The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

38. fejezet

Az omega arra születik, hogy gyerekeket szüljön, hogy egyben tartson egy családot, az alfa pedig arra, hogy felelősséget vállaljon a családért, védelmezze őket. Így teremtik meg együtt azt az összetartó erőt, ami ennek a működéséhez kell. Mindenkinek olyan családja van, amilyet megérdemel. Az, hogy milyen családból származunk, nem mi döntjük el. 

Jelenesetben mi mind a ketten rendes családból származtunk, s ugyan meg voltak a saját problémáink, -kisebb, nagyobb egyaránt, de jó volt így. Jungkook és én is hoztunk magunkkal jó és rossz szokásokat is szüleinktől, s ahogy az évek alatt nőttünk fel, ezeket felismertük. 

Az, hogy jelenleg mi terveztünk családot alapítani hatalmas dolog volt, hatalmas következményekkel, s igyekeztem fejben sokat gondolkodni, azon, hogy mi az amit én vigyek be saját életembe, abból amit anyám és apám tanított nekem, s Jungkook családjának tényleges megismerésével is ugyan erre jutottam. 

Voltak szokások, és olyan tényezők, amiket csak úgy tudtunk felismerni, vagy elkövetni, ha családban nődögéltünk, éltünk vagy sajátunkat alakítgattuk. Például, aki bundás kenyeret süt, az emberekkel lakik, kedveli az embertársait, és érti, miért van szüksége egyik embernek a másikra. Igaz én nem bundás kenyeret sütöttem, de húgommal mi készítettük a világ legjobb japán sajttortáját. 

Hárman ültünk az autóban, Jungkook anyja vezetett, s közben mi ketten hátul ültünk, s ugyan Jungkook lehet szívesebben ült volna édesanyja mellett elől, de a lelkemre kötötte, hogy egy percre sem szakad el tőle. Busan szinte ugyan olyan volt, mint osztálykiránduláskor, annyi különbséggel, hogy most nem a tengerpart felé tartottunk, hanem a belvárosba. Ezt a részét még nem láttam, de látszólag gazdag negyed volt. Hatalmas felhőkarcolók még a pálmafák ellenére is, csakis méregdrága autók és elegáns öltözékű emberek szaladgáltak ide-oda. Gondoltam, hogy a városnak azon a bizonyos központi részén lehettünk, ahol a pénz körül forog minden, s ezáltal a benne élő emberek mindenükkel kifejezik hatalmukat. Nyilván nem tudtam eldönteni, hogy ki kicsoda, főleg mert gyorsan haladtunk, de le mertem fogadni, hogy túlnyomó részben alfák voltak.

-És Taehyung, ha bármire szükséges van, csak szólj. Tényleg a legkisebb dolognál, vagy nekem, vagy Sominak és Jungkooknak is nyugodtan. -mosolygott rám Sora a visszapillantóból. Jungkook édesanyja nagyon szép nő volt. Erőteljes külsővel rendelkezett, kifinomult testalkattal, velem egy magas volt, rövid, tökéletesen beállított fekete haja, elegáns öltözéke, s már ráncosodásnak induló arcán, így is tökéletesen festett élén vörös rúzsa. Gyönyörű nő volt, s kerestem a hasonlóságokat Jungkook és Sora között, de ajkaikon kívül semmit nem találtam. Talán a kezeik voltak ugyan olyan csontosak, annyi különbséggel, hogy a nőnek nem volt annyi tetoválása mint páromnak. 

-Rendben. Köszönöm szépen. -biccentettem meg még ültemben is, hogy a meghajlást helyettesítsem valahogyan. 

-Jajj, ne feszengj már aranyom. Csak lazán. -nevetett a nő, s közben letért a főútról, hogy egy feljáró részhez kanyarodjon.