🥀Más szemmel a világ🥀

🐱Tizenharmadik rész🐱

Mike-kal úgy döntöttünk, hogy Ash-nél töltjük az éjszakát. Apa és Ash a saját szobájukban aludtak, még Mike és én a kihúzott kanapén, mivel Ashtonnak nincs vendégszobája. Maga a kanapé kicsit kemény volt, de nem volt vészes, főleg, hogy én félig Mike mellkasán feküdtem.
- Mit szólnál, ha szombaton újabb randira vinnélek? - kérdezte Mike, megszüntetve az órdító csendet. - Mondjuk elmehetnénk piknikezni, a városon kívülre. Csodás mezők vannak, és csak egy óra autó út.
- Jól hangzik. - mosolyodtam el, szemeim lehunyva. Akkor két nap múlva piknikezni fogunk.
- Aludj jól, kicsi cicám. - súgta hajamba.
- Te is. - motyogtam halkan, végül pedig elnyomott az álom.
Reggel csodás illatokra keltem, viszont Mike még alattam feküdt. Halkan lemásztam róla, majd bementem a konyhába. Ott Ash tett-vett, és épp rántottát csinált, meg ha jól láttam, akkor abban a mély tálban zöldség saláta volt.
- Jó reggelt, Summer! - mosolygott rám.
- Neked is. - mormoltam kómásan. Kicsit morcos voltam ma, mivel a nyakam is elaludtam, így egyáltalán nem tudtam jobbra fordítani a fejem, és még a kinti idő is olyan nyomott volt és álmosító.
- Jól aludtál? - kérdezte kitéve az utolsó adag rántottát is az asztalra.
- Mhm... - bólogattam, hisz nem akartam panaszkodni, örülök, hogy nem a földön kellett aludni, vagy éppen a sötétben hazasétálni. - Picit elaludtam a nyakam, de nem vészes. - tettem azért hozzá. Ash miután lerakta a tányérokat az asztalra odajött hozzám és óvatosan a nyakamra simította kezét, majd óvatosan masszírozni kezdte. Kellemes sóhaj hagyta el ajkaimat, miközben kicsit ballra döntöttem a fejem, hogy könnyebben a fájó ponthoz jusson. Percekig csinálta ezt, és éreztem hogy kezd zsibbadni a fájó pont. Kellemes volt és egész nap tűrtem volna, de Ash abba hagyta.
- Jobb? - kérdezte, meg utoljára végigsimítva a területen.
- Sokkal. - mosolyogtam rá. - Köszönöm!
- Ugyan. Csak szólj ha megint fáj és szívesen segítek. - mosolyodott el kedvesen. - Viszont menj és költsd fel Mike-ot, én megyek apához. - adta ki az utasítást, így be is mentem a nappaliba.
Mike a párnámat ölelve szunyókált. Olyan édes volt, így először egy képet csináltam, és majd csak utána ültem le mellé.
- Mike, ébresztő~, kész a reggeli. - meg se moccant. - Mi~ke... - semmi. - Mikey, ideje mostmár felkelni. - erre már megébredt, viszont nem várt dolgot művelt. A semmiből maga mellé rántott és szorosan ölelve szuszogott tovább.
- Gyakrabban szólíthatnál Mikey-nak. A te szádból olyan jól hangzik! - mormogott néhény másodberc múlva. Elmosolyodva felsóhajtottam, és élveztem a kellemes bizsergést, mely Mike érintései okoztak. Talán el is bóbiskolhattam egy kicsit, mivel susmorgásra keltem fel.
- Biztos fel akarjuk őket költeni? - hallottam meg apa hangját. - Olyan jól alszanak.
- Hagyjuk még egy kicsit őket, úgyis el kéne menni bevásárolni. - sóhajtott, de éreztem a hangján, hogy mosolyog. - Jössz te is, vagy maradz inkább itthon? - a hangok már tompábbak voltak, de tudtam hogy apának intézte a szavait.
