Említettem már, hogy gyakran cselekszem úgy meggondolatlanul, hogy azt hiszem, jó fog kisülni belőle. Na igen, most tökéletesen ezt éreztem.
Megbeszéltem Jiminnel, hogy hívja át magához Yoongst, vagy a többieket és csináljanak valamit, mert én Jungkooknál akartam aludni. Vagyis, nem csak aludni, de ezt nyilván nem szándékoztam megosztani senkivel.
Olyan bugyuta ötletem támadt, mint még soha, és ehhez az kellet, hogy kicsit bátrabban viselkedjek, és kettesben legyek Jungkookkal. Az alfa szobájának fürdőjében feszítettem. S kicsit előre görnyedve támasztottam meg magam a csapnál. Én nem vagyok normális, az más biztos. Ez a terhesség dolog teljesen megbolondít, s magamra se ismerek. Mikor lettem én ennyire szemérmetlen.
Ahogy végignéztem magamon, nyilván nem voltam rosszul, nem is volt rossz, s látszólag egy laikus ember is azt mondta volna, hogy szemnek szép az amit lát, de annyira, olyan istenesen zavarban voltam még magamtól is, tenyereim szabályosan izzadtak, s nagyot sóhajtottam miközben lehajtottam fejem.
Felvettem azt a ruhát amit még közösen vettünk Jiminnel. Jó volt, már akkor jó volt amikor megvettem, s most, hogy az eddig lenge, hálós felhő teljesen elállt felsőtestemtől, most kerek hasam kitöltötte, s ahol a csipkés szegély volt, el is választotta kicsit, hogy a virágos, s kis masnik egy kaput képezzenek köldököm fölött. Nem voltam hülye, aranyosnak találtam, tényleg olyan bájos volt, de én nem bájosságot akartam, hanem elcsábítva kicsit Jungkookot, megjutalmazni valamivel, amit sosem gondoltam volna.
Megakartam mozgatni a fantáziáját, őszintén akartam már kettőnk között valamit, és nem azt akartam, hogy ő csináljon bármit, én akartam kezdeményezni, kényeztetni kicsit, és lehet hülye ötlet ez az alternatíva, de igazán nem tudtam mit csinálni.
Megigazítottam magamon az apró bugyit is, kicsit szorította alhasamat ezért letűrtem, de még így is passzolt rám, sőt elég feltűnően belevájódott húsomba. Tenyereimbe temettem arcomat, majd összeszorítva szemeimet, nagyot nyeltem. Le kellett vetkőznöm minden gátlásom, s ez csak úgy ment, ha tényleg elhitetem magammal, hogy az amit tenni készülök, az jó. Erőt gyűjtöttem magamon, felvettem a mellettem elhelyezkedő, nagy fehér pulóvert, s egy utolsó magabiztos mosollyal kiléptem a fürdőből.
Jungkook az ágyán feküdt, közben pedig lábait lelógatva tartotta feje fölött egyik tankönyvét, látszólag küszködött, hogy megértse azt ami a lapokra volt, írva. Kicsit közelebb mentem, majd bal karomra simítottam, s megköszörültem torkom. Végre méltatott rám pillantani, s eldobva kezében lévő könyvét, felült az ágyon.
-Mit csináltál bent olyan sokáig? -kérdezte, s közben felhúzta egyik szemöldökét, majd halványan elmosolyodott.
-Semmit, csak... csak készülődtem. -válaszoltam halkan, s pironkodva elmosolyodtam. Most kellett bevetnem minden olyan érzésemet, s képességemet, melyekkel amúgy omegák mind jól megvoltunk áldva, csak én szégyenlős voltam ezt kihasználni. Jungkook furcsa szemekkel nézett, s kicsit oldalra is döntötte fejét. Nagyot sóhajtottam, majd odasétáltam közvetlen elé. Nem szóltam semmit, egy árva mukkot se, csak kicsit lehunyva hosszú pilláimat, felerősítettem illatomat.
ESTÁS LEYENDO
The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]
Fanfic- Miért tartottad meg őket? - Tudod, mikor először megkaptam, csak azért tettem bele a tokomba, mert olyan üres volt. Viszont ahogy egyre több lett, a tok pedig egyre sárgább, úgy lettél egyre fontosabb számomra! Kim Taehyung, 17 éves, kamasz, végző...