The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

43. fejezet

Tegnap, mikor Jungkookkal próbáltunk dűlőre jutni, valójában azon kívül, hogy jól elnyomtuk háborgó elménket sokra nem jutottunk. Ugyan olyan rossz kedvem volt ma is, ugyan úgy féltünk, s az alfa szólt Seokjinnek is, hiszen ő volt az egyetlen olyan felnőtt az iskolában, aki normálisan állt az egészhez. Le is szerveztünk vele egy találkozót délutánra, ragaszkodtunk hozzá, hogy gyorsan megtudjuk ezt beszélni, hiszen nem tudtuk Juwon meddig húzza az időt. Jungkooknak sikerült az alfát is elkapnia, Yoongival és Hoseokkal oldalán, nagyon próbáltak felnőttek módjára szót érteni. Elmesélte párom, hogy kérdezett, direkt nem fenyegetőzött neki, de nem is könyörgött. Csak mondja el mit akar, mihez kezd velünk, vagy ne húzza az időt, és csak felejtse. Sokra nem jutottak, s elég csalódottak voltunk emiatt, mert Juwon még mindig csak azt hajtogatta, hogy kapunk időt, de legyünk óvatosak.

Nagyon gonoszan húzta az időt, tudta, hogy ezzel az őrületbe kerget bennünket és ezt mérhetetlenül élvezte. 

Jelenleg is Somival beszéltünk videóhívásban, s annyi kérdésem volt, annyi válaszra várva, hogy a lány nem győzött magyarázni nekünk. Örültünk, hogy el tudtuk érni, s mihamarabb tanácsot kérni tőle is. Jungkook sebtében, a lényeget elmesélte, s ugyan a lány már jól tudta, miben is vagyunk benne, de a hallotak után kicsit meghökkent, s ezt tudtunkra is adta. 

"Nem tudom srácok, szerintem szólni kéne apáéknak, nem?" -mondta a lány, kinek kezében volt kisebbik fia, s békésen szunyókált. Hol őt néztem a Jungkook telefonjának képernyőén, hol páromat, ki hevesen beszélt, hol saját ujjaimat tördeltem, de még mindig csak az lebegett szemem előtt, hogy ez nem megoldás, csak időhúzás. 

-Somi, figyelj. Nem mondhatjuk el nekik. Nem azért, mert megkapjuk a fejmosást, hanem mert jelenetet rendez. És leszarom mennyire akad ki, csak segíts nekünk. -mondta Jungkook, s közben idegesen ajkába harapott.

"Kook legyél eszednél. Én sem akarok kapni anyáéktól, hogy megint kihúzlak a hülyeség alól." -a lány hangja kicsit szigorú volt, s jogosan, hiszen ő az idősebb, ő jobban látta dolgokat. 

-De baszki, akkor mit csináljunk? Figyelj, gondolkodtam.. -kezdte Jungkook, s közben rám pillantott, mire bólintva jeleztem neki, hogy nyugodtan mondja el, amit már tegnap sikerült megbeszélnünk. -Arra gondoltunk, hogy ha megoldódik a helyzet, ha nem, ki akarunk menni hozzátok. Azt még nem tudom, hogy kiköltözni, vagy csak egy kis időre, de nem akarunk itt maradni. -suttogta, s kérlelően pillantott nővérére, ki először lehajtotta fejét, majd halkan válaszolt. 

"Jungkook, mindig mondtam, hogy akkor jössz amikor akarsz. És félre ne értsetek, nagyon örülök ennek, de szerinted ezt, hogy adod elő otthon? Vagy én, hogy reagáljak anyáéknak?" -mondta, majd kicsit elment a képernyő elől, lerakva kezéből alvó fiát, majd visszajött, s úgy folytatta. -"Nem arról van szó, hogy ez nem jó ötlet, de ti mindjárt érettségiztek, Taehyung lassan szülni fog, arról nem is beszélve, hogy az ő szülei sem jól álltak a dologhoz, nem?" -kérdezett vissza, úgy hogy kérdéseit felém intézte.