🥀Más szemmel a világ🥀

🐱Tizedik rész🐱

Egy héttel később, már a hivatalban vártuk az ügyvédünket, Ash és én, hogy aláírjam a papírt, miszerint teljes mértékben semmissé teszem a távolságtartásit, és egy kalap alatt megcsináltatjuk a végleges személyimet.
- Készen állsz Summer? - kérdezte mosolyogva, a fiatal hibrid ügyvéd.
- Azt hiszem. - bólintottam.
- Akkor csak ide kell beírd a neved, és kész is vagy. A személyi igazolványod is mindjárt meglesz, és innentől te is szabad ember lehetsz! - mosolygott rám. Nagy levegőt véve firkantottam a lap aljára a nevem és mikor a fiatal férfi elvette előlem a lapot, és közölte, hogy az ő munkája itt véget ér, hatalmas megkönnyebbülés járt át.
- Öt perc és behozzák a személyi igazolványodat, és el is mehettek. - mosolygott ránk kedvesen, én pedig boldogan öleltem át a mellettem álló fiút.
- Megcsináltuk! - súgta a hajamba, Ash, miközben viszonozta az ölelést.
Nemsokára tényleg kihozták a személyimet, melyen a Summer Irwin név volt megtalálható, Mike lakcímével. Hiába Ash a bátyám, szerinte jobb helyen vagyok Mike-nál. Talán igaza van. Ha Mike közelében vagyok akkor megnyugszom és felszabadultabb vagyok. Ha megölel akkor enyhe bizsergést érzek a hasamba. Ha megpuszil mindig elpirulok egy kicsit, és ez másnál nincs így. Mindig boldogság jár át, ha kedves szavakkal vagy bókokkal illet. Szeretek vele lenni.
Miután kihozták a személyit, el is hagytuk a helyiséget, haza fele véve az irányt.
- Holnap felmegyünk a kórházba, és meglátogatjuk apát, oké? Ma hagylak pihenni, és feldolgozni a mai napot. Mike már biztos otthon van, úgyhogy hagylak is. Holnap dél körül érkezem. Jó? - kérdezte, már a ház előtt.
- Rendben! - bólintottam.
- Oké. - ölelt át még utoljára, majd hagyott elmenni.
A lakásba belépve, gyorsan kaptam le magamról a kabátot és a cipőt, és már majdnem a helyére tettem, mikor csörömpölést, majd egy hangos kiáltást hallottam meg a konyhából. Ijedtemben besiettem a helyiségbe, ahonnan a zaj jött, és elém tárult Mike, amint a bal kezét a csap alá tartja. Egy törött tányér volt a földön, mely körül elterült a frissen főtt, még gőzölgő étel.
- Baszki! - szisszent fel Mike, összeszorított szemekkel. A hideg víz pedig még mindig a vöröslő kezére folyt.
- Mike! - szólítottam meg halkan, mire rám kapta a tekintetét.
- Maradj ott! - szólt rám egyből, mikor megpróbáltam közelíteni. - Figyelj, a fürdőben van egy kicsi piros doboz. A polc legtetején van, azt hozd le, kérlek! - mondta gyorsan. Nem haboztam felrohantam a fürdőbe, viszont kellett pár perc, hogy rájöjjek, Mike szobájában lévő fürdőben kéne keresgélnem. Ott meg is találtam a piros dobozt, amivel lerohantam a konyhába. Mike már a pultnál ült, kezét törölgetve.
- Köszönöm! - mondta, miután letettem elé a dobozt. Felnyitotta, kivett belőle egy tubust, melyből átlátszó gél jött ki, azt beledörzsölte a kezébe, majd fáslival bekötözte kézfejét.
- Mindjárt feltakarítom. - szólalt meg, mélyet sóhajtva.
- Majd én. Neked nincs jól a kezed! - válaszoltam egyből, és el is kezdtem összeszedni a szilánkokat, amiket a kukába dobáltam.
- Nem kell Summer, most már jól vagyok. - állt fel.
- Ülj vissza! - parancsoltam rá, miközben elővéve morcos tekintetem.
