🥀Más szemmel a világ🥀

🐱Hetedik rész🐱

A Vasember filmek után még megnéztünk egy filmet, majd belekezdtünk egy sorozatba. Igazából a sorozatot csak én néztem, mivel a fiúknak nem nagyon tetszett, de Luke szerint nekem való. Igaza volt ami azt illeti. Már az ötödik részt néztem meg, mikor Mike vissza jött.
- Ne kezdj bele a következő részbe, már éjfél elmúlt. A fiúk alszanak, ideje nekünk is. - szólt miközben a kanapéhoz sétált. Lassan felültem, mert már egy ideje fekszek, és kikapcsoltam a TV-t.
- Gyere. - nyújtotta a kezét, majd felhúzott és a szobámig vezetett. - Holnap 9-kor Ash költ és 10-re már a kórházban lesztek. Nekem holnap már kell menjek dolgozni, ahogy Luke-nak es Ash-nek is, úgyhogy megint egyedül leszel, de most 5-ig. - magyarázta, én pedig csak bólintottam. Mielőtt felmentem volna még szorosan megöleltem őt.
- Aludj jól! - súgta miközben egy puszit nyomott a fejemre.
Csak a szobámba érve érzetem meg igazán mennyire is álmos vagyok. Nagyokat ásítva vettem fel a kezeslábast majd bújtam be az ágyambam.
- Ne kérem! - sikítottam, miközben a korbács újra találkozott a bőrömmel, kihasítva azt.
- Azt mondtam halgass! - kiáltotta a férfi, mély érdes hangján, melytől olyannyira féltem. - Mégy egy szó és ez a kés a mellkasodba repül! - mondta halk, vészjósló hangon. - Világos? - kérdezte hangosabban, mire halkan felzokogva bólinottam...
Izzadtan és remgeve ébredtem meg. Egy reszketek sóhaj hagyta el ajkaimat, és térdeim átölelve próbáltam megnyugodni. Néhány mély lélegzet után már nem remegtem, viszont féltem elaludni. Na meg nem is tudtam. Az álmosságom csak úgy elillant, pedig még csak fél hét volt.
Tekintetem a kis álomfogóra vezettem. Ez sajnos nem nagyon működött, Mike.
Sóhajtva másztam ki az ágyból, majd lementem a konyhába, inni egy pohár vizet. Ami meglepett, hogy a konyhában égett a villany. Bent Mike-kal találtam szembe magam, aki épp a kávéját szürcsölgette. Hátra hajtott fülekkel csoszogtam oda hozzá, és mivel háttal volt nekem csak akkor vett észre mikor mellé értem.
- Hát te? - kérdezte, de én csak rávezettem szomorú szemeim, amiből le is vágta hogy mi történt. - Rosszat álmodtál, igaz? - kérdezte, kitárva az egyik karját, melybe bele is bújtam. Mellkasának nyomva a fejem bólintottam, miközben ő elkezdte a hajamat simogatni. Néha beletúrt, vagy óvatosan megvakargatta a fülecskéim tövét. Észre se vettem mikor kezdtem el dorombolni, csak mikor Mike felkumcogva adott egy puszit a fejemre. Teljesen elvörösödve hagytam abba a berregést, mire Mike megszólalt.
- Ne hagyd abba. - súgta hajamba, újabb puszit adva. Eddig nem is tudtam, hogy tudok ilyet, mivel nem minden hibrid tud dorombolni, és emiatt nem kicsit lepődtem meg. Na meg picit azért féltem, hogy Mike majd rámszól emiatt. Viszont mikor megint a fülecskéimnél járt a keze, újra elkezdtem kiadni a morajló hangot.
Miközben Mike karjaiban voltam, ő megitta a kavéját, én pedig újra elálmosodtam. Miközben lerakta a bögréjét enyhén eltolt magától, így laposakat pislogva figyelhettem őt.
- Menj vissza aludni, nekem is készülnöm kell mostmár, és még korán van. - simított végig az arcomon. Lassan bólintottam, majd felcsoszogtam a szobámba. Ott kinyitottam bukóra az ablakot és a takaró alá bújva aludtam el. A hideg levegő beáramlása jót tett és könnyebben aludtam vissza.
Legközelebb kilenckor keltem, mikor Ash költött.
