🥀Más szemmel a világ🥀

🐱Tizennegyedik🐱

Kora este volt, mikor úgy döntöttünk, Mike-kal, hogy haza megyünk. Holnap csak én fogok átjönni, mert Mike dolgozni fog. Még van neki ez a hét és szabadságot kap, utána pedig mehetünk piknikezni. Már alig várom.
- Összedobok egy gyors vacsit, addig zuhanyozz le. - szólt nekem a fakó *szürkés hajú fiú, majd bement a konyhába. Fent lezuhanyoztam, hajat mostam, felcsavartam azt, egy törölközőbe, majd lementem Mike-hoz a konyhába.
- Segítsek? - sétáltam mellé.
- Vedd ki a paprikát és a hagymát a hűtőből, és pucold meg a hagymát, én meg majd felvágom. - adta ki az utasítást, amit meg is tettem. Mire megpucoltam a hagymát és kivágtam a paprika belsejét, a szemeim rég könnyben úsztak és égtek. Az ablakon látszódó tükörképemen pedig azt is észrevettem, mennyire vörösek íriszeim, szipogásom, pedig csillapíthatatlan volt.
- Megyek, megmosom az arcom. - léptem hátra, miután megcsináltam a rám bízott feladatot. A fürdőben jó alaposan kezet, majd arcot mostam, hideg vízzel. Az égés nehezen múlt el, viszont mikor már biztos voltam abban, hogy nem fognak kifolyni a szemeim, visszamentem a konyhába. Még besegítettem egy kicsit a vacsiban, miután pedig ettünk be is dőltünk az ágyba. Mind a ketten a magunkéba.
Éjjel arra ébredtem, hogy nagyon melegem van. A paplanom a lábamnál van, összegyűrve én pedig pólóban és rövid nadrágban fekszem. Lassan feltápászkodok és kinyitom az ablakot, teljesen, és ki is dugom rajta a fejem, hogy az izzadtság cseppjeimet eltüntesse a kellemesnek tűnő, hüvös fuvallat. Tudtam, hogy ezzel meg is betegedhetek, de nem bírtam. Legszívesebben a kint lévő friss hóba feküdnék be, de ugye azt nem lehet. A telefonomon megpillantva az időt kissé elfintorodtam, hisz még csak hajnali négy volt. Mike hétkor kel, és majd csak fél kilencre megy dolgozni. Nagyot ásítva feküdtem vissza az ágyba, a paplant pedig magamhoz ölelve próbáltam meg visszaaludni.
Félálomban lehettem, mikor forró ajkak érintették a homlokom, és az ablakom is be kett zárva. Mondjuk mostmár éreztem hogy fázok. Hamarosan meg is éreztem a paplant magamon, majd még egy puszi, és kiment az illető, aki minden bizonnyal Mike lehetett. Már csak az ajtó tompa becsapódását hallottam, az álom pedig újra elragadt magával. Legközelebb kilenckor keltem, akkor is arra, hogy csengetnek. Kedvetlenül csoszogtam le, majd a kukucskálón átnézve, ellenőriztem ki is az. Luke és Calum állt az ajtó túloldalán egy nagy zacskóval. Kinyitottam az ajtót, beengedve Calt és a szőkeséget, aki lerakva a zacsit egyből egy ölelésbe volnt.
- Mike mondta, hogy hajnalban volt egy kis lázad és jöjjünk át, figyelni rád. - magyrázott Cal, aki a kezét a homlokomra rakta. - Érzek egy enyhe hőemelkedést, de nem vészes. Hogy érzed magad? - kérdezte, miközben bevitte a zacsit a konyhába, és kivett belőle három lefóliázott papir tányért.
- Fáradt vagyok. - és a szemeim is jojóznak, de az a fáradtsághoz tartozik, így nem jelentettem ki külön.
- Egyél egy kis levest, aztán feküdj le aludni. Ash is át fog jönni később, csak apukád nincs valami jól most. - szólalt meg Luke is. - Ő arra gyanakszik, hogy emiatt van ez a gyengeség érzeted, mivel neki is fáj kissé a feje. - folytatta magyarázását - Viszont biztosra megyünk és kíkúrálunk, ha mégis valami vírus. - utolsó mondatát teljes elhatározottsággal mondta, miközben Calum a meleg levest nyomta elém.
Evés után behúzódtam Mike szobájába lefeküdni, mivel egyre jobban fájtak a szemeim, és a fejem. Az álom hamar utol ért, és majd csak délután keltem fel, akkor is Calum hangjára, amint engem szólongat. Lassan oldalamra fordultam és kómás tekintetem a fiúra emeltem.
- Ébredezz, az előbb hívott Ash. Azt mondta fontos. Apukádról van szó. - ahogy elhagyták az utolsó mondatok is ajkát egyből felültem. - Tessék! - adta ide a telefonom. - Mike nemsokára hazaér. Azt mondta majd ő elvisz a kórházba, nehogy baj legyen. - tekintete szomorú volt, én pedig meg voltam ijedve. Kórház? Apa kórházban van? Gyorsan kikerestem Ash számát és már hívtam is.
- Summer, végre! Jól érzed magad? - szólt bele köszönés nélkül. - Cal mondta hogy reggel nem voltál valami fényesen. - hangja kissé fáradt volt, mégis tele aggodalommal.
- Jobban vagyok. De...Mi történt? Calum mondta, hogy majd Mike bevisz a kórházba. - magyaráztam kétségbeesetten.
- Apa nem szedte be a gyógyszereit a reggel és össze esett. Jelenleg alszik, de az orvosok szerint nem biztos hogy Kibírja holnapig. - hangja szomorú volt, az aggodalom pedig urrá lett rajtam. -  Csak szeretném, ha el tudnál tőle búcsúzni. - tette hozzá halkan. Szemeimet hamar beborította a könnyfátyol, és évtizednek tűnt minden egyes eltelt perc, még Mike haza nem ért.

*Fáradtság

Befejezve: 21.03.09.
Javítva: 21.04.19.
Publikálva: 21.06.28.