🥀Más szemmel a világ🥀

😺Huszonötödik rész😺

- Minden megvan? - kérdezte Ash, miközben segített bepakolni a kocsijába.
- Igen, nyugi! Már legalább százszor leellenőriztük! - forgatta meg szemeit Mikey.
- Jó, na! Akkor induljunk! - pattant be Ash a volán mögé. - Nekem aztán jól viselkedni! - ölelgetett meg, már a reptéren.
- Nem értem mire akarsz kilyukadni! - néztem rá nagy, ártatlan szemekkel, mire a két fiú nevetésbe tört ki.
- Na menjetek, még a végén lekésitek a gépet! - hesegetett el minket Ash. A repülő út csodásan telt! Csak egyszer szálltunk át, viszont az út nagyrészét én átaludtam. Mikor beértünk a reptérre, és összeszedtük a holmink, meg is indultunk, persze taxival, a kikötőhöz, hisz egy másik, közeli szigeten foglalt szállást Mike, így hajókázunk egy kicsit.
- Azta! Ez gyönyörű! - néztem ámulva a szállodánk kapuit.
- És még nem láttad a szobánkat! - kacsintott. Besétálva Mikey el is kérte a kulcsokat, így felmenve a negyedikre, elfoglaltuk a 69-es szobát. Gyönyörű volt! Volt bent egy hatalmas francia ágy, egy nagy szekrény, az ágy előtt egy üvegasztal, fölötte egy TV. A fürdő a TV-től jobbra volt, még annak a bal oldalán volt egy rácsos cipőtartó. A szobában inkább a vörös szín dominált, még a fürdőben egy halvány kék. Belépve a kisebb helyiségbe szemem elé tárult egy hatalmas kád, egy nagy tükör, tele polcokkal, a mosdó kagyló, márvágy lapból készült pult szerűséggel, meg ugye a wc.
- Tetszik? - kérdezte mosollyal az arcán Mike, miközben lepakolt.
- Imádom! - ugrottam a nyakába.
- Nagyon örülök neki! - szorított magához. - Gyere, pakoljunk ki, aztán pihenjünk egy kicsit, oké? - engedett el. Bólintottam, így neki is láttunk pakolászni. Nem tartott sokáig, így felvéve egy kényelmes szettet, ami Mikenak egy rövidnadrágot, nekem pedig csak egy nagy pólót jelentett. Úgyse megyünk ma már sehova.
- Nézzünk valamit? - nyúlt a távirányító után. Bólintottam, rábízva a választást. Volt még egy kis, szürke távirányító az asztalon, tele színes gombokkal. Kívancsi voltam mit tud, így megnyomtam a zöld gombot, mire a szobát beterítette egy kellemes lime árnyalat. Csodálkozva néztem körbe, és csak ekkor tűntek fel a kis neon rudak a fal mentén.
- Várj, behúzom a függönyt! Meg is van mit nézzünk! - pattant fel Mike. Amint behúzta a függönyöket, sokkal erősebbnek hatottak a színek. Végig próbálgattam minden színt, még végül a lilánál állapodtam meg. Olyan hangulatos volt és nyugtató. Nemsokára el is indult a film, melynek az első pár másodpercéből leszűrtem, hogy horror. Drága párocskám rászokott arra, hogy horrorokat nézet velem, mert hogy cuki mikor hozzá bújok. Hiába mondom neki, hogy én egy romantikus film mellett is szívesen hozzá bújok, neki akkor is a horror kell. Ki érti ezt?
- Rakjak még egyet? - kérdezte mosolyogva, a hátamat cirógatva, mikor elérkezett a két órás film vége.
- Ne, álmos vagyok. - bújtam hozzá jobban, lehunyva pilláim.
- Akkor aludjunk. - fordult kissé az oldalára, és nyomott egy rövid csókot ajkaimra.
- Aludj jól. - súgta, mielőtt még elnyomott volna az álom.
Másnap mikor felkeltem Mike már nem volt mellettem, hanem a fürdőben dúdolgatott. Na jó inkább hangosan énekelt. A víznek a folyását nem hallottam, így kicsit bátrabban nyitottam be a fürdőbe. Szerencsémre tényleg nem a kádban ült, hanem épp a haját igazgatta.
- Jó reggelt csipkerózsika! - nyomott csókot ajkaimra vidáman. Még a haja is intenzívebb *narancssárga volt.
- Neked is. Mi ez az öröm? - töröltem meg szemeim, melyek még mindig le akartak ragadni.
- Ma jó napom van! Sok jó programot szerveztem mára, és a naplementét is a parton fogjuk tölteni! - vigyorgott tovább
- Ez jól hangzik. - mondtam, ásítva a végén, miközben levettem a fogkefémet a polcról.
- Készülj el gyorsan! - nyomott puszit az arcomra, majd kiment a fürdőből. Olyan tíz perc alatt lettem kész, így ki is mentem öltözni.
- Ezt vedd fel! - nyomott a kezembe Mike egy fehér, földig érő pántos ruhát.
- Merre megyünk először? - kérdeztem a fürdőből, öltözés közben.
- Először reggelizni, utána pedig sétálunk egyet a városban. Először túrázni akartam, de azt hagyjuk másik napra. A város nézés után ebédelünk, haza jövünk átöltözni, mert lemegyünk a partra. Van is egy part rész ami kevésbé látogatott, így ott nyugtunk lesz. Aztán este majd megnézhetjük a naplementét, és szerintem addigra el is készül a meglepetésem. - magyarázott, és pont a végére léptem ki a fürdőből. Farkincám még előtte persze egy selyem szalaggal kötöttem, lazán, a lábamhoz, hogy ne tolja fel a ruhát. Így egy kicsit kényelmesebb és nem gémbredik el, úgy a nap végére.
- Kész vagy? Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.
- Igen! - indultam meg a cipőkhöz, hogy felvehessem a szandámat.
A reggeli nagyon finom volt, miután pedig elfogyasztottuk azt meg is indultunk a városba. Gyönyörű volt! Több hibrid is jött velünk szembe, és mindenki, emberek és hibridek egyaránt, nagyon kedvesek voltak! Az ebédet a hotelben fogyasztottuk, utána pedig mentünk is a partra. Tényleg kevesek voltak, úgyhogy nyugodtan találtunk helyet, nem kellett a dolgainkat félteni és a vízben se "nyomorogtunk" úgymond. Kicsit napozni is tudtunk, bár ezt Michael telefonja zavarta meg.
- Igen? ... Oké megyünk, köszi! ... Ó szuper! Össze cuccolunk és indulunk is, szia! - és ezzel ki is nyomta.
- Hova megyünk? - kérdeztem, miközben segítettem neki összepakolni.
- A meglepi helyszínére! Imádni fogod! - lelkesedett.

Befejezve: 21.05.17.
Javítva: 21.06.09.
Publikálva: 21.07.03.

*Vidámság