The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

16. fejezet

Néha nem csak attól kell megvédeni valakit, amitől fél, hanem attól is, amire vágyik. Még ha nem tudod is, merre visz egy vágy, a követése esetleg megvilágosodás. De legalábbis jó mulatság, -vagy nevetséges unaloműzés. 

-Ne zuhanj így magadba Taehyung, ez nem vall rád! -mondta Jimin, s közben kerek orcáival elmosolyodott, majd pufók ujjaival belecsípett arcomba. -Tudom, hogy nincs jó kedved, de nem állhat egy ilyen ostoba dolog közétek. -leguggolt, hogy arcunk egy szintben legyen, hiszen én az ágyon fetrengtem magzat pózban. Össze voltam zavarodva, s a tény, nem hagyott, nyugodni, hogy ez után mi lesz. Hogy leszünk boldogok? Hogy vagyok-e egyáltalán most boldog, ha a fejemben a bús, félelmetes árnyképek tíz évre előrevetítenek, rossznál rosszabb dolgokat. 

-Megütött. -suttogtam, s egyik kezemet ajkamhoz vettem, hogy mutató ujjam kezdjem el idegesen rágcsálni. -Mi van, ha megint meg fog ütni, mert nem hallgatok az ösztöneinkre. 

-Neked sem szabadott volna odamenned. Megszegted az egyik legfontosabb szabályt. -sóhajtotta, s gondterhelten megtámasztotta állát az ágy matracának peremén. -Te is tudod, hogy ez mekkora faszság, nem szabadott volna beleavatkoznod. Jungkook nem direkt ütött meg. Inkább fog ezt fel úgy, hogy képes érted harcolni. -mosolyodott el.

Nagyot sóhajtottam. Igaza volt, -igazuk volt, hiszen tegnap megkaptam ugyanezt Yurától és Hoseoktól is. Nem akartam én itt hülyét csinálni magamból, vagy játszani az összetört, hisztis kislányt. Azonban fájt, mérhetetlenül fájt. Neki is, -éreztem minden percben, szinte hallottam gondolatait, ahogy rágódik, aztán dühös, aztán zaklatott és én mint egy okos, gondos postagalamb úgy kontráztam rá saját érzelmeimmel. 

Vajon mit akarhat? Akar egyáltalán látni? Beszélni? Hiszen a megoldás ez lenne, ha elég felnőttesen gondolkodunk, akkor a jó belátás, a probléma megoldása az ha ezt megbeszéljük. De rettegtem. Féltem, iszonyatosan szorongtam, s gombóc minden egyes pillanatban odaköltözött torkomba, hogy fojtogasson, megfullasszon, keresve az okokat, hogy mit rontottunk el. Talán el kéne engednünk egymást, mielőtt késő. Talán hallgatnom kéne most az egyszer a félelmeimre, talán meg kéne változnom. 

-Tudom, hogy nem direkt csinálta. De nem tudom, miért nem tudta kontrollálni magát, mikor hozzá értem, vagy mikor szóltam neki. És amitől valójában tartok az az, hogy ha bármiféle ilyen helyzetbe kerülünk, ahol belsőnk erősebb mint az eszünk, akkor nem fogja tudni szabályozni magát. És ez alatt most mindent értek. -ültem fel az ágyon, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Megdörzsöltem fáradt szemeimet, alig aludtam valamit éjszaka. Úgy bújtam Jimin ölelésébe akár egy pólyás baba, talán kicsit szánalmasan is festhettem, de nem érdekelt. Muszáj voltam kicsit nesztingelni, s tudtam, hogy Jiminben ezt nem találom meg, -sokkal inkább az alfában- de lehetetlen volt ezt az elmúlt éjszaka elérni. Lenyugodtam egy kicsit, feloszlott az a fajta mérgező érzés, de nem könnyebbültem meg teljesen.