🥀Más szemmel a világ🥀

🐱Első rész🐱

Sumemr szemszöge

Reggel van... Ismét. Újabb nap a pokolban. Több mint hat éve vagyok itt és már megtanultam egy-két létfontosságú dolgot. Itt mi csak tárgyak vagyunk akiket el kell adni. Ha rosszul viselkedünk megbüntetnek, ha jól, akkor örülhetünk. Az itt dolgozóknak ez a normális. Ha már használhatatlanok vagyunk, akkor pedig eldobnak, a mi esetünkben megölnek. Kicsi szoba szerűségekbe vagyunk zárva. Nincs ablak. Csak egy ágy, egy kis éjjeli szekrény és egy wc. Ez mind egy szobában. Már ha nevezhetem ezt a helyiséget így. Vas ajtóval van lezárva amelyen van egy kicsike hely, lent, ahol be szokták tolni a reggelit és a vacsorát. Itt nincs ebéd. A másik két étkezés is szegényes. Nekem már látszanak a csontjaim. Ha begörnyedek akkor a csigolyáimra akár válfát is lehetne akasztani, annyira kiállnak.
Mai nap ismét vásár nap. Minden kedd, szerda, csütörtök és szombat ilyen nap. Ilyenkor reggeli után két órával átvisznek egy nagy helyiségbe, ahol feladnak ránk egy nyakörvet és pórázt, majd kikötöznek és várják a vevőket. Egyszerre csak 25 személy vant a teremben és ez óránként vált. Mindenki térdre erszkedve, kezeit a combjaira téve ül és vár. Ha megmozdulsz akkor büntetést kapsz. Ha eléd lép valaki arra fel kell nézz és tartanod kell a szemkontaktust, még el nem megy. Csak akkor beszélhetsz ha kérdeznek, és akkor is minél rövidebben.
Nem telt el sok idő és belépett az első ember a terembe. Egy magas, kigyúrt, öltönyös fickó volt. Körbe nézett rajtunk, majd elvitte Milla-t. Milla egy gyönyörű, alacsony szőke lány volt. Sokáig szobatársak voltunk, mivel volt néhány zsúfolt évünk. A pasas nem volt valami szimpatikus, viszont pénze az volt rendesen. Milla eddig csak egyszer lett vissza hozva. Olyankor a gazda vagy vissza kéri a pénzét, vagy vissz kaphatja a 20%-át az árnak és elvihet egy másik hibridet. Minél többször hoznak vissza egy hibridet, annál olcsóbb.
Újabb személyek jöttek be. Egy nő és egy férfi, gondolom férj és feleség, hisz látom a gyűrűket. Ők egy 8 éves kisfiút vittek el. Ő itt született. A szüleit már eladták, mikor kicsi volt. Ő még a zsúfolt időszak elején született. Nyolc éve volt és négy évig tartott. Rengetegen voltunk itt, az intézetben, hisz az emberek nem tudták hogyan kell minket megjelölni, hisz az ő harapásuk eltűnik. Azóta van erre egy ezköz.
Az emberek idővel becsoportosultak ide. Viszont senki se állt meg nálam. Akit elvittek ahelyett hoztak mást. Folyamatosan cserélődtünk. Mivel ma jól ment az üzlet ezért nem cseréltek, elég volt az, hogy folyamatosan újra töltenek. Naponta három csoport cserél helyet. Ezt persze kétszer. Hat órán át vagyunk nyitva. Vannak napok hogy alig jön valaki, és vannak a forgalmasabb napok, mint például a mai. Még 20 perc volt zárásig és a teremben alig-alig lézengett valaki. Én csak lahajtott fejjel vártam a csodára, de tudtam, ez ma se fog megtörténni. Újabb lépteket hallok, ezért csak egy halkat sóhajtva nézek fel a *kék hajú cicafüles személyre. Hibrid? És férfi? És nem bezárva van? Rengeteg hivatali papír kell ahhoz hogy egy hibrid nyíltan az utcára lépjen. A srác nem lehetett több 25-nél. De talán még így is sokat mondok. Szinte rögtön utána bejött egy másik srác, szintén fülecskékkel, csak neki felbukkant a farkincája is, mi ide-oda mozgott. Ideges volt. Az én farkincám a hátamhoz van erősítve egy kötéssel, már rengeteg ideje. Nem vehettem le a kötést, ha rajta kaptak akkor megbüntettek.
