kellett vásárolniuk. Ahogy kiléptek a fiúk az ajtón, egyesével beszálltak a kocsiba és már száguldoztak is el, messze a háztól. Emma még vetett egy utolsó pillantást a távolodó kocsira, majd felsietett szobájába. Valamit nagyon furcsának tartott és ő rá akart jönni, de ehhez szüksége volt nővére kifaggatására. Felállt az ágyáról és rohant az ajtajához. Amilyen gyorsan csak tudta kivágta és sietett a másikhoz, amit lassan kinyitott és betekintett. Lexie feküdt az ágyán és csak üres tekintettel fürkészte a plafont. Halkan belépett, majd becsukta maga mögött az ajtót, de éppen hallható volt, hiszen a nagyobbik Müller lány fejét elfordította a hang irányába. Elmosolyodott húga láttán és jelzett neki, hogy csatlakozzon. Emma engedelmeskedett és azt tette, amire utasították. Ahogy a lány mellé feküdt percekig csend uralkodott a szobában. - Valamit nagyon furcsának találok. – törte meg csilingelő hangjával Emm. Lexie értetlenül tekintett rá, de válaszul csak egy mosolygós arcot kapott. – Ugyan már! Nem hiszem el, hogy ezt te nem veszed észre! – ült fel az ágyon Emma és egyenesen belefúrta tekintetét nővérébe, akinek ekkor nehezen, de leesett, hogy miről is van szó. Választ nem adott, hiszen fogalma sincs, hogy valójában mi is lenne a megfelelő döntés. Nehéz, hogy egy hosszú kapcsolatnak most szakadt vége, és ilyen gyorsan egy újba kezdeni. Nem biztos, hogy most ezt akarná, de igazából semmit nem tud. Nem tudja, hogy mit akar. - Mond el, hogy mit látsz akkor rajtam... - felelte – Mond el nekem, hogy milyennek mutatom olyankor magam... - Csillognak a szemeid. – kezdte – Arcodon halovány pír jelenik meg. Furcsán viselkedsz, ha a közeledben van, de Harry is ugyan így tesz, akárcsak te. – ekkor Lexie tekintete megváltozott. Szeme ragyogni kezdtek és az a bizonyos remény ült ki arcára. „Talán ezt akarom? Egy új kapcsolat, ami feledteti a régit?" – gondolta végig. Azonnal felállt és a tükör elé lépkedett, fogalma sem volt, hogy mit csinál, csak azt tette, amit a szíve sugallt neki. Beletekintett és saját arcképét kezdte el fürkészni. Teljesen igaza volt a húgának, minden tisztán látszódót arcán, de az előbbiek alapján nem csak neki. Lehet, hogy ebből egy olyan szerelem születne, ami örökké tartó lenne? Mégis a válasz valahol rejtőzik, ha mer kockáztatni, akár hamar választ kap rá, de gondolatmenetét a lentről jövő hangok zavarták meg. Emma azonnal felpattant és lesietett a többiekhez, viszont Lex nem tartott vele. Akadt egy kis dolga a gondolataival. Odalent mindenki vidáman készült a kertbe, hogy a természet adta csodálatos körülmények között pihenjék ki magukat és egyben szórakozhassanak, de valaki nem látszott vidámnak. Louisnak ez azonnal feltűnt és gyorsan cselekedett. Odarohant Harry-hez és a másik helyiségbe rángatta. - Hé, haver! – rántotta ki kezét barátjáéból – Mit bajod? - Ezt én is kérdezhetném tőled... - mondta karba tett kezekkel Loui. A fiú mindent megértett. Nem hitte volna, hogy ilyen feltűnően gondolkodik, de ezek szerint igen. Tekintetét felemelte és barátja arcát fürkészte, de később már az ablakon tekintett ki. – Történt valami? – aggodalmas kérdését feltéve csak egy óriásit sóhajtott Harold. - Tudod, ha ez a lány