The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

30. fejezet

Ahogy egyre jobban öntötték el agyamat, a rosszabbnál-rosszabb, s kínosabbnál-kínosabb egészségügyi rémképek, hátrapillantottam Jiminre, ki csak beharapta alsó ajkát. Éreztem orchidea illatán, hogy retteg, és nem kimondottan saját maga miatt. 

-Jimin mi van? -kérdeztem halkan ám hisztérikusan, ahogy elöntött a félelem. Mi van, ha tényleg valami komoly a bajom, vagy ne adj Isten' Jungkooknak van baja, csak a kapcsunk miatt én jobban érzem, mert érzékenyebb vagyok. Teljesen össze voltam zavarodva, s azt se tudtam kihez forduljak a mérhetetlen sok kérdésemmel. 

-Jimin komolyan mi van veled? Fal fehér vagy. -mondta a menta hajú, s felállva ágyáról, melyen eddig ült, közelebb sétált a riadt omegához, s átkarolta annak vékony derekát. 

Jungkook még mindig meglepődve állt előttem, s ő sem nagyon értette mit kéne tennie, mit kéne kérdeznie? Válaszokat akartunk, s sejtettük, hogy Jiminben vannak válaszok, vagy ahhoz hasonló dolgok, de tartottam, hogy nem lesznek túl kecsegtetőek.

Mégis ki a franc gondolta volna, hogy egy ártatlan szórakozásból ekkora galiba lesz? Vagy egy galibának a kezdete? Fejem újra megfájdult a sok gondolattól, s nagy sóhajjal, kirántottam kezeimet a pink szorításából, ki dermedve nézte, ahogy ledobom magam az ágyra. Elcsüggedtem, s ugyan nem tudtam mi miatt, de mellkasomat teljesen kitöltötte a rossz érzés. 

-Jó, mindenki maradjon higgadt. Yoongi gyere egy kicsit. -mondta Chim kis idő után, s megfogva párja kézfejét félrehívta, majd pipiskedve füléhez hajolt, s odasúgta szavait. Jungkookra néztem, aki kicsit mogorván, s kérdőn húzta fel egyik szemöldökét, majd megszólalt. 

-Társaságban nem illik sugdolózni, szóval kurva gyorsan mond el Jimin mi a fasz van, és ne Yoongssal oszd meg, ha Taehyungnak baja van, hanem velem. -mondta, majd karba tette kezeit, s mikor az omega elhajolt a menta hajútól, az csak ugyan olyan elhűlt tekintettel nézett, hol rám, hol Jungkookra. Megijedtem. 

Újra elkapott a rosszullét, s testemen végig szaladt a libabőr, majd mélyet sóhajtva kapaszkodtam Jungkook takarójának anyagába. A percekkel ezelőtti jó kedvemnek, s jól létemnek teljesen nyoma veszett, amit a fekete hajú észre is vett, s idegesen hajába túrva, közelebb lépett a két másikhoz. 

-Jimin, nem mondom még egyszer, bökd ki vagy szétszedek valamit. -hangja komor volt, ijesztő, mire az ott álló omega is kicsit megijedt, s én páromra néztem, akiből úgy áradt a düh és az aggodalom, hogy azt hittem tényleg felrobban. 

-Jeon nyugodj le. -mondta Yoongi indulatosan, s maga mögé húzta védelmezően Chimet, aki csak gondterhelten nekitámasztotta homlokát az előtte álló hátának. -Figyelj.... ez.. Úr Isten'. Jó mindegy, most gyere elmegyünk Hoseokhoz, és kicsit lenyugszol oké? -nézett rá barátjára, kinek látszólag ez nem tetszett, s Yoongi tekintete se árulkodott semmi jóról.