The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

22. fejezet

▪︎Írói megjegyzes: {18+} erősen erotikus tartalom, valamit boyxboy szeretkezés (direkt nem írom hogy baszás) aki nem szereti ne olvassa el, de azért ajánlat ha kíváncsiak vagytok, mert inkább aranyos és soft minthogy durva

Jaaaaaa és fontos, still JK szemszög (valamiért szebbnek láttam így írni

Lázban égett. Taehyungnak nagyon valószínűleg megjött az első láza. Nem vettem észre, hogy jön neki, nem figyeltem eléggé, és nem tudtam miért. Boldognak tűnt, nem láttam jeleit annak, hogy következne, és annyira hirtelen is volt, annyira váratlan, hogy egy pillanatra bepánikoltam. Láz, lázas, lázban ég, és én is itt vagyok. És nem vettem észre időben, annyira elvakított a csodálatos jelleme, annyira nem láttam mást csak gyönyörű valóját, hogy nem foglalkoztam azzal, hogy a tény, miszerint lunája legyengült, ezt idézi elő. Azt hittem csak fáradt. 

Ahogy lepillantottam rá, belenéztem aranyló-sárgán csillogó lélektükreibe, melyek kétségbeesetten, segítségkérően vizslattak engem, szívem megremegett a fájdalomtól, melyet a farkasomat szorongató vonzalom okozott. Ki akart törni mellkasomból, széttépni ezt az angyalt, ki reszketve csücsült előttem a jégen, s teljesen elgyengült. Ösztöneim egyből csúnyán ki akarták használni a helyzetet. Nem voltam hülye, se tapasztalatlan ebben, beszéltem már erről nővéremmel, az iskolában is kaptuk az agymosást  és a rengeteg felvilágosítást, valamint Yoongi is beszámolt már nekem, erről-arról, de nem tudtam helyes-e ha úgy cselekszek, ahogy azt a helyzet kívánja. Enyhíteni a fájdalmát. -ez járt a fejemben. Láttam, ahogy egyik gyenge, remegő kezével hasára szorít, s fejét újra lehajtva halkan sóhajt egyet. Agyam teljesen elkezdett elködösülni, s éreztem, ahogy lunája szépen lassan felébred, és szenvedve könyörög a farkasomért. Éreztem, hogy fél, retteg, pánikol, hogy vágyódik, hogy fájdalmai vannak, s nem tudja irányítani testét, de azt nem tudtam, hogy akarja-e hogy segítsek. 

Más esetben kihasználtam volna, akárcsak régebben. Ha egy mellettem lázban égő omega volt, egyből jöttem én is, s egymást kisegítve, lefeküdtünk, s ugyan nem ragadtam soha egyikbe se, de valamilyen szinten érdekelt, hogy neki is jobb legyen. Hagytam hogy állatias ösztöneim irányítsanak, nem voltam gyengéd, nem voltam törődő, szó szerint csak a farkas törvényekre hagyatkoztam, s ép volt még annyi lélekjelenlétem, hogy ne cincáljam szét, akár egy örült. 

De Taehyung más volt. Taehyungra úgy tekintettem mint a saját koronám legdrágább égkövére, egy törékeny tündére, egy olyan hajnalcsillagra, melyet sose lettem volna képes direkt kihasználni, vagy bántani, s emiatt nem tudtam mit csináljak. Ő akarta, legalább is lunáján éreztem, hogy kell neki a törődés, a vágyódás is erős volt, illata már annyira izzott a levegőben, hogy orromba kúszva, agyamon keresztül másra sem tudtam gondolni, csak a kamilla bódító, erotikus esszenciájára. Saját illatom is felerősödött, s próbáltam visszafogni amennyire csak tudtam, hiszen ha megérzi, hogy erősen és akaratosan reagálok, csak még jobban megijed. Segíteni akartam neki, hogy ne szenvedjen, de nem tudtam mi a helyes. Vagyis nyilván tudtam, -de az nem biztos, hogy Taehyung érveivel nem ütközött volna. De nem lehetett a farkastörvényeket és az ösztönöket befolyásolni, s egyre kevésbé akartam megadni magam. Önző módon kerestem  a szavakat, hogy tudtára adjam, mennyire szeretem, és mennyire sajnálom, de nem teljesen bírok uralkodni magamon, pedig még nagyon elején voltunk, s meg akartam győzni, hogy adja oda mindenét, nem bántom, nem használom ki, s vigyázni fogok rá akár a világ legféltettebb kincsére, csak had segítsek neki. Különben mind a kettőnk dolgát megnehezíti.