- Jövök, persze! - és ezután minden elhalkult. Még félálomban hallottam az ajtó csapódást, viszont az álom újra elnyomott. Nem alhattam sokat, mivel mikor felkeltem, apa és Ash még nem voltak itthon. Viszont nagyon éhes voltam. Szenvedve másztam ki az ágyból és csoszogtam be a konyhába. A fali óra 2:18-at mutatott. Ejha, jó sokáig aludtunk. Mondjuk a tegnapi nap nagyon fárasztó volt. A sok sírástól még most is lüktet a szemem.
Az asztalon egy nagy tálca volt, tele szendvicsekkel, melyek fóliával voltak megvédve, a száradástól. A tányér mellett volt egy cetli, melyen Ash kézírása volt látható.
"Elmentünk bevásárolni, nem tudom mikor érkezünk. Ha baj van hívj!  ~Ash~"
A cetlit a kukába dobtam, majd a nagy tányérral bementem a nappaliba. Mike a szemét dörzsölgetve ült a kanapén, mikor pedig meglátott, egy bárgyú, kissé fáradt mosoly jelent meg arcán.
- Szia! - hangja rekedt volt, és fáradt, karjait pedig felém nyújtotta.
- Szia! - raktam le a tálcát, majd mosolyogva ültem le mellé, hogy átölelhessen. - Jól aludtál? - kérdeztem fülecskéit cirógatva.
- A legjobban. - bújt jobban a nyakamba.
- Akkor jó. - raktam tenyerem a fejére, másik kezem pedig a hátára. - Van reggeli, gyere, együnk. - toltam el, majd a szendvicsekért nyúltam és óvatosan levettem a róla a fóliát.
- Többiek? - kédezte, a kenyér után nyúlva.
- Vásárolnak. - mondtam, majd beleharaptam a szendvicsbe. Hmm...végre kaja!
Miután megettük a késői reggelinket, beültünk a TV elé és néztünk valami bűnügyi sorozatot.
- Megjöttünk! - hallottam meg Ash kiáltását.
- Halkabban, mi van ha alszanak! Fiam! - hallottam meg apa, halk kessé dühös hangját is.
- Akkor felkelnek. Már három óra el van múlva. Ideje lenne. - Ash hangja csipkelődős volt, és egyből a nappaliba vette az irányt. Mike és én összebújva feküdtünk, nem is zavartatva magungat.
- Na, felkelt a turbékoló pár? - kuncogott az előbb említett, ki után apa is megjelent.
- Kipihentétek magatokat? - ő már kedvesebb volt.
- Persze, veleük kedveskedsz, de mikor kisebb voltam, inkább vizet csepegtettél a füleimbe! - háborodott fel játékosan, a bátyám. Na, azt megnéztem volna.
- Jó, de ők most vendégek, a vendégekkel pedig kedvesek kell lennünk! - szólt vissza, viszont a jókedv nem tartott sokáig, mivel apa erőteljes köhögésbe kezdett. Ijedten ugrottunk fel Mike-kal és segítettük őt a kanapére, még Ash berohant vízért. Apa kínkeservesen tudta csak lenyelni a folyadékot, mely több-kevesebb sikerrel hatott. Még köhécselt egy kicsit, végül pedig mélyeket lélegezve, próbálta lenyugtatni magát.
- Jól vagy? - kérdezte Ash aggódva.
- Mostmár igen. - sóhajtott. Szemeim összeszorítva öleltem át apám, miközben megpróbáltam visszafolytani könnyeim. Nagyon megijedtem, és még az is megfordult a fejemben, hogy itt a vég. Sosem láttam még ehhez hasonló rohamot, és emiatt most levert a víz.
- Semmi baj, bogaram, jól vagyok. Nem kell megijedni. - kezdte el simogatni a hátam, apa. Kellett néhány perc, hogy lenyugodjak és el tudjam engedni apát, aki egész végig a hátam simogatta.

Befejezve: 21.02.24.
Javítva: 21.04.18.
Publikálva:21.06.19.