Vissza térve, a két srác megmutatta azt a bizonyos igazolványt, hogy szabad hibridek, majd elkeztek körbe-körbe sétálni.
- Esetleg egy konkrét személyt keresnek, uraim? - ch...uraim. Jó, hogy őket így szólítja meg. Mi meg maradunk a vakarcs, selejt, szörny, nyomorék és ehhez hasonlók.
- Egy körülbelül 19 éves lányt keresünk. Igaz Ash? - nézett végül a barna hajúra a színes.
- Igen! - bólintott határozottan, ezek szerint, Ash.
- A termbe csak az a hibrid 19, viszont van hátul még két 19 éves személy. Esetleg holnap többen lehetnek.
- Megkaphatjuk a lány iratait? - kérdezte a sötétkék hajú.
- Persze, kövessenek, kérem! Indult meg felém. A hátam mögül kivette a nagy mappát, melyben benne volt minden fontos iratom, és oda adta a kék hajúnak. A két fiú felületesen átolvasta a sok hivatalos papírt majd határozottan a gondozómra néztek.
- Őt visszük el. Mit kell aláírni? - kérdezte meg, majd követve a fickót, elmentek egy asztalhoz ahol aláírtak néhány paírt, fizettek, még az aláírt iratokat a mappába tették. A felügyelő egy kisebb kulccsal jött ide hozzám, amivel sikeresen lepattintotta rólam a nyakörvet, mely egy kicsike lakattal volt összefogva.
- Köszönjül, viszlát! - köszönt el a színes hajú, még a másik, azaz Ash, megfogta a kezem, felállított és kivezetett a teremből. Gyengéd volt és figyelmes. Érintése lágy volt. Nem is tudom mikor tapasztaltam utoljára ilyet.
- Köszönöm, Mike, hogy segígettél! - nézett felé Ash, majd rámmosolygott. Még meg voltam szeppenve egy kicsit, sőt talán egy kis félelem is volt bennem, így nem szólaltam még meg. Kiérve a nagy épületből megcsapott a hideg levegő. Rajtam egy fehér egyberuha volt, ami ilyenkor egyenruhának számit. Mindenkin fehér ruha van a vásár idején, és valljuk be, ez a lenge kis semmiség nem véd meg a hideg ellen. A karomon libabőr keletkezett, és fogaim összekoccantva kezdtem el dideregni. A kék srác kapcsolt először, kinek még fülecskéji is hasonló színben pompáztak. A srác lekapta magáról a kabátját és a hátamhoz emelte.
- Bujj bele. - szólalt meg, mire bele dugtam kezeim az ujjakba. Sokkal jobb volt, annak ellenére hogy a lábaim így is remegtek. - Nincs messze a kocsi. Remélem Luke nem kapcsolta ki a fűtést.
- Na igen, szokása. - forgatta szemeit a barna hajú.
- Már alig várom hogy a többiek is találkozzanak veled! - mosolygott rám a kék...mármint **sárga hajú! Mi a fene? Még léteznek színváltó hibridek? Érzelmek szerint változik a hajuk és a bundájuk színe. Régen készítettek is egy táblázatot, hisz egy színhez több érzelem is kapcsolódhat. Nagyon különlegesek az ilyen személyek!
- Amúgy én Micahel vagyok, ő pedig Ashton. De szólíts csak Mike-nak es Ash-nek. Remélem jól fogod velünk érezni magad! - mosolygott rám barátságosan Mike, mire én is megeresztettem egy nagyon apró mosoly szerűséget. Rég éreztem magam ekkora biztonságban, és tetszik az érzés!

Hey guys! Itt is lenne az első rész. Ez most részben egy kis mesélős, infós rész volt, de a követekezők izgalmasabbak lesznek. A kép amit becsatoltam az a bizonyos táblázat, amiről a mi Summer-ünk beszél. De nyugi, ha fontos szerepet játszik a szín úgyis oda írom a jelentését, szóval nem kell bemagolni a kis táblázatot! :)
Hamarosan jön a kövi rész, puszi nektek.

Befejezve: 21.01.07.
Javítva: 21.01.11.
Publikálva: 21.06.01.

*Komolyság
**Kíváncsiság