The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

21. fejezet

▪︎Újabb kis írói megjegyzés az elején: ez a fejezet ismételten egy Jungkook szemszög lesz, s lehet, hogy a rész a megszokottnál hosszabb is, valamint összezavaró, (nem erőszakos, de jobbnak láttam szólni) 

Nincs olyan ember, aki hibátlan lenne. A természetes szelekció is a hibákból fakadó alkalmazkodáson alapul. A hibátlanság így egyenesen természetellenes. A hibák létét mégsem akarjuk elismerni. Annál sikeresebb lesz valaki a hivatásában, minél többet hibázik. A lényeg, hogy minél jobban kezeljük ezeket a hibákat, és tanuljunk belőlük. Örömöket és fájdalmakat élek át, és ezek értelmében követek célokat, ezért nem tagadhatom meg ugyanezt a jogot a többi érző lénytől sem. Aki számára ez banálisnak és magától értetődőnek hangzik, az a felvilágosodás gyermeke.

Az ember a legelképzelhetetlenebb dolgokkal is meg tud tanulni együtt élni.

"- Néha fontosabb másoknak megfelelni, mint saját magunknak. - Igen. De néha arról szól a játék, hogy vedd észre, amikor te vagy fontosabb. És engedd meg magadnak, hogy önző légy."

Senkinek nincs saját, biztos elképzelése a másikról, míg meg nem látja meztelen lelkének valóját. Nem derül ki, mi a kedvenc illata -kivétel, ha bevésődtél, s az ő odorja, sokkal nagyobb életfeltétel lesz, mint maga az oxigén,- hol történt a legizgalmasabb szeretkezése, mennyire izzadt meg a kéj alatt, kedvelte-e a mosómedvéket, volt-e zúzódás a lábán, nótázni szeretett-e vagy inni, esetleg részegen nótázni. Minden szerelmet egyen fazonra vágunk. Sorozatgyártás ez is, mint annyi minden, és még is annyira másnak, annyira megfoghatatlanul speciálisnak tűnik, mert a tiéd, -mert az enyém.

Az saját testem és farkasom számára nehéz megtartani egy folyamatos izgalmi szintet, ami a kapcsolatok elején általában jelen van, -mivel belecsöppenünk a másik titkaiba. S, bárcsak Taehyung hagyná, már hogy apró kulcsait beillesszem a zárba, felnyitva előttem teljesen. Idővel ezek az érzelmeim erősödnek, míg a bizalom és a kötődés elmélyül köztünk. A testünk elkezd oxitocint (ami az anya-gyermek kapcsolatért is felelős) és vazopresszint kibocsátani. Ez a leginkább hihető magyarázata, hogy az őrületes szerelem miért csapódik idővel át valami teljesen másba, amikor egy nyugodt, beteljesülés érzet veszi át a helyét a kapcsolatban.

Ahogy édesen zavarba jött, mikor talán kicsit erősen utaló, vagy vicces szavaimmal illettem. Szerettem Taehyungot zavarba hozni, s idővel, ahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, saját pirosságát és zavarát nem csak elviselte, hanem élvezte. Élvezte, ahogy gyorsabban ver a szíve, élvezte, ahogy kipirul a bőr járomcsontja felszínén, élvezte, hogy ezzel dobott az egómon, elérve célomat, s szemeimben, azokban a csodálatos sárgás szemekben ilyen mindig megcsillant a vágy és a szeretet csodálatos viharának villáma. Lélektükre egyenes út volt érzelmeink egybefonódásába. Néha képtelen voltam elhinni, hogy ennyire belé szerettem, s ugyan nem volt soha teljesen közömbös, hiszen eseteim közé tartozott, -hosszú kecses lábával, szerettem az édes illatú omegákat, ráadásul az is tetszett, hogy haja a megszokottnál sötétebb, mert sokkal szebben ütött rajta bármiféle fény, mikor csillogott. Nem adott különösebb gondolkodási okot az sem, hogy fiú. Úgy gondoltam, ha valaki egyszer majd úgy igazán megtetszik, nem fog érdekelni, hogy mi az elsődleges neme. Nem nemeket láttam, hanem embereket, és személyeket. Taehyung még is annyira angyali, annyira szemet gyönyörködtető, -úgy, hogy különösebben nem is fordít erre sok figyelmet, hogy hihetetlen.