The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

19. fejezet

Az úgynevezett pillangóhatás lényege: a pillangó selymes szárnyainak egyetlen, szinte észrevehetetlen rebbenése is hatalmas változásokat idézhet elő. Lehet, hogy az életemben van valahol egy szárnyait rebegtető pillangó? A pillangóhatás elmélete szerint a pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon. Ha jól belegondolunk, hatásait tekintve minden lépésünk akár hamis is lehet, és minden megnyilvánulásunk akaratlan következményekkel járhat.

A repülő vaj szerű rovarok szárnya annyira törékeny, hogy még egy porszem súlya vagy néhány nedvességcsepp is megnehezítené számára a repülést. A szárnyai azonban tiszták és szárazak maradnak. A természet a mikrótól a makro- méretekig telis-tele van mérnöki csodákkal, melyek évszázadok óta ihletet adnak az embereknek- vagy megmagyarázhatatlan, egyértelmű válaszokat, ahol nincs értelme a miértek-nek. 

A hetek és hónapok iszonyú gyorsasággal teltek, szinte csak úgy elsuhantak a fejünk fölött és azt vettem észre hogy valójában még csak ki se jelentettük hogy egy pár lennénk. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy a kérdés -miszerint egy párt alkotunk- feltevése az én reszortom, vagy az alfáé. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű dolog fejfájást idézhet elő -ugyan csak képletesen. De tudtam hogy Jungkook nem az a fajta ember, aki az érzéseit tálcán kínálja fel a másiknak. Vágytam rá, hogy elmondja, kérdezze vagy csak puhatolózzon azzal kapcsolatban, hogy legyek az övé, hiszen minden gátlásomat levetkőztem -nagyrészt- próbáltam a lehető legtöbbet adni magamból, azért hogy neki és nekem is jó legyen. De meg akartam ezt pecsételni egyetlen egy kérdéssel, és arra a tökéletesen illő válaszommal.

Swarovski köves fülbevalómat tettem be a  fülcimpáimon elhelyezkedő kicsi lukba, csinosan akartam kinézni, nem azért mert különösebb okom volt rá, csak Jimin megígérte hogy segít megfelelő karácsonyi ajándékot választani Kooknak -meg persze ő Yoonginak. Igazából szerettem a karácsonyt, mert meleg volt a szívben és a lakásban egyaránt, hála Istennek' Daegban mi láttunk havat is. A fehér, szilárd csapadék csillogott a házak tetején, az utcákon, a járdákon, és jó volt látni a sok gyereket akik játszottak benne. Emlékeztem mikor kicsi voltam én is mennyire szerettem ezt csinálni a családommal. Vajon ha egyszer lesz nekem is sajátom, az én gyermekeim és ilyen felhőtlenül fognak szaladgálni? Erre a gondolatra elöntött a melegség és nem is figyeltem lábam elé, mikor a pink hajú vállának erőből beleütköztem.

-Nem látsz a szemedtől Taehyungie? -kérdezte egyik szemöldökét felhúzva, majd dús ajkát fogai közé vette úgy borzolta össze sötét hajamat. -Hogy hogy így kicsípted magad?

-Igazából nem tudom. Várom a karácsonyt, örülök hogy itt lehetek, örülök hogy ti is át jöttetek Hanával, és örülök hogy befejeztem azt a sok vizsgát. Tényleg nem tudom.. -hajtottam le fejemet zavaromban, hiszen a valódi oka annak hogy kicsíptem magam nyilván párom volt -már ha mondhattam ezt- tetszeni akartam neki és ugyan tudtam hogy kedvére van az ahogy kinézek, de egy kis csinosítás sosem árt. Jobban éreztem magam, szépnek éreztem ettől magam, és az alfa tekintete csak még jobban dobott önbizalmamon. -Meg apuval kimegyünk Jungkookie-ért az állomásra. -emeltem fel a fejemet és pironkodva ujjamon lévő gyűrűt kezdtem el csavargatni.