nem mosolyog, akkor én sem. Mélyen beleégette magát a szívemben és egyre jobban kezdem megkedvelni, mármint... - Beleszeretni... - mondta Louis alig hallhatóan, de már értett mindent. Harry kezd teljesen belezúgni a lányba, hiszen egy csodás hölgy, aki egyetlen pillantásával megbabonázza a férfiakat és ezt tette a vele szemben álló fiúval is. - Legmélyen tudom, hogy tennem kell valamit az ellen, hogy soha többé ne legyen szomorú és rémült, de jobban belegondolva... Most ért véget egy kapcsolata és már újba kezdeni, nem biztos, hogy jó lenne a számára. Nem akarom elcseszni az esélyeimet. – mondta. Louis tekintete azonnal felcsillant, miszerint ötlete támadt, de mielőtt ezt elmondta volna közbevágtak. - Fiúk, gyertek... - kiáltotta el magát Niall, aki már indult is kifele. Mindenki csatlakozott, hozzá így egy nagy kört alkotva leültek a napsütéses meleg időben. Zenéltek, vicceket meséltek és visszaidézték régi időket. Nagyokat nevettek egyes pillanatokon, melyeket talán a lány is hallhatott, hiszen olyan hangosak voltak. Harry csak elvolt a többiekkel és próbált rájuk koncentrálni, de valahogyan tekintete mindig a nyitott erkélyajtóra terelődött, de volt ott valami mozgás, mikor utoljára pillantott fel. Kicsit összeszűkült szemekkel tekintett oda ismét, és látta, hogy Lexie a földön ülve csinál valamit. Kíváncsian tekintett még mindig fel, de mellette lévő barátja, vagyis Liam legyezett előtt, hogy figyeljen. Erre a tettre azonnal visszarepült a valóságba. - Nos, most, hogy itt vagyunk mindannyian, volt egy ötletem. – kezdte kicsivel halkabban Louis, hogy az erkélyen lévő hölgy ne halljon belőle semmit – Harry-vel kicsit elbeszélgettem és azt fedeztük fel, hogy szegény lány még mindig a múltja hatása alatt van. Ki kellene találnunk valamit, hogy felvidítsuk és elfeledtessük vele a történteket. – fejezte be. - Imád vidámparkozni és mozizni! – mondta Emma Harry fülébe, aki olyannyira megijedt, hogy megugrott és majdnem elájult. A többiek hangos nevetéssel fetrengtek a földön, de erre már rögtön egy gúnyos arcot vágott és komolyabbra vette a témát. - Rendben, köszönjük az információkat! – kacsintott felé Harold és a lány mosolyogva csatlakozott a többiekhez. Mindent kiterveltek és beosztották az idejüket, hogy ki mikor megy hova és miért. - Rendben srácok, akkor holnap itt találkozunk és beszerzünk mindent! – mondta Louis és bevonultak a házba. A nappaliba leülve folytatták a félbe hagyott beszélgetésüket, de ekkor már megjelent a lány is, de csak egy röpke pillanatra, hiszen már ment is tovább a konyhába. Mivel hamar elment a délután is Lexie teljes energiával vágott bele a vacsora elkészítésébe. Ahogy a fiúk távoztak a lányok már az emeleten voltak, Harry a nappaliban üldögélve gondolkodott, hogy holnap este csak a lány és ő csak ketten lesznek a házban. „Egyre jobban vonzódom hozzá... Vajon holnap, hogyan közeledjek hozzá? Egyáltalán kölcsönösek az érzelmek?" - eldönteni nem tudata, hogy mit is kezdjen a megválaszolatlan kérdésekkel, de holnap cselekednie kell, hiszen nagy nap lesz. Amint felállt a kanapéról és kisétált a kertbe, hogy friss levegőt szívhasson, de ahogy kilépett, olyat hallott, amit talán nem szabadott volna...