- Ébredezz Summer, lassan idnulnunk kell. - mondta halkan, a fejemet simigatva. - Csináltam reggelit, gyere. - nyúlt a kezeimért, mikor a hátamra fordulta, és elkezdtett felhúzni. Hümmögve ültem fel, majd keltem ki az ágyból.
- Eszünk, és utána megyünk a laborba, oké? - kérdezte, én pedig csak hunyorogva bólintottam. Alig tudtam nyitva tartani a szemeim. Bár a hajnali akcióm miatt nem is csodálom.
Lent gofri volt reggelinek, tejszínhabbal és valamilyen epres szósszal. Isteni volt.
- Akkor menj, öltözz fel vastagon és indulhatunk. Nincs messze a labor, úgyhogy gyalog fogunk menni. - magyarázta Ash, miután befejeztük a reggelit. Fent felvettem a tegnap vasárolt piros farmert, melynek belseje bundás volt, és egy világoskék szőrös pulcsit, mely olyan selymes volt mint a farkincámon lévő bunda. Felhúztam a zoknim és lementem, hogy felvehessem a szintén tegnap vásárolt, kissé magasított sarkú bakancsomat.
- Mehetünk? - jött ki Ash is, aki gyors mozdulatokkal magára kapta a cipőjét. Bólinottam válaszként, miközben már a kabátunkat húztuk.
- Akkor menjünk! - bólintott. Kint sütött a nap, viszont rém hideg volt.
Már huszonöt perce sétálhattunk mikor megérkeztünk egy kisebb épülethez.
- Gyere, itt vagyunk! - húzott a nagy üvegajtóhoz, mely magától nyílt ki, ahogy a közelébe értünk. A recepción egy kissé idősebb nő fogadott, és ahogy közelebb lépkedtünk észrevettünk egy kislányt is mellette, aki egy lapra rajzolgatott, viszont azt nem láttam, hogy mit.
- Üdv, Dr. Snow-hoz jöttünk! - köszönt Ash.
- Jó napot! A doktornő már várja önöket. - A nő kedves volt, és amint a kislány is észrevett hatalmasra nőttek szemei. Felállt a székről amin ült és kijött a pult mögül, egyenesen hozzám sétálva. Megállt előttem és csak vámult. Olyan tündéri volt.
- Abigail, gyere vissza! Ne zargasd a pácienseket! - szólt rá az anyja, viszont a kislány még mindig engem bámult. Lassan elé guggoltam és rámosolyogtam.
- Szia! - köszöntem kedvesen, mire Abigail észhez tért és megszólalt.
- Te milyen szép vagy! - Szemei csillogtak miközben fülecskéimet nézte. - Megfoghatom? - nyúlt az említett testrészeim felé.
- Abi! - szólt újra az anyja, viszont pont láttam ahogy Ash leinti. Abigail-nek válaszolva lassan bólintottam, és kissé előre is hajoltam. A kislány óvatosan érintette meg egyik fülemet, kicsi puha kezeivel, majd lassan végigsimított rajta.
- Olyan puha. - suttogta maga elé, mire lágyan rámosolyogtam.
- Kincsem, a néninek mennie kell a mamihoz, hogy megvizsgálja őket. Hagyd mostmár őket. - szólt a recepciós, aki úgylátszik mégsem az anyja. A lányka gyorsan megölelt, majd integetve sétált vissza a pult mögé. Mosolyogva intettem neki vissza, majd felállva mentem Ash után.
- Úgylátszik szereztél egy új barátot! - kuncogott az említett, miközben beléptünk egy terembe. Elmosolyodtam ahogy belegondoltam milyen édes is volt a picurka, aki talán 4 éves lehetett, ha nem kevesebb.
- Jó napot, Dr. Snow! - köszönt Ash, a hófehér hajú, fiatal nőnek.
- Áá, sziasztok! Már vártalak titeket, akkor kezdjük! - mosolygott ránk. Hamar megvoltunk, így már csak az eredményt kellett kivárnunk.
- Olyan másfél óra múlva meglesznek az eredmények, addig ha akarnak elmehetnek valahova, vagy várhatnak kint is. - magyarázott Dr. Snow.
- Rendben, akkor másfél óra múlva! - intett Ash, majd elhagytuk az élületet. - Menjünk, igyunk meg valamit. Van egy jó kávézó a sarkon, isteni a forrócsokijuk! - magyarázott beleéléssel, az említett helyhez vezetve.

Befejezve: 21.01.30.
Javítva: 21.02.02.
Publikálva: 21.06.09.