- Ejha, rendben főnökasszony! - ült le, feltéve kezeit. A felmosóval felitattam a folyadékot, majd a többit felsepertem és kidobtam.
- Jól vagy? - vettem kezembe óvatosan, az ő sebesült végtagját.
- Minden rendben, csak kicsit bénáztam. Rosszul fogtam a tányért és a forró leves a kezemre cseppent. Ezután kicsúszott a tányér a kezemből, és az abban lévő leves is a kezemen végezte. - magyarázta. - Ilyen béna is csak én tudok lenni. - nevetett fel kínosan.
- Nem vagy az! - néztem rá egy kedves mosollyal, egyik kezem az arcára simítva. Olyan szép szemei vannak.
Ép kezét ő is az arcomra simította és úgy nézett szemeimbe. Láttam ahogy tekintetét lejjebb vezeti, egyenesen ajkaimra, én pedig akaratlanul is bámulni kezdtem cseresznyepiros, duzzadt ajkait. Érezni akartam őket. Érezni, hogy milyen puhák, hogy mennyire lágyak.
Észre vettem, hogy apró mozdulatokban közeledni kezd felém, mire lehunytam szemeim. Másodpercekkel később pedig megéreztem puha ajkait, enyémeknek nyomódni. Teljes mértékben ő irányított, én pedig csak követtem mozdulatait. A lágy csók egyre csak szenvedélyesebb lett, Mike kezei már a tarkómon voltak, még az én kezeim a hajában turkáltak. A hosszú csóknak végül ő vetett véget, viszont az orrunk még mindig egymásnak nyomódott. Szemeim még csukva voltak és úgy pihegtem, kezeim óvatosan levezetve a nyakára.
- Elképesztő vagy. - súgta, majd egy apró szájpuszi után teljesen elhúzódott tőlem. - Ash ki fog csinálni, ha megtudja, hogy megrontottam a húgát. - kuncogott fel, mire én is elmosolyodtam.
- Majd nem engedem neki. - súgtam, átölelve a nyakát, fejemet vállának döntve. Nem válaszolt, csak halkan felkuncogott, jó erősen megszorongatva engem.
- Mit szólnál, ha holnap, miután eljöttél a kórházból, elmennénk ebédelni? Ismerek egy nagyon jó helyet, és biztos vagyok benne hogy neked is tetszeni fog!
- Szívesen elmegyek veled! - néztem fel rá, nagy szürkés szemeimmel. Mike, kihasználva a pillanatot, gyorsan közel hajolt, majd nyomott egy hosszú puszit ajkaimra.
- Gyönyörű vagy. - suttogta, miután már percekig bámult engem. Bókjára fülig pirultam, és fülecskéim hátra hajtva bújtam a nyakhajlatába.
- Ne mondj ilyeneket, zavarba ejtő. - motyogtam.
- Pedig szeretem ha zavarban vagy. Olyan kis édes vagy olyankor. - Éreztem hangján, hogy mosolyog. Velem ellentétben, persze, hisz én csak még vörösebb lettem.
- Jó, befejeztem! - nevetett fel. - Viszont nincs kaja, kéne rendelni, mert hogy én ma már biztos nem főzök, az is biztos. - engedett el, a telefonjáért menve. - Jöhet pizza? - kérdezte, valamit bepötyögve a telójába.
- Aha. - bólintottam, így a készüléket a füléhez emelve várta, hogy felvegyék a telefont. Mikor ez megtörtént le is adta a rendelést, amiket sonkás pizza volt, végül pedig bontotta a vonalat.
- Háromnegyed óra és itt lesz! - szólt, miután lerakta a telefont. - Addig is... - jött oda hozzám, és kezeit a derekamra téve hajolt újra ajkaimra. Nem bántam, hisz nagyon jól esett. A kellemes bizsergés átjárta az egész testem, és mintha egy boldogság bomba robbant volna a testemben. Imádom ezt az érzést.

Befejezve: 21.02.02.
Javítva: 21.03.17.
Publikálva: 21.06.17.