The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

35. fejezet

Megnyugvásos fogság. A két szó szinte összeférhetetlen volt egy teljesen normális esetben, ám a mi esetünk közel sem volt normális. Főleg nem a mostani. 

Fogságban éreztem magam, mert szorongás kerülgetett azokban a pillanatokban, mikor óvatosabban kellett végig sétálnom a folyosón, vagy szégyenlősen, odafigyelve átöltöznöm testnevelés órára, vagy ha hirtelen jött rám a rosszullét, egyre kevésbé tudtam, normális kifogással kikéreckedni mosdóba, vagy megoldást találni. S ugyan, hálás voltam, amiért barátaim segítettek nekem, -és szüleim is gyakrabban kerestek, hiszen jobban aggódtak- még is féltem kicsit. 

Mostanra már teljesen bizonyosodott bennem, hogy ez nem gyerekjáték, konkrétan harcolok az ellen, hogy le ne bukjunk, s ez még jobban megnehezíti a hétköznapjainkat. Nem csak az enyémet, -javarészt a terhesség miatt igen- de Jungkookét is. 

Még is közben nyugodt voltam. Nem azért nem stresszeltem, mert nem volt rá okom. Volt, rizikós volt az egész, hanem mert boldog voltam. Bár, lehet csak teljesen rózsaszín ködben égtem, hülye voltam. Lehet naiv voltam, lehet túlságosan beleszerettem a jelenlegi felállásunkba, de ki ne tenné ezt? 

Jó lehet nem mindenki választotta volna ezt az utat. Mi viszont így döntöttünk. Élveztem, hogy Jungkook szinte minden percében, vagy szellemileg vagy mentálisan, vagy fizikailag óv engem. Lunám folyamatosa kommunikációt folytatott farkasával, tudta ha baj van, -szerencsére azonban nem volt- tudta, a valamire szükségem volt, és úgy gondoltam, ha továbbra is ilyen óvatosak, és körültekintőek leszünk, jó eséllyel a legjobban jövünk ki ebből az egészből. 

Éppen ezért voltam nyugodt. -az alfa törődése mindennél többet jelentett nekem. 

-Hahó! Taehyung hozzád beszélek! -lóbálta Jimin kezét előttem, s közben felfújta arcát, kifejezve sértődöttségét. 

-Ne haragudj, csak elbambultam. -mondtam, majd két kezemet kinyújtva megropogtattam könyökeimet, melyeken eddig támasztottam a menza egyik asztalát. -Mit kérdeztél? 

-Azt, hogy mit csinált Jungkook? Csak hirtelen abbahagytad a mesélést.. -folytatta, s közben pálcikájával felvett egy húsdarabot, majd szájába helyezte azt, s nyammogni kezdett. 

-Hát, hogy összeszólakozott Juwonnal megint. Elegem van belőle, hogyha nem engem szivat, akkor Jungkookot szekálja edzésen. Neki meg nyilván elpattan az agya. -sóhajtottam, s az előttem lévő kókuszos tejembe kortyoltam. 

-Szerintem ez menő. -csámcsogott, mire megrántottam egyik szemöldököm. -Mármint, nem az, hogy basztatják egymást, hanem, hogy ennyire... hogy is mondjam, feltüzelt? És nem csak az irányodba, hanem, hogy titkon biztos az van benne, hogy ezzel is csak véd kettőtöket. -mondta, majd közelebb hajolt. -Tudod, észrevettem, hogy egy ideje sokkal törődőbb veled, és Yoongs is mondta nekem. Múltkor még panaszkodott is, hogy inkább átszökött hozzád, minthogy elmenjen velük a városba. -suttogta, mire zavartan pillantottam tálcámra a kellemes együttlét miatt, Jungkook valóban gyakran mondott le a saját dolgairól, annak érdekében, hogy velem legyen, s ez engem mérhetetlen boldogsággal töltött el.