🥀Más szemmel a világ🥀

😺Huszonnegyedik rész😺

Egész éjjel rémálmok gyötörtek. Szinte egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Én óránként felriadtam, Mike meg velem együtt kelt. Reggel mind a kettőnk nyúzott volt, és talán össz-vissz négy órát ha aludtunk.
- Mindjárt itt a doki, kint leszek, felhívom a fiúkat. - ment ki, másodpercek múlva pedig be is jött a doki. Miután kiszedte a varratokat, és átkötözött, még felírt néhány gyógyszert, amit hazafele menet ki is fogunk váltani.
- Kész vagy? Mehetünk? - jött be Mike, miután beszélt a dokival. Én mindaddig felöltöztem és valamellyest összeszedtem a szobát is. Igazából rajtam csak egy spagetti pántos fekete felső volt és egy vastagabb kardigán, mivel minél lazább öltözéket kell hordjak a kötésen, ha nem akarom, hogy fájjon.
- Igen, menjünk. - lépkedtem felé a hátizsákkal a kezembe melybe bepakoltam. Mike azt elvette tőlem és így mentünk tovább. Még elköszöntünk a dokitól, végül pedig az autóhoz vettük az irányt. Beülve a járműbe én egyből az ablaknak nyomtam a fejem, és mivel nagyon álmos és fáradt voltam hamar el is aludtam. Lágy simogatásra keltem és halk szólongatásra.
- Gyere pici cicám, megérkeztünk. Bent még alhatsz. - mondta Mike lágyan, mikor kinyitottam szemeim. Bágyadtan bólintottam, majd halkan felszisszenve másztam ki az autóból. Beérve egyből a szobámba vettem az irányt, ahol felvettem egy lenge tréninget, és egy pihe könnyű anyagú pólót. Miután átöltöztem, be is dőltem az ágyba, persze hason fekve, és aludtam tovább.
Gyengéd simogatásra ébredtem, és hamar orromba kúszott Luke enyhe barackos illataromája, mely most egy enyhe csererznyével keveredett. Halkan hümmögve nyitottam ki a szemeim és vezettem tekintetem rá. Arca kissé meggyötört volt, szemei karikásak, és nem megszokott módon a haja sem volt beállítva.
- Fosul nézel ki. - mondtam rekedten, laposakat pislogva. A szőke erre csak elmosolyodott.
- Te is. - kuncogott, puszit nyomva a homlokomra. - Gyere le. Mike főzött, és hidd el isteni! - állt fel, mire én is elkezdtem feltápászkodni. Luke segített is, azzal hogy felhúzott az ágyról, meg a lépcsőknél.
- Summer! - pattant fel boldogan Ash, és egyből hozzám sietett, hogy megöleljen, de Mike még időben rászólt.
- Ash, óvatosan! - nézett rá csúnyán, mire a bátyám visszább fogta magát, és óvatosan magához ölelt, nagyon vigyázva a hátamra.
- Jól vagy? - fogta kezei közé az arcom.
- Jól leszek. - suttogtam, fejem a vállának nyomva.
- Annyira hiányoztál. Nagyon aggódtam. - szorongatott meg, a nyakamnál átölelve.
- Ti is. - motyogtam. Ash után Calum is odajött megölelgetni, utána pedig az asztalhoz vezetett, ahol már ott volt a nagy tányér leves, melyet Mike főzött.
- Nem ülünk sokat, de látnunk kellett hogy jól vagy! - simított, Calum, óvatosan a hátamra, miközben felálltak.
- De még jönni fogunk. - jelentette ki határozottan Luke. Miután elbúcsúztunk egymástól, kettesben maradtam Mikey-val.
- Nagyon fáj a hátad? - kérdezte este, mikor a lefekvéshez készültünk.
- Csak egy kicsit. - fészkeltem be magam a paplan alá, hason fekve.
- Most majd sokáig itthon leszek, és el foglak kényesztetni. - puszilt arcon.
- Jól hangzik. - mosolyodtam el, fejem a párnába nyomva, mely erősen árasztotta magából a jellegzetes fahély illatot.
Igaza volt Mikenak, egészen a felépülésemig itthon volt velem, és emiatt itthoni munkát vállalt be. Ha be is ment az őrsre, akkor vitt magával, bevetésekre pedig egyáltalán nem ment. A sebeim is szépen gyógyultak, a rémálmok pedig hamar elmúltak. Pár nap múlva pedig már hátra tudtam dőlni, anélkül, hogy fájt volna. A srácok sokszor látogattak meg, és mindig hoztak valami csokit, vagy édeset. Ennek szerencsére már bő egy hónapja. Most nyugalom van. Minden szép és jó, ezért kissé tartok attól, hogy történni fog valami. Mindig ilyenkor történik a baj. De nem akarom falra festeni az ördögöt, így csak élvezem a nyarat, mivel szeptembertől elkezdek tanulni. Mike felfogadott egy magántanárt, aki rajzot fog nekem tanítani, meg egy másikat, aki a többi tananyagot fogja belém tuszkolni. Igaz előtte meg fogok írni egy tesztet, hogy lássák, milyen szintű legyen az oktatás. Azt hiszem ötödikes anyag lesz, ami szépen haladni fog a végzős anyagig. Kicsit izgulok, de a fiúk szerint ügyes leszek. Calum szokott segíteni készülni, és a törin kívül szinte minden elég jól is megy. A törit is csak azért csöszöm el, mert túl sok szám van benne, és rossz sorrendben jegyzem meg őket, esetleg eltévesztek egy-két évet.
- Na micsi? - nyitott be hozzám Mike, miközben én a Calum által megadott matek feladatokat oldottam. Igazából én kértem meg, hogy adjon, mert szeretem az ilyeneket oldogatni.
- Épp matekezek. - emeltem rá a tekintetem, mire kaptam egy szájra puszit.
- Akkor most félbe kell, hogy szakítsalak. Nézd mit szereztem! - nyomott az orrom elé két repülő jegyet. Elvéve az egyiket olvastam le róla az uticélt.
- Maldív-szígetek. - olvastam fel hangosan. - Az hol van? - kérdeztem felnézve.
- Ázsiában, és hidd el, hogy gyönyörű hely! Imádni fogod a két hetet amit ott töltünk! - mosolygott rám. - Van még három hét szeptemberig, élvezzük ki! - mosolygott rám.
- De nem lesz neked ez sok kihagyás? Így is keveset voltál dolgozni, a sérülésem miatt. - néztem rá aggódva.
- Nyugi, már mindent lerendeztem, nem lesz sok. És amúgy is, mikor itthon voltam veled, akkor is dolgoztam, igaz itthonról, szóval az nem számít kihagyásnak! - érvelt. - Viszont találd ki mit viszel, mert két nap múlva indulunk! - tette hozzá, majd egy rövid puszi kíséretében magamra hagyott. Nagyon izgatott voltam, így a matekem félre téve elkezdtem megírni egy listát, miközben utána néztem a helynek, legfőképp időjárás szempontjából.

Befejezve: 21.05.14.
Javítva: 21.06.09.
Publikálva: 21.07.03.