▪︎Írói megjegyzés: Ez a rész is dupla szemszögben fog íródni, először Jungkook azután pedig, Taehyung, azonban figyelmeztetnék mindenkit, hogy ez még mindig egy omegaverse, mpreg, és ebből adódóan én még mindig kívánom megírni magát a szülés részt is, aki esetleg nem bírja az ilyeneket, vagy visszataszítónak tarthatja, az pörgessen az utolsó pár sorig. Nyilván nem gyomorforgató, de kötelességem szólni nektek.
-Ah.. a babah..
Ahogy reszkető ajkain ejtette ki a varázsigének számító szót, azonnal elsápadtam. Nem tudtam először mire gondolni, s rémképek öntötték el elmémet, hogy a babának baja van, vagy Taehyungnak akármi fellépett. Esetleg megütötte magát, vagy a stressz miatt már minden porcikáján kiütnek a tünetek. Az is megfordult a fejemben, hogy esetleg a jelölésem okozott valami olyan biológia folyamatot, amihez egyikünk se állt készen.
-Mi-mi van a babával? Fáj, Taehyung? -kérdeztem, s hirtelen azt sem tudtam mi tévő legyek. Eddig kezeit fogtam, de mikor csak jobban, s még görcsösebben markolta pólóm nyakát, kezeimet ide-oda kapkodtam tehetetlenségemben.
-Ih-igenh.. Kookh, nagyon fá-ájh.. -suttogta, s zilált, tüdeje minden egyes lélegzetvételnél sípoló hangot adott, s olyan fájdalmas volt ez végignéznem. Szívem majd megszakadt, nagyon aggódtam, hogy valami nagy baj van. Ebben a pillanatban azonban Jimin kapcsolt, s odaszaladva hozzánk, lefejtette Taehyung reszkető kezeit pólómról, majd megszorítva azt, megszólalt.
-Taehyung, figyelj. -nyelt egy nagyot. -Próbáld meg elmondani, hol fáj, vagy mennyire. Va-vagy legalább csak azt, hogy milyen. -mondta az omega, s közben tüzetesen kereste szerelmem gyenge pillantásait, aki csak bólintott egyet, s halkan küszködött a szavak formálásával.
-A-az alhasam, szorít és görcsöl, na-nagyonh.. és leszakad a derekam. -pillantott kétségbeesetten hol Jiminre, hol rám, s ezt a pillanatot választottam, hogy mindennek véget vessek.
-Jó, ennyi volt. -mondtam, majd hirtelen felálltam. -Taehyung, most beviszlek a kórházba. -mondtam indulatosan, s közben azért tekintetemmel próbáltam ellensúlyozni, hangom erőteljes színét, hogy ne ijedjen meg tőlem. Rettenetes nagy nyugalmat kellett erőltetnem magamra, hogy ordibáljak az idegességtől.
Kibaszott nagy pácban voltunk mindennel együtt, s úgy éreztem beleőrülök ebbe. Juwon meg a faszsága, aztán, hogy megint verekedtünk, azt sem tudom Yoongiék hova vitték, és mit csináltak vele. Taehyungot megjelöltem, aki jelenleg is alig volt magánál, és még a baba sem volt rendben. Nagyon tartottam, hogy esetleg megsérült, de amitől jobban féltem, az az, hogy meg fog születni. Akármennyire akartam, akármennyire boldog volt "így" -nyilván nem most-, és akármennyire mondogattam folyton azt szerelmemnek, hogy alig várom, hogy teljesen hárman legyünk, most bepánikoltam.
YOU ARE READING
The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]
Fanfiction- Miért tartottad meg őket? - Tudod, mikor először megkaptam, csak azért tettem bele a tokomba, mert olyan üres volt. Viszont ahogy egyre több lett, a tok pedig egyre sárgább, úgy lettél egyre fontosabb számomra! Kim Taehyung, 17 éves, kamasz, végző...