The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

4. fejezet

Nem szerelembe, tetszelgésbe lépsz, hanem bele esel! Eszelősen. Tudod milyen az, amikor frankón belezúgsz valakibe? Tudod? Hát szó szerint beledöglesz, mérgező, halálos. Vigyázni kell az elhatalmasodó ábrándokra. Az ábrándozás titokzatos és finom, mint az illat. Úgy kapcsolódik a gondolathoz, mint az illat a tubarózsához. Egy mérgező gondolat néha szétterjeng és belénk hatol, mint a füst. Ábrándokkal és virágokkal egyaránt megmérgezhetjük magunkat. Kábító és előkelő, rettenetes halál. A téves gondolkodás a lélek öngyilkossága. Mérgezés. Az ábránd vonz, hízelkedik, csal, átfon s a végén bűntársává tesz. Bevon a lelkiismerettel űzött szemfényvesztő játékába. Elbájol. Aztán tönkretesz.

A képmutatók, hazugok, hízelkedők a lelkük mélyén mindig arra vágynak, hogy kimondhassák, amit valójában éreznek-gondolnak. Sokan leélik úgy az életüket, hogy erre nem adatik lehetőségük, de főként merszük; toxikus elfojtás közepette múlnak perceik, napjaik, éveik.

Rettegtem a tudattól, hogy Jungkookal megkezdődött az a kapocs, amit olyan bájosan akartam feléleszteni akár egy halvány illatgyertya lángját, nevetségesen aranyos, és közben annyira ijesztő. Annyira nem akartam, hogy ennek az egésznek támadás legyen a következménye amit, nyilván ő éreztetett jobban. Vonzódtam hozzá -leginkább elmém és belső énem. Nem azt mondtam, hogy nem kellemes bizsergés a látványa, nem. Hiszen kedvesnek tűnik, helyes, jó a kiállása, igazi nemesi, tiszta alfavér csörgedezik, valószínűleg feketén csillogó aranyozott ereiben, egy rettenetesen domináns képet alkotva. Szinte főnyeremény, hiszen az. De ez csak látszat.

Jó lenne elképzelni, hogy egy sikeres vezető valahol a társadalom élén, s hűséges társ, szerető, védelmező családapa, oldalán tőlem született gyerekeivel, de ez csak ábránd. Olyan délibáb, amit fiatal fejemmel csak a filmekből és a könyvekből reménykedve, epekedve vonzom be magamnak. Szinte lehetetlen. Gyerekek vagyunk, forrásban lévő, felelőtlen kis felnőttek akiken rengeteg minden múlik.

-Mesélsz is, vagy csak kifelé bámulni fogsz a fejedből? -kérdezte mellettem Jimin csillogó szemekkel, miközben lerakta eddig kezében tartott füzetét. Két nap. Két napja volt a bizonyos "incidens" és én érzelmileg annyira bepánikoltam, hogy nem mentem be iskolába, csak kollégiumi szobámban voltam, bambultam ki a fejemből, néhol támogattam legjobb barátomat nehezebb, kellemetlenebb pillanataiban. Hazug módon beszéltem anyámmal, beteget jelentve péntekig, hogy ne keljen szembenéznem az igazi következményekkel. 

-Megcsókolt. -suttogtam érdekesen mustrálva a fehér mennyezetet, s ujjaimmal görcsösen gyűrögettem fehér pólómat alhasamnál. 

-Igen, ezt már mondtad. De én arra vagyok kíváncsi, hogy mit váltott ki ez belőled. -jött közelebb majd egy párnát az ölébe húzva, édesen oldalra döntötte fejét. -Figyelj, úgy is közelebb akartál kerülni hozzá. Tessék itt a lehetőség, te is bejössz neki.