🥀Más szemmel a világ🥀

😺Tizennyolcadik rész😺

Már éjfél is elmúlt és Mike még nem ért haza. Tudom, hogy azt mondta, ne várjam ébren, és le is feküdtem, de a rémálmok újra előjöttek, Mike nélkül pedig nem nagyon tudtam vissza aludni. Próbáltam hívni, de mindig foglalt volt, így lementem a nappaliba TV-zni. Olyan hajnali 3 lehetett mikor csengettek, és verték az ajtót egyszerre. Nem kicsit ijedtem meg, ezért csendben mentem az ajtóhoz, és a kukucskálóhoz hajolva megnéztem ki az. Nagy megkönnyebbüles ért mikor Calum és Luke tárult elém, na meg az autóban várakozó Ash is feltűnt.
- Ölltözz gyorsan! Bemegyünk a korházba! Siess! - utasított Calum, amint ajtót nyitottam. Több se kellett, futottam és meg se nézve mit, csak húztam magamra a ruhákat, lent pedig a kabátot és beültem Ash mellé, az anyós ülésre.
- Mi történ? - kérdeztem remegő hangon.
- Valami balul sült el a leleplezésnél, és rátámadtak az ügynökökre. Nem tudom a részelteket, csak azt, hogy hiába zárták be az Intézetet, néhány ügynök, köztük Mike, megsérültek. Az orvos azt mondta a telefonba, hogy nem vészesek a sérülések, hisz megvédte őt a mellény, csak fenn állt a belső vérzés gyanúja, ezért került be Mike a kórházba! - magyarázta Luke, de mind hiába, a felét se értettem annak amit mond. Milyen ügynökök? Mi van az Intézettel? És mi van? Teljelen összezavarodtam, mégsem kérdeztem semmit. Nagyjából 10 perc alatt beértünk a kórházba, és miután megtudtuk hol van Mike, megindultunk a terem felé. Mike egy hibrid lánnyal volt együtt, aki maximum 25 lehetett. A lánynak a feje, még Mike-nak a bal keze volt bekötve, meg ha jól láttam, talán a mellkasa is.
- Mikey! - siettem oda hozzá, és egyből szoros ölelésbe vontam.
- Szia, pici cicám. - ölelt vissza. Hangja kissé gyenge volt, és elfolytott, szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, és arca beesett, sápadt volt.
- Jól vagy? - kérdeztem halkan, hogy csak ő hallja.
- Megvagyok! Hidd el, nem szabadulsz meg tőlem, holmi pszihopata dokik miatt. - kuncogott.
- Otthon, majd elmondod mi volt? - váltam el tőle, még mindig halkan, és kissé fáradtan motyogva.
- Mindent elmondok ígérem! - fogta meg egyik kezem. Szemem sarkából láttam, hogy Luke elvan a lány hibriddel, aki szintén élvezi barátom társaságát. A napokban nagyon összemelegedtünk Luke-kal, hisz mikor Mike indult melóba ő rá egy órára jött ki onnan, és mindig hozzám jött először. Sokszor volt fárdt az esti műszak miatt, de elmondása szerint, nagyon örül a társaságomnak.
A másik két fiú is üdvözölte Mike-ot, és ki is faggatták hogy létéről, meg az orvos szavairól. Nagyon elálmosodtam, és alig tudtam koncentrálni, annyi mardt meg bennem, hogy Mike holnap 7 és 9 között, hagyhatja el a kórházat.
- Summer! - eszméltem fel, Mike szólomgatására.
- Hm...igen? - néztem rá sűrűn pislogva párat, kiűzve szemeimből az álmot.
- Menjetek haza, jó? Itt sajna nem maradhatsz, de muszáj aludnod. Reggel Calum haza fog vinni engem, és mire felkelsz már otthon leszek! Oké? - kérdezte, az arcomra simítva ép kezét. Lassan bólintottam, majd egy hosszas búcsú után elhagytuk a kórházat. Ash sorban hazavitt mindenkit, engem utoljára hagyva.
- Ash, nem maradsz egy kicsit? Csak még elalszom. - néztem rá kómásan. Hiába voltam álmos, féltem, hogy a rémálmok és rémképek el fogják lepni az agyam, a tudattól, hogy egyedül vagyok otthon.
- Persze! - bólintott habozás nélkül, majd leparkolva a járda szélére bekísért. Nekem pedig csak ekkor tűnt fel, hogy nem zártam be a lakást, annyira siettem a kórházba! A kulcs ott ült a zár belső részén, a mellette lévő akasztón pedig két pótkulcs.
- Hol alszol? - kérdezte Ash a lépcső tetején, hisz vaciláltam Mike és az én szobám közt.
- Mike-nál. - döntöttem el. Bent ismét megcsapott a fahély illat, így teljes nyugalom járta át a testem. Végül csak Mike egyik pólóját vettem fel pizsi gyanánt, majd bebújtam Ash mellé az ágyba. Csak én voltam takaróba bugyolálva, az ablak pedig résnyite nyitva állt. Ash mellettem volt, félig ülésben, hátát a falnak támasztva. Én szorosan mellette gubóztam, és simogató kezének hála hamar elaludtam. Félálomban érzékeltem, hogy kimászik mellőlem, de utána újra elragadott a mély és békés álom.
Igaza volt Mike-nak, tényleg haza ért mire én felkeltem. Simogató kezei és fris fahély illata rántott ki az álmok világából. Mikor észleltem, hogy mi is a felállás dorombolva bújtam hozzá, fejem a vállára téve, így át tudott ölelni fél kézzel.
- Jó reggelt, manóka! - mély, érdes hangja zene volt füleimnek, és boldogság járt át, meghallva azt.
- Szia! - mormoltam kómás, rekedt, kissé mély hangomon. - Hogy érzed magad? - vezettem rá fátyolos szemeim, végre meglátva *narancs haját.
- Kicsit lüktet a kezem, de amúgy minden oké. Te jól aludtál? Tudom, hogy nem szereted egyedül tölteni az éjszakát. - szemei aggódástól csillogtak, és haja is felvett egy **kékes árnyalatot.
- Mielőtt bementünk volna hozzád, a kórházba én már ébren voltam, egy rémálom miatt, de utána itt maradt Ash, még el nem aludtam. Viszonylag nyugodt éjszakám volt utána. - magyaráztam, kissé lassan forgó nyelvvel.
- Akkor jó. Pihenjünk még egy kicsit, én is fáradt vagyok, és ahogy látom te is. Hosszú éjszakánk volt, ha felkeltünk, akkor majd mindent részletesen elmondok. Jó? - némán bólintottam, majd az órára pillantva, láttam, hogy még csak fél nyolc. Szorosan bújva Mike ölelő karjaiba nyomott el újra az álom.

Befejezve: 21.03.07.
Javítva: 21.06.04.
Publikálva: 21.07.01.

*Boldogság
**Aggodalom