46. fejezet

1K 105 17
                                    

▪︎Írói megjegyzés: Ez a rész is dupla szemszögben fog íródni, először Jungkook azután pedig, Taehyung, azonban figyelmeztetnék mindenkit, hogy ez még mindig egy omegaverse, mpreg, és ebből adódóan én még mindig kívánom megírni magát a szülés részt is, aki esetleg nem bírja az ilyeneket, vagy visszataszítónak tarthatja, az pörgessen az utolsó pár sorig. Nyilván nem gyomorforgató, de kötelességem szólni nektek. 

 

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.







-Ah.. a babah.. 

 Ahogy reszkető ajkain ejtette ki a varázsigének számító szót, azonnal elsápadtam. Nem tudtam először mire gondolni, s rémképek öntötték el elmémet, hogy a babának baja van, vagy Taehyungnak akármi fellépett. Esetleg megütötte magát, vagy a stressz miatt már minden porcikáján kiütnek a tünetek. Az is megfordult a fejemben, hogy esetleg a jelölésem okozott valami olyan biológia folyamatot, amihez egyikünk se állt készen. 

-Mi-mi van a babával? Fáj, Taehyung? -kérdeztem, s hirtelen azt sem tudtam mi tévő legyek. Eddig kezeit fogtam, de mikor csak jobban, s még görcsösebben markolta pólóm nyakát, kezeimet ide-oda kapkodtam tehetetlenségemben. 

-Ih-igenh.. Kookh, nagyon fá-ájh.. -suttogta, s zilált, tüdeje minden egyes lélegzetvételnél sípoló hangot adott, s olyan fájdalmas volt ez végignéznem. Szívem majd megszakadt, nagyon aggódtam, hogy valami nagy baj van. Ebben a pillanatban azonban Jimin kapcsolt, s odaszaladva hozzánk, lefejtette Taehyung reszkető kezeit pólómról, majd megszorítva azt, megszólalt. 

-Taehyung, figyelj. -nyelt egy nagyot. -Próbáld meg elmondani, hol fáj, vagy mennyire. Va-vagy legalább csak azt, hogy milyen. -mondta az omega, s közben tüzetesen kereste szerelmem gyenge pillantásait, aki csak bólintott egyet, s halkan küszködött a szavak formálásával. 

-A-az alhasam, szorít és görcsöl, na-nagyonh.. és leszakad a derekam. -pillantott kétségbeesetten hol Jiminre, hol rám, s ezt a pillanatot választottam, hogy mindennek véget vessek. 

-Jó, ennyi volt. -mondtam, majd hirtelen felálltam. -Taehyung, most beviszlek a kórházba. -mondtam indulatosan, s közben azért tekintetemmel próbáltam ellensúlyozni, hangom erőteljes színét, hogy ne ijedjen meg tőlem. Rettenetes nagy nyugalmat kellett erőltetnem magamra, hogy ordibáljak az idegességtől. 

Kibaszott nagy pácban voltunk mindennel együtt, s úgy éreztem beleőrülök ebbe. Juwon meg a faszsága, aztán, hogy megint verekedtünk, azt sem tudom Yoongiék hova vitték, és mit csináltak vele. Taehyungot megjelöltem, aki jelenleg is alig volt magánál, és még a baba sem volt rendben. Nagyon tartottam, hogy esetleg megsérült, de amitől jobban féltem, az az, hogy meg fog születni. Akármennyire akartam, akármennyire boldog volt "így" -nyilván nem most-, és akármennyire mondogattam folyton azt szerelmemnek, hogy alig várom, hogy teljesen hárman legyünk, most bepánikoltam. 

The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]Where stories live. Discover now