🥀Más szemmel a világ🥀

🐱Nyolcadik rész🐱

A kávézóban majdnem egy órát töltöttünk, így kényelmes tempóban sétáltunk vissza a labor épülezéhez. Bent volt néhány szék, úgyhogy levéve a kabátokat leültünk és vártunk. Közben a kis Abigail és észre vett minket, így nagy örömmel az arcán futott hozzánk, egy papírlappal a kezében.
- Cica, lerajzoltalak téged! Megnézed? - kérdezte nagy, csillogó szemeit rámvezetve.
- Persze! Muti. - néztem rá kívancsian, és egyben boldogan. Felém fordította a lapot, melyen egy kicsit fura emberke volt, lilás hajjal és nagy fülekkel. - Ez nagyon szép lett! - mosolyogtam rá, Abigail-re.
- Neked adom! - nyújtotta felém a lapot, mosolyogva.
- Köszönöm, ez kedves tőled! - vettem el tőle mosolyogva, miközben végigsimítottam puha arcocskáján. Ekkor jött ki Dr. Snow, egy lappal a kezében.
- Megjöttek az eredmények! - mondta, így mi felálltunk a székekről, Abigail meg vissza ment a pult mögé. - Nagy az egyezés, így biztos hogy testvérek vagytok! - folytatta mosolyogva.
- Tényleg? De nem féltestvérek, vagy valami, ugye? - kérdezte Ash boldogan.
- Nem, édes testvérek vagytok, mostmár megnyugodhatsz. - mosolygott kedvesen a nő. - Tessék, ezen minden rajta van. - nyújtotta ide a kezében lévő lapot.
- Köszönjük! - vette el tőle Ash - Viszlát! - köszönt el.
- Sziasztok! - köszönt el Dr. Snow is, még Abigail a pult mögül integetett. Mosolyogva integettem vissza, majd Ashtont követve mentem ki én is az épületből.
- Jól bánsz a gyerekekkel! - szólalt meg Ash néhány perc múlva.
- Szeretem őket. - válaszoltam halkan, egy apró mosoly kíséretével.
- Na, itt vagyunk! Én most nem megyek be, mert sietnem kell. Ha baj van akkor hívd Mikeot, mert én nem biztos, hogy látni fogom. De, vigyázz magadra, kaja van a hűtőbe, és tegnap megmutattam hogy tudod berakni a sorozatot! - magyarázott, a ház elé érve. - Itt a kulcs, zárd be magad után az ajtót, és vedd ki a kulcsot a zárból. Senkinek ne nyiss ajtót, Mikenak van saját kulcsa. Oké? - Válaszként csak egy nagyot bólintottam. - Légy jó, húgi! - ölelt át, búcsúzás képp.
Miután kellő képp kiölelgettük egymást bementem és úgy tettem ahogy azt mondta. Az ajtót bezártam, a kulcsot pedig a tartójára tettem. Első utam ezután a szobámba vezetett, ahol átcseréltem a farmert egy szürke tréningre, a pulcsit pedig egy pólóra. Ezután a konyhába mentem, ahol csináltam magambak egy nagy bögre forró csokit, mivel ellestem hogyan is kell, végül pedig a nappaliba mentem, telómat az asztalra tettem és bekapcsoltam a TV-t meg a laptopot, hogy folytassam a sorozatozást. Talán a harmadig részt nézhettem, mikor elfeküdtem a kanapén, és észre se vettem, hogy elaludtam.
Mikor felkeltem kint sötétség uralkodott, viszont én ugyan ott voltam és Mike se ért még haza. Megnézve az órát láttam, hogy háromnegyed öt van már, Mike lassan haza ér. Mikor jobban magamhoz tértem a konyha ablakhoz sétáltam, és észre vettem, hogy kint dúl a vihar. Még nem esett, viszont a szél csak úgy csavarta az ágakat, a fekete felhők eltakarták a Nap világosságát, és mostmár dörögni meg villámlani is elkezdett. Nem szeretem a viharokat, ezért elterelés képp beraktam a következő részt, hogy arra koncentráljak, viszont ez sem tartott sokáig. Percek múlva minden sötétségbe borult, én pedig eleresztettem egy kisebb sikolyt. Először nem tudtam hova is menjek, ahol egy picit megnyugodhatok, mert a szobámba biztos nen. Ott az ablak miatt teljes rálátásom lenne az egészre, mivel nincs sötétítő függönyöm, ezt pedig nem akarom. Végül egy ujabb dörgésnél, gondolkodás nélkül, Mike szobájába rohantam. Ott behúztam a függönyt és a takaróját magam köré csavartam. Mike kellemes fahély illata belengte a szobát, ezzel kicsit megnyugtatva engem.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor lépteket hallottam, majd nyikorgásokat. A szobámba vezető lépcsőnek van ilyen hangja, szóval az illető jelenleg ott van.
- Summer, megjöttem! Merre vagy? - hallottam meg Mike kiáltását, mire gyorsan kipattantam az ágyból, és a kirohanva aszobából észre is vettem vizes haját. Épp a lépcső felé ment, viszont mikor meghallott, egyből vissza fordult. Némán indultam meg felé, majd szorosan magamhoz öleltem. Először nem is reagált, gondolom a meglepettségtől, de végűl viszonozta ölelésem.
- Szia! - köszönt halkan, puszit nyomva a hajamba. Ezt a pillanatot egy hangos dörgés zavarta meg, amitől kicsit megrezzentem, és szorítottam Mike ölelésén. - Hé. - kuncogott, végigsimítva a hátamon. - Nem szereted a viharokat, igaz? - kérdezte lágyan, mire bólogatni kezdtem. - Nem kell félj, még engem látsz. - Hangja lágy volt és megnyugtató.
- Menjünk le, éhes vagyok. - próbált meg elhúzódni, de csak jobban szorítottam őt. Nem mondott semmit, csak ölbe kapot és úgy vitt le. Fejem a vállára fektettem és úgy figyeltem. A konyhában a pultra rakott, majd szendvicset kezdett csinálni, mivel áram hijján nem ment a mikró, hogy a tegnapi kaját melegítse meg. Egyél, addig megnézem a biztosítékot. Oké? - kérdezte, én pedig egy kis habozás után bólintottam. Mike kiment a hátsó ajtón, valószínüleg le a pincébe, én meg addig csendben majszolgattam a szendvicset. Már majdnem megettem az egészet, mikor a nappalit világosság töltötte be. Az áram után Mike is hamar visszajött, és elkezdett kaját csinálni. Gondolom a tegnap eltervezett levest akarta.
- Remélem ízleni fog, paradicsom leves lesz! A srácok közül csak én szeretem, úgyhogy remélem nem kell egyedül vacsorázzak! - fordult felém, miközben a hozzávalókat készítette ki. - Ha megetted a szendvicset, akkor bemehetsz a nappaliba. Majd szólok ha kész vagyok! - fordult újra felém. Némán lemásztam a pultról, majd a tányérom a mosogatóba téve, tettem amit Mike mondott, és visszamentem sorozatozni.
Már a következő részt tettem volna be, mikor Mike bejött.
- Raktam ki hűlni, ha akarsz jöhetsz! - szólt, majd vissza is ment a konyhába. Megállítottam a részt és követtem őt. Leültem a pulthoz, Mike elé, és egy kanálba véve a levesből, megfújtam, majd a számhoz emelve lenyeltem. Először pici savanykás ízt éreztem, de az utó íze kellemes édes volt.
- Na? - nézett rám reménykedve, *sárga hajjal.
- Finom! - ennyit mondtam, majd egy ujabb kanállal vettem a számba. Hallottam ahogy Mike felsóhajt, majd ő is enni kezd.
- Amúgy beszéltem Ash-sel. Mondta, hogy jó lett a DNS teszt. Nagyon örülök nektek. Én is beszéltem még az ügyvéddel, aki amint megkapja a papírt jogy testvérek vagytok, hozzá is lát a távolságtartási teljes megszüntetéséhez. És ha minden jól megy, akkor a végleges személyide is meg tudja csináltatni. - magyarázta boldogan, mire én is megejtettem egy boldog mosolyt.
Végre úgyérzem, hogy kezd minden jóra fordulni!

Befejezve: 21.01.30.
Javítva: 21.02.02.
Publikálva: 21.06.13.

*Kíváncsiság