The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

49. fejezet - End

Szemeimet dörzsölgetve kevertem a rozsdamenetes kanállal kávémat, miközben az ablakon tekintettem ki. Ahogy a tengerpart homok fedte zátonya csillogott a világot, felkelő tűzgömb miatt, halványan elmosolyodtam, s hogy biztosítsam magamnak a látvány további szépséget, közelebb mentem a nyílászáróhoz, majd a redőnyt feljebb húzva, a tény szinte megvakított.

Egy hónapja költöztünk Jungkookkal és Jinaevel a jelenlegi, apró, ám annál melegebb és otthonosabb tengerparti apartmanunkba.
Elszakadtunk a többiektől, s anyáék csalódottak is voltak, hogy nem a fővárosban maradtunk, vagy hozzájuk közelebb, de én ragaszkodtam párom szülővárosába.
Valamiért azt éreztem, hogy itt kell lennünk, ahhoz, hogy biztonságban maradjunk, és boldogak legyünk, valamiért az volt bennem, hogy itt kezdtük el, ezért itt kell végigjárni az utat, s itt is befejezni azt.

Egy utolsó pillantást vetve a partra, megfogtam bögrémet, aztán komótosan visszasétáltam a hálószobánkba.
Ahogy beértem, szívem erősen dobbant még a hihetetlenül édes látványt kémlelve. A kép mely elém vetült kép olyan volt akar egy meséskönyvbe illő, édes illusztráció.

Szerelmem mellkasáig betakarva oldalán feküdve, szuszogott melyeket, a nagy ablak fényei tökéletesen megvilágították arcát de még így sem zavarta alvását. Mellette pedig kicsi langocskánk szuszogott, háton kiterülve, szinten a paplannal magán.

Édesek voltak, hiszen pár perccel ezelőtt még én is itt feküdtem, amolyan nagy kifliben a kis kifli, abban pedig a legkisebb, ám jelenleg az ágy csak egy ágynemű kupac volt, egy kinyúlt, szunnyadó, vadállattal és egy pici, rózsaszín ruhába bujtatott tengeri csillaggal.

Már majdnem felkuncogtam magam, mikor Jungkook mozgolódni kezdett, s felkaptam fejem, hogy erre a mellette pihenő baba is megébred. Gyorsan letettem az éjjeliszekrényre a bögrét, majd az ágy túloldalára lépve, óvatosan kikaptam Jinaet, s ügyelve, hogy kicsi takarója még melegítse, karjaimban altattam tovább. Nem kelt fel, igazából Jinae nagyon aranyos kisbaba volt, sokat aludt, sokat gagyogott, viszont egyetlen egy hátulütője volt, az pedig az iszonyatos nagy étvágya és ereje.

Ebben szinte teljesen Jungkookra ütött. Erős volt, gyorsan fejlődött aminek én nagyon őrültem. Erőteljes kókusz illata volt, néha talán kicsit még a sós tengert is éreztem benne, s nagyon csavarta orromat, de nem a rossz értelemben. Szemei es szája is páromé voltak, azonban az orra szinte ugyan olyan volt mint az enyém, valamint a bőre sem volt olyan fakó mint Jungkooké. Vicces volt, hiszen árulkodott a tény, hogy a mi gyerekünk, tagadni se tudtuk volna, -bár nagy butaság lett volna tagadni.

A hatalmas ablakom pillantottam kifele, Jinaevel kezeimben, s ide-oda dülöngéltem közben, hogy ne keljen fel, a ringató mozdulatoknak hála, ugyan olyan mélyen aludt.
Egyszer csak megéreztem két erős kart derekam köré fonódni, majd fehér felsőm alá is becsúsztak, a piszkos karok. Lassan hajoltak cserepes ajkak nyakamra, majd az ott lévő heget kezdték el puszilgatni, mire megborzongtam